Kötetben a Gálfalvi Györgyről szóló szekus iratok

A kötet érdekessége, hogy nem csupán azokat az iratokat tartalmazza, amelyek a szerző életének mindennapjait rögzítették, hanem azokat a megjegyzéseket és kiegészítéseket is, amelyekkel Gálfalvi György utólag látta el azokat. Az írót, irodalmi szerkesztőt, az erdélyi magyar művelődési élet egyik meghatározó szereplőjét tizenöt évig folyamatosan figyelte a román titkosszolgálat, telefonbeszélgetéseit lehallgatta, utazásait, kirándulásait nyomon követte, baráti beszélgetéseit nyilván tartotta.

A megfigyelőknek semmi nem kerülte el a figyelmét, arról is tudtak, hogy mit vásárolt a piacon, a gyerekei milyen jegyeket kaptak az iskolában. Gálfalvi György 2008-ban jutott hozzá a „szekus dossziéihoz”, amelyek nem kevesebb, mint hatezer oldalt, tizenöt kötetet tesznek ki. Hogy miért volt érdekes Gálfalvi és családja a titkosszolgálatnak, miért áldozott rá akkora energiát, ezen a szerző sokat gondolkodott, mert mint mondja, nem akarta ő megdönteni a rendszert, a maga csöndes módján lázadozott ugyan, de az nem jelentett komoly fenyegetést a szocialista rendszerre, a diktatúrára nézve. Nem csupán lehallgatták az otthonában, a szerkesztőségben vagy a barátainál folytatott beszélgetéseket, azokat le is fordították, illetve kézzel le is jegyezték – mondta a szerző a Bernády Házban tartott könyvbemutatón, amelyen Szűcs László, a kötet szerkesztője és Markó Béla egykori kollégája, barátja méltatta a nagyváradi Holnap Kulturális Egyesület és a budapesti Noran Libro Kiadó közös kiadásában megjelent Kacagásaink című könyvet.

A bemutatón a szerző olvasott fel részleteket a kötetből, illetve a végén Gáspárik Attila az Adjátok vissza az őrtornyomat. Vagy talán mégse... című írást.