Neves spanyol zománcművész oktatott Udvarhelyen

Tizennyolc éve, turistaként járt először Székelyudvarhelyen Julia Ares Iglesias tűzzománc- és üvegművész. Nagyon megtetszett neki a város, ezért örömmel válaszolt Elekes Gyula meghívására, hogy a helyi tűzzománcozóknak tartson mesterkurzust. Spanyolországban nagyon erős a zománcművészet, az európai országok közül egyedül Barcelonában oktatnak zománcművészetet hivatásos művészeknek. Amikor ott meghirdetnek egy mesterkurzust, a világ minden pontjáról összesereglenek a művészek. Ő a helyi Pablo Picasso Művészeti Iskolában végzett, ahol nem tanult zománcozást, így autodidakta zománcművész, de előadóként többször meghívták már Barcelonába.

A szakmabeliek kimondottan bizonyos technikák iránt érdeklődnek, azonban ami az amatőrképzést illeti, Spanyolországban is kevés intézményesített formája van a kurzusoknak, a kormány ott sem támogatja kiemelten a művészetet. Vannak lelkes magánszemélyek, akik tanítják az amatőröket, és bár ő nem szokott tanfolyamokat tartani, együttműködik galíciai múzeumokkal, iskolákkal, hogy a művészetnek ez a formája ne vesszen el – magyarázta Julia Ares Iglesias. Saját technikája, melyet harmincöt éves tevékenysége alatt alakított ki, szülőhazájában is újszerűnek számít. A hagyományos technikákat, mint amilyen a rekeszzománc is, ötvözi egymással, gyakran kombinálja az üveggel. Nagy méretű munkákat is készít: tíz méter magas absztrakt köztéri szobortól 20–30 négyzetméteres faliképekig.

Az udvarhelyi műhelyben inkább a dekoratív művészethez szükséges anyagokat használják, eltérően tőle. Ő szitával hordja fel a zománcot a felületre, belekarcol, grafitotechnikát használ, mely másabb, frissebb, mint a szabályos rekeszzománc: könnyedebb, játékosabb, szabadabb.

Egy hétig volt az alkotóműhely meghívottja. Nevetve mesélte, hogy az első napokban hihetetlenül izgatott volt mindenki, senki nem ült le, túllelkesedtek, annyira új volt minden. Ő is felpörgött, így mindenki gyorsan dolgozott, felgyorsult a munka a hét alatt. A hibalehetőségek kiküszöbölése érdekében át kellett beszélni, hogy egy frissebb, új technika ugyanazt az alázatot követeli meg, mint a régi. Újdonság volt számára, hogy nálunk jobbára a népi kultúrából merítenek ihletet a tűzzománcozók. A spanyol zománcművészekre nem igazán jellemző, hogy népi motívumokat dolgozzanak fel, inkább kelta szimbólumokat használnak, így ő is. Úgy véli, minden szimbólumnak megvan a jelentése, csak lehet, hogy nem annyira sokoldalú, mint nálunk például a tulipán, ami a nőiesség mellett még számos jelentést hordoz.

Szakmai elismerések

Julia Ares Iglesias tűzzománc- és üvegművésznek 1982–2016 között harmincnégy egyéni kiállítása volt Európában. Díjakat kapott többek között 1987-ben a La Coruna, II. Nemzetközi Tűzzománc-művészeti Szimpóziumon, 1989-ben Salouban a III. Tűzzománc-művészeti Biennálén, Tokióban a Royal Museum of Uenótól, 1999-ben Buenos Airesben. Munkái megtalálhatók spanyolországi, litvániai, lettországi, oroszországi múzeumokban és számos közgyűjteményben.