Népi ihletésű ruhákat és hagyományos viseleteket mutatnak be

Divat a népviselet a címe a bemutatónak, de megálmodói vallják, sokkal hosszabb távú a divatnál a népviselet szeretete. Abba egykoron beleszőtték, -varrták, -hímezték az anyai szeretetet, személyre szabták, egy közösség jobbra törekvését érjük tetten a régi darabokon. Viseljük hát bátran, mert ez nekünk volt kitalálva, ugyanakkor szembe kell menni az igénytelenséggel, mert a viselet több annál, mint több pénz szerzése reményében piacra gyártott ruhadarab – biztatnak.

„Évek óta várjuk, hogy valaki felkarolja a népviseletek ügyét. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek mindig szüksége van egy új rend viseletre egy új műsorhoz, egy új jelmezre, és mindig kerestük a hozzáértő személyt.  Sokáig nem úgy gondoltuk, hogy nekünk kell ezt magunkra vállalnunk, aztán mégis elkezdtünk a népviselettel foglalkozni a mi tapasztalatunk, tudásunk szerint” – mondta András Mihály.

„A népviselet mindig hordható, időszerű, nem megy ki divatból. Nem kell attól tartani, hogy feszélyezettséget okoz, mint más ruhák esetében, ha például két héten belül két eseményen népviseletben jelenik meg valaki a rokonság előtt. Úgy divat, hogy mindig az, bátran nyúljunk hozzá, használjuk, mert jelzésértékekkel is bír, a magyarságunk jelenik meg benne” – vázolta a bemutató létrejöttének célját György Katalin. András Mihály hozzáfűzte példaként, miért visel ő munkahelyén is népi motívumokkal díszített mellényt, és nem például öltönyt. „Mindennap ilyent viselek, mert jó, mert nem találhatok jobbat. Az öltöny sokkal drágább, távolságtartó, nehezen tisztítható. Ha csak nem muszáj világuniformisban járni, nem viselem. Megvan a mi vidékünknek a jellegzetes, ez erre a tájra és minden évszakára hasznos viselete, amit nekünk találtak ki, csak mi valahogy hátat fordítottunk ennek. Az elmúlt időszak történelme is hozta ezt, mert nem nézték jó szemmel a hivatalok, az ország vezetése, ha valaki ezt felvette, szinte tüntetésnek, magyarkodásnak gondolták. Ennek az éle már elment. Most már annyira normalizálódott a helyzet, hogy ezzel nem problémázik senki. A nemzeti jelképeink, a színek, szimbólumok benne vannak a népviseletünkben, tehát magunkon viselhetjük” – magyarázta.

Miért fedezik fel újra mind többen és többen ezeket a viseleti darabokat, és mi a magyarázata, hogy a népi motívumok ihlette ruhadarabok is sokak ruhatárát gazdagítják? András Mihály úgy látja, hogy ez az önmagunk keresésének útja, hiszen ha megnézzük a régi fényképeket, dédszüleinket valószínűleg népviseletben örökítették meg, tehát a népviselet visszavezet felmenőinkhez is.

Egyre több az olyan alkalom is, amikor a népviselet magunkra öltése elvárás, az együttes igazgatója példaként említette az elsőáldozásokat, bérmálásokat, kicsengetéseket, a különböző népzenei, illetve néptánctalálkozókat. „A gyerekeinket a szülők felöltöztették lassanként, például a Csűrdöngölő találkozóra érkező 1500-2000 gyerek mind magára ölti a népviseletet, szóba sem jöhet, hogy ne lenne, vagy ne lehetne kölcsönkérni a szomszédtól. Látható, hogy rengeteg viselet készült az elmúlt években, hihetetlen mennyiségű, a szülők beruháznak ebbe. De nem mindegy, hogy milyent vásárolunk. Sokszor népviseletboltokban, ilyen jellegű vásárokon is igénytelenül megvarrt viseleti darabokkal találkozunk, pedig a gyűjtéseink is bizonyítják, régen az érzéseiket is belevarrták ezekbe a ruhákba az asszonyok, pénzben felbecsülhetetlen értékről árulkodnak” – fejtette ki.

Féltett kincsként, nagyon nagy örömmel, büszkén viselik a népviseleteiket az emberek – tapasztalják a Hargita Együttes turnéin, és megfigyelhető, milyen gazdag a mi népviseletünk tárháza is. „Múlt héten a viseletvarró foglalkozásunkon, amit heti rendszerességgel tartunk a művelődési házban, az András Alapítvány szervezésében, az együttes segítségével, ki tudja, hányadszor az ott varró asszonyok újságolták, hogy ismét mennyi viselet előkerült a környezetükben. Olyan helyeken fedezik fel ezeket, ahol már nehezen gyűjtünk gyermekjátékot vagy táncot, népdalt, például polgárosodottabb vidék az alcsíki terület, de mégis ebben igen gazdag. De hogyha öt évvel ezelőtt kérdeztük volna, vagy kérdeztük akkor is, valamiért azt mondták, hogy piros-fekete csíkos a székely ruha, s valamik még vannak, de az nem érdekes. Még nagyon sok feladat és felgyűjteni, dokumentálni való anyag lenne, és ezeket nem csak a múzeumoknak kell feltárniuk, nem cél valamilyen folklórtemetőt létrehozni a népviseleteinkből, hanem ezeket újra kell varrni, mert jó ezeket viselni” – hangsúlyozta az igazgató.

Ma három megközelítésben mutatják be a népviseleteket – tudtuk meg György Katalintól. Egyszerűsítettem, amennyire lehetett, mert olyan végtelenül nagy és szépséges a népviseletek világa és annak tárháza, mind az autentikus viseleteknek, mind az ihletett viseleteknek, hogy nehéz megfogni a végét. Egy inspirációs résszel indítunk, amelyben Furik Rita jelmeztervező, aki a Háromszék néptáncegyüttesnek tervezett kiváló, népviseleti ihletésű jelmezeket, egy úgynevezett egységes kollekciót vonultat fel. Azután az autentikus népviseletek kerülnek színpadra. Ennek a résznek az a szépsége, hogy azok mutatják be, akik viselik, akiké. Felkértük erre a környezetünkben élő, viseletet kedvelő, hordó, azért valamit tevő ismerőseinket. Némelyek gyönyörűen kiegészítették, inggel, köténnyel, amivel kellett, például a családban fennmaradt rokolyát, aminek már nem volt társa. Egyrészt a gyűjteményekből, saját tulajdonból kikerült népviseletek láthatók ebben a részben, az Ezer Székely Leány Találkozónak a viseletmustráján fölvonultatott viseletekből is szemezgettünk, megkértük, hogy jöjjenek el és mutassák ismét meg. A bemutatót egy játékos, szórakoztató összeállítás zárja, amiben viszont a komolyság az, hogy hordhatóvá öltöztettük a népviseletnek azon részeit, amelyek szépek, de nincs társuk. Lehet bárkinek a szekrényében egy-egy viseletdarab, gyönyörű mellény, vizitka, valakitől rá maradt, s bár szép darab, nincs mihez fölvegye. Most ezt kicsit játékosan felöltöztettük, ez nem inspiráció, mert maga a népviseleti darab valamilyen más kiegészítéssel kerül színpadra\" – mutatta be a ma megcsodálható darabokat György Katalin.

Csatolták a bemutatót a tizennyolcadik Csűrdöngölő gyermek és ifjúsági néptánctalálkozóval, hogy ne csak a felnőttek legyenek bent a színházteremben, hanem a fiatalok is, „mert gyakorlatilag a jelennek és a jövő generációnak is üzenni akarunk vele, és eleve azok jönnek el a néptánctalálkozóra, akik már tudnak muzsikálni, énekelni, rendszeresen táncolni járnak, és gond számukra, hogy mit vegyenek magukra” – fűzte hozzá András Mihály.

Befejezésként György Katalintól megtudtuk: „miután az ötletek tárháza csak úgy bugyogott, mindenképpen úgy érzem, hogy ha ezen túl vagyunk és nyugtázhatjuk, hogy sikeres volt, akkor lehet folytatása, hiszen rengeteg téma kerül elő. Nagyon jó lenne, ha megtehetnénk, hogy évente egyszer szánjunk egy ilyen játékosságot a népviseletnek.”

Gyermek és ifjúsági néptánctalálkozó
A népviseleti bemutató után zajlik a XXVIII. Csűrdöngölő gyermek és ifjúsági néptánctalálkozó, a csíkszeredai és környékbeli fiatal néptánckedvelők színes, népviseletes kavalkádja. A rendezvényt az András Alapítvány szervezi, a szívélyes vendéglátásról ezúttal is a házigazda Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai gondoskodnak. Ez alkalommal Árpád-házi Szent Erzsébet nevéhez fűződő népszokások elevenednek meg. Szeretettel várnak minden érdeklődőt pénteken 17 óra 30 perctől a Városi Művelődési Házba, aki teheti, öltözzön népviseletbe, ezzel is hozzájárulva a mulatság hangulatához. A rendezvényt támogatja a Communitas Alapítvány, közreműködő partnerek: Hargita Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság, Csíki Diáktanácsok.