Kettős elismerés a Székelyföldi betyároknak

Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán telt házas vetítésen a közönség adott pozitív visszajelzéseket. Szombathelyen, a Savaria filmfesztiválon pedig a filmes szakma jelezte: különleges alkotásról van szó. Dokumentumfilm-kategóriában első díjat kapott. A csíkszeredai vetítés és a szombathelyi díjátadó gála ugyanabban az időpontban zajlott csütörtök este.

„A főkonzulátus meghívására rendezett bemutatón éppen a nézői kérdések, hozzászólások folytak, amikor megjött az sms: első díjas lett a film. Kettős örömet érezhettünk” – fogalmaz Zsigmond Attila a film rendező-operatőre. A vetítésen egyébként olyan felszólaló idős emberek is akadtak, akiknek személyes élményeik, tapasztalataik kötődnek a film által felelevenített három betyárról, olyan részleteket meséltek el például a katonaság és a milícia nagy bevetéséről, amikor Csíkkozmáson próbálták kézre keríteni az egyik betyárt. Ha hamarabb megtudtuk volna ezeket, biztosan helyet kaptak volna a filmben, de nem tervezzük az alkotás bővítését. Sem hozzáadni, sem elvenni nem kell belőle szerintünk, így kerek a film. És a szakmai díj is ezt igazolja” – mondja Zsigmond. A szombathelyi filmfesztiválon egyébként 141 alkotás közül lett az első a dokumentumfilm-kategóriában a Székelyföldi betyárok.

A dokumentumfilm a kommunista hatalommal szembeszálló székely „betyárokról” szól. A szocialista rendszer kezdeti időszakának kevésbé ismert jelenségét, három fiatal székely egyedi szembenállását, rendszerellenes ténykedését mutatja be. A 2014-es dokumentumfilm nemcsak tényeket közöl a három székely „betyárról”, de a kalandos történetek miatt izgalmas, gördülékeny is. Az ozsdolai Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes, valamint a kászonfeltízi Máté György (Jeges) a rendszer kiszolgálói ellen harcoló modern Rózsa Sándorokként próbálták a népet segíteni, az önkényes erdészeket félelemben tartani, az állami boltok termékeit szétosztani a szegények között. Pusztai, Jeges, Dézsi – az 1950-es évek elején e három név tartotta izgalomban Felső-Háromszéket és a Kászonok vidékét. Egyszerű falusi fiatalemberek voltak, akiket a kommunista hatalom üldözött. A rendszer katonaszökevényként, gyilkosként és rablóként kezelte őket, míg a nép szemében nagy megbecsülésnek és népszerűségnek örvendtek, akárcsak Rózsa Sándor, Angyal Bandi, Sobri Jóska és a többi legendás hírű betyár.