Örmény Művészeti Fesztivált tartottak Gyergyószentmiklóson

„Ez a rendezvény úgy nyílik, mint egy krizantém: minden irányba, egyszerre. Van ebben tudomány, művészet, gasztronómia, kötetlen beszélgetés..., minden, amire szükség van, hogy ezt a közösséget életben tartsuk” – fogalmazott Turgyán Tamás, a magyar Országgyűlés örmény szószólója, aki mondhatni hazajött, hiszen remetei gyökerekkel is rendelkezik. Az anyanyelvét elvesztett, hitét megtartó örmény közösség megmaradási lehetőségeiről is szólt. „A nemzetiségi létnek három jogi feltétele van. Az egyik az anyanyelv, a másik az identitástudat, a harmadik az összetartozás tudata. Mi a nyelvünket elvesztettük, és ez elsősorban Erdélyre igaz. Magyarországon háromféle örmény él, jöttek az első világháború után, jöttek 1945-től, majd 1990 után, a Szovjetunió felbomlását követően. Ezek az emberek nem is értik egymás nyelvét. Furcsa világ. Nem is bolygatnám a nyelv kérdését, mert nem ez a legfontosabb. A hit mindenkinek a legbensőbb magánügye, és itt is két egyházról, az örmény apostoliról és örmény katolikusról kellene beszéljünk. Veszekedjünk? Van, aki megteszi. De érdemes? A harmadik az összetartozás-tudat, és ebben a kultúrára, művészetre alapozhatunk. Ezért csodálatos ez a fesztivál itt, mert az egész Kárpát-medencei és nyugat-európai történet innen indul. Nem szabad megállni.”

Emléket állítani

Az örmény marhakereskedők útjának is tekinthető a gyergyószentmiklósi Csobot-hegyen átvezető, Pricske felé tartó erdei út. A Moldvából hozott, bécsi, lipcsei vásárokra szánt állatokat itt hajtották át az örmény kereskedők. Átjöttek a pricskei vámnál, és ha éppen járványok voltak, elidőztek a vesztegzárnál. Ezen egykori kontumáció létét, az örmény kereskedők múltját nem hagyja feledni az az emléktábla, amelyet vasárnap lepleztek le a Csobot-hegyi örmény kápolna előtt. A négynyelvű – román, magyar, angol és örmény – magyarázat, mely Garda Dezső történész gondolatait rögzíti, csak pár szóban tér ki a két kápolnára. Megválaszolja viszont a sokat vitatott kérdést, hogy melyik kápolna a korábbi. 1679-ben, a pestisjárvány után épült a római katolikus, 1748-ban pedig, a Kövér család jóvoltából, az örmény katolikus kápolna.

A vasárnap reggeli táblaleleplezésen a remetei gyökerű, marosvásárhelyi Puskás Attila Barna tágította a kápolnákra vonatkozó ismereteket, utalva arra is, hogy a jegyzett keletkezési dátumnál korábbra mutat vissza az építészeti stílusa. Megjegyezve, a római katolikus kápolna három karéjos szentélyéhez hasonlókkal Örményországban lehet találkozni, azok a 4. századból maradtak fenn.

A két kápolna közelsége a hegyen legyen a békesség jelképe a völgyben együtt élőknek is – ajánlotta az előadó, aki a tábla közepén lévő, Erdélyi Magyar-Örmények Szövetségének logóját készítette. Ebben is a fölülnézetből látszó magyar korona és a kereszt, az örmények mint első keresztények jelképe alkot egységet. A szimbólumokat kiegészítő négy tulipán az elmagyarosodott négy erdélyi örmény kolónia jelképeként is tekinthető.

A tábla jelenleg az örmény kápolna bejáratától balra, a fal mellett található. E hely viszont ideiglenesnek is tekinthető, hiszen többen ajánlották áthelyezését a kápolna város felé néző falához.

Konferencia örmény értékekről

A pricskei kontumáció, melyet az 1730-as években tökéletesítettek, képezte Garda Dezső történész alaptémáját, de sort kerített a lármafa fogalmának ismertetésére, kitért arra, hogy a Gyergyószentmiklós által megszerzett vásárjog hogyan járult hozzá a Csobot-hegyi út benépesüléséhez. Mint mondta, annak a lehetőségnek, hogy Moldvából itt hajthatták át a szarvasmarhákat, értékesítették, illetve pihentetés után továbbhajtották nyugat irányába, hozzájárul az örménység megtelepedéséhez ebben a városban. Igaz, e kereskedelem volt annak is az oka, hogy az örmény Mercantile Fórum sosem tudott olyan ülést tartani, melyen az összes szenátora jelen lett volna.

Biblia az örmény hagyományban címmel tartott előadást Fröhlich Ida, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) történésze. Mint mondta, az örmények már a kereszténység felvétele, 301 előtt ismerkedtek a Bibliával, leginkább szírből és görögből fordítottak. Így vannak iratok, apokrif részek, amelyek görögül ugyan nem, de örményül fennmaradtak. A biblia nyelvezet sokszor szolgált alapként az örmény nép történetmegírásában is, bizonyos apokrif-könyvek stílusában születtek örmény alkotások. Nemcsak fordították tehát, időnként továbbgondolták, írták a történeteket. Ilyen Bél és Hajk elbeszélése, mely az örménység eredettörténete is. Hajktól eredeztetik az örménységet, a Genezis 10. nemzetségtáblája szerint az örményeket az indo-európai csoportba sorolják.

Őze Sándor üzenetét küldte a konferencia résztvevőinek. Jó hírt osztott meg a történész: tanulmányi úton vettek részt a Kaukázusban harminc PPKE-hallgatóval. A Jerevánban kötött egyesség értelmében az egyetem önálló tanszéket hoz létre az örménység-kutatás kereteinek bővítése érdekében. Szakkönyvtárához a köteteket az Örmény Nemzeti Könyvtár biztosítja.

A Marosvásárhelyről érkező Kálmán Attila elitkutató hat éve az erdélyi örmény főnemeseket kutatja. A Karátsonyi családot mutatta be, akik őse, Guidó már 1858-ban grófi címet kapott, a sorban pedig sok Karácsony következett. Kiemelte az adakozókedvet és szerepvállalást a közügyekben, de kitért a családon belüli vitás helyzetekre is.

A remetei Pál Emese bár művészettörténész, most a Kabdebók családfájáról, életviteléről beszélt. Nem titkolta, a kutatás több nehézségbe ütközött, így például aki nem tudja, hogy az örmények gyerekeinek keresztelője és bérmálása egy időben történik, így egy kereszt- és egy bérmanevet is kapnak ugyanakkor, abba a tévedésbe eshet, hogy ikrek születtek. Az is furcsa lehet, bár gyakran előfordult, hogy a szülők két gyereküknek ugyanazt a keresztnevet adták. Valószínű, a nagyobbik elhalálozását követő kisebbnél fordult elő ez. De a tizennyolcadik században járva is számolni kell azzal, hogy a házasságkötést követő harmadik hónapban is születhet a gyerek.

Kutatási eredményeivel méltán büszkélkedik a remetei Kabdebó család, abban a tanintézményben, melynek építéséhez nagy összeggel járultak hozzá, az egykori Magyar Királyi Gimnáziumban került kiállításra a családfa. Az 1700 évektől kezdődik a levezetés, amint Kabdebó József elmondta, amire anyakönyvi adat van, csak azt illesztették a sokágú fára, de hozott okmányokat az 1600-as évekből is gyergyói létüket bizonyítandó. És lehullt a lepel a név eredetéről is. A sokféle történet közül, mely a családi zászlón található ökörfejet értelmezi, mint mondta, egy igaz: állatkereskedő és mészáros család a Kabdebó.

A továbbiakban még számos program, koncert, könyvbemutató is része volt a fesztiválnak, akárcsak a Kisboldogasszony-napi búcsú és a vasárnap délutáni Hurutfesztivál.