A népviseletet szolgálatában

Andory-Aladics Zoltán dokumentumfotója valószínűleg 1931-ben készült. Domokos Pál Péter (a bal oldalt álló férfi) és egy szürke nővér igazgatja a lányokat.

– Az Ezer Székely Leány Napjának többek között az volt a célja, hogy a „leányok katolikus és női öntudatát, népviseletük iránt érdeklődésüket felkeltse”. Miért volt erre szükség? Ebben az időszakban már nem öltötték magukra a népviseletet?

– Így van, nem véletlen, hogy a film sem egyszerűen az Ezer Székely Leány Napi rendezvényről szól, hanem a népviseletről is beszéltetjük a visszaemlékező alanyainkat. Nem volt célunk a viseletet – a csizmától a kalapig – bemutatni, ez nem is férne bele, de megpróbáltuk felvillantani a székely népviselet sokszínűségét. Van olyan interjúalanyunk, aki pontosan emlékszik, hogy ötvenötig vette fel a székely harisnyát, aztán Ozsdolán meglátogatta a pap nagybátyját, és akkor látta, hogy ott már a priccses nadrág lett a divat. Ő is ezután ezt hordta. A lányok szolgálni mentek Bukarestbe, Brassóba, Kolozsvárra, és ott már nem népviseletben, hanem köntösben jártak. Mindenképpen próbáltuk megragadni azt a pillanatot, amikor az emberek lemondtak a székely ruha mindennapi viseléséről, és azontúl csak olykor, ünnepnapokon öltötték magukra.

– Mennyit lehet tudni a nyolcvan évvel ezelőtt útjára indult rendezvényről?

– Találtunk két olyan egykori leányt, akik a harmincas években vettek részt az Ezer Székely Leányok Napján. Sikerült őket megszólaltatnunk. A kilencvenkilenc éves Nagy Antalné Csicsóban lakik, de csíkjenőfalvi születésű, a kilencvenöt éves Vassné Kánya Lujza csíkszentgyörgyi születésű, de Csíktaplocára jött férjhez. Mindkét idős nénit a szellemi frissesség jellemzi, így nagyon elevenen tudták felidézni az első Ezer Székely Leányok Napi rendezvényeket. A többi megszólalóval inkább az 1940-ben tartott ünnepségről beszélgettünk.

– Érdekes, hogy mindössze ötször tartották meg a rendezvényt, és csak egyszer került sor rá „a kicsi magyar világban”...

– 1935-ben a román hatóságok betiltották, de 1940-ben Horthy Miklós kormányzó októberi látogatásakor újra megszervezték az Ezer Székely Leány Napját, azzal az elképzeléssel, hogy azután minden évben megtartják. 1941-ben azonban a gyülekezési tilalom miatt elmaradt (erről az MTI is beszámolt akkoriban, és a Vasárnapi Harangszó is írt róla). Később valószínűleg annyira felerősödött a KALOT és a KALÁKA mozgalom, hogy többet nem is volt szükség vagy energia a rendezvényre. 1942-ben a Vasárnapi Harangszó írta, hogy a rendezvényt a bevonulás évfordulójára halasztják, de szerintem akkor sem tartották meg, hisz sem fényképet, sem másfajta dokumentumot nem találtunk róla. Nemrégiben a KALOT és KALÁKA emlékkiállítás megnyitóján említettem, hogy ezek a népfőiskolák Székelyföldön egy javában tartó nemzetmentő mozgalomra épültek rá, annak ellenére, hogy magyarországi mintát követtek.

– A köztudatban az Ezer Székely Leányok Napjával kapcsolatosan főleg az maradt fenn, hogy Domokos Pál Péter indította útjára, valójában azonban többen szervezték...

– 1931 előtt Domokos Pál Péter Csíkszereda „illusztris” hölgyeivel a szőttes bál mozgalmat indította útjának. Igaz, hogy ennek a nyomán fel is élénkült az érdeklődés a népviselet iránt, és egyre többen kezdték újra felvenni a székely ruhát, de ezzel párhuzamosan a Szociális Testvérek Társasága is intenzíven tevékenykedett. Éppen erre próbálunk a filmben rávilágítani, hogy nincs olyan, hogy egyvalaki kezdeményezte volna az Ezer Székely Leány Napját. A Szociális Testvérek Társasága rendezvényei például a cselédeket célozták meg. Felismerték, hogy mi a veszélye annak, ha az idegenben kenyerüket kereső székely leányok feladják hitüket, viseletüket és esetleg az erkölcseiket is. Olyan képzéseket indítottak, amelyeket később a KALÁKA mozgalom is átvett. Különben a filmben Boros Károly főesperes meg is fogalmazza, hogy a rendezvény három pilléren állt: a Szociális Testvérek Társasága, Domokos Pál Péter, valamint a csíksomlyói ferencesek voltak a szervezők. Igaz, hogy a filmben mindkét egykori leány, aki a harmincas években vett részt a találkozón, kiemeli Domokos Pál Péter elvitathatatlan érdemét a népviselet feltámasztásában.

Régi idők ezer leánya
A filmet Daczó Katalin, Daczó Dénes, Szabó Ádám és T. Bányai Péter készítette Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának megbízásából és Hargita Megye Tanácsának támogatásával. A filmbemutató házigazdája Ráduly Róbert Kálmán polgármester, az alkotást Oláh Gál Elvira újságíró ismerteti, köszöntőbeszédet mond Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.