Fotó: Antalfi József
Vári Anna-Angyalka neve ismerősen csenghet azok számára, akik figyelemmel követték az elmúlt években a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány YouthBank programját. Mint a YouthBank és a Tamási Áron Gimnázium diáktanácsának aktív tagja, interjúsorozatunk keretében ő is megosztott pár gondolatot a székelyudvarhelyi közösségi életről.
2011. augusztus 25., 16:062011. augusztus 25., 16:06
2011. augusztus 25., 16:542011. augusztus 25., 16:54
– Milyen közösségi tevékenységekben vettél részt idáig?
– Három éve tagja vagyok a diáktanácsnak: ezáltal sok embert ismertem meg. Ez idő alatt megpróbáltam a maximumot kihozni a diáktanácsból és magamból, mint diák. Többnyire érdekvédelemmel foglalkoztam, ezért vagyok tagja a YouthBank csapatának is: lehetőséget biztosítottunk, hogy a diákok pályázhassanak különböző projektekre. A csapatban elég nagy a demokrácia, mindent tevékenységet párban, egyenlően végeztünk.
– Mit jelent neked a közösség fogalma?
– Mivel az ember társas lény, eléggé fontos, hogy valahová tartozzon: ezt teszik lehetővé a közösségek. Én mindenhol képes vagyok megtalálni a közös hangot az emberekkel. Még ha nem is jó a társaság, akkor is megpróbálok találni benne egy olyan embert, akivel tudok beszélgetni. Alapjában véve mindenre nyitott vagyok.
– Mi a véleményed a helyi közösségekről?
– Úgy látom, hogy a székely emberek első sorban ridegek és nem nyitottak egymás iránt. Véleményem szerint a nyugati példát kellene követni, hiszen egy mosoly tényleg nem kerül semmibe. Már az alapvető csekélységekkel is gondjaink vannak, például a köszönéssel. Udvarhelyen mindenki mindenkinek az ismerőse, mégsem tudok egyértelműen pozitívat mondani róluk a zárkózottságuk miatt. A tevékeny emberek munkáját nem értékelik, nem mennek el a rendezvényekre, nehezen kapcsolódnak be a programokba. Ha valaki szervezett egy rendezvényt, tudja miről van szó. A kisebb közösségek tele vannak kreatív emberekkel. Egy Babeş-Bolyais tanár mondta valamikor, hogy a diáktanács úgymond a „prémiumréteg”: azért jönnek létre, hogy kreatív emberek tevékenykedjenek.
– Mit tennél másképp, ha jobbak lennének a lehetőségeid?
– Tényleg nehéz „megfogni” az embereket. Ha szerveznék valamit, mindenképp a PR-re tenném a legnagyobb hangsúlyt. Reklámok mozgatnak mindent. Ha kellőképp meg van reklámozva egy dolog, akkor sikeres. A legnagyobb erőt ebbe fektetném bele.
– Mik a terveid?
– Amennyire időm engedi, folytatom a YouthBankárkodást. Mindent kipróbálok az új évben, a lehetőségeket nem hagyom veszni. Egyetemen biztos tagja leszek hallgatói önkormányzatnak is.
– Mi a véleményed a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványról?
Maga az alapítvány egy nagyon jó ötlet, amióta létezik, érzi a város. Szeretem a tagjainak a hozzáállását a munkához. Leginkább azt figyeltem meg, hogy mennyire sok erőfeszítéssel tudják összehozni a projektjeiket, amely megint az emberek hozzáállása és zárkózottsága miatt van. Többen kéne támogassák őket, hiszen így Udvarhely sokkal többet változna rövid idő alatt.
Székelyudvarhelyen az elmúlt években több utcát is felújítottak, és ugyan megjelentek az akadálymentesítés jelei – például a süllyesztett járdaszegélyek –, a gyakorlatban még mindig sok helyen nehézkes a közlekedés babakocsival vagy kerekesszékkel.
Juhokat, nyulakat és számos csirkét megölt tavaly november óta egy fiatal medve Székelyvarságon, az utóbbi napokban ráadásul nappal is többször felbukkant az egyed a település főbb utcáin. Kedden kilőtték a garázdálkodó példányt.
Kitartanak a turisztikai vállalkozások, nem nőtt jelentősen az elbocsátások száma Parajdon ebben a hónapban. Székelyudvarhelyen azonban újabb tömeges elbocsátásra kényszerül egy bútoripari vállalat.
Közel húsz éve földbe helyezett szennyvízhálózati vezetékeket kell megjavítani Oroszhegyben, Tibódban és Székelyszentkirályon, továbbá ki kell terjeszteni a hálózatot a portákig. A község vezetősége aláírta a projekt finanszírozási szerződését.
Jubiláló házaspárok jelentkezését várja a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal.
Kék, fehér, vörös, barna és számos más színű trópusi lepkében gyönyörködhetnek azok, akik ellátogatnak a parajdi Lepkeházba – a turisták száma azonban lényegesen megcsappant a bányakatasztrófát követő időszakban.
Egy évvel az indulása után beváltotta a hozzá fűzött reményeket a székelyudvarhelyi városvezetés által fejlesztett applikáció: az eszközt a lakók egyre gyakrabban használják ügyintézésre, bejelentésekre, befizetésekre, vagy épp időpontfoglalásra.
A parajdi sóbányát nem lehet megmenteni, a kérdés csak az, hogy mikor omlik be – nyilatkozta szombaton Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter.
Kaszáló kaláka, ahogy régen: negyven nyikómalomfalvi férfi gyűlt össze hajnalban, hogy közösen kaszáljanak a réten – a kaláka nemcsak múltidéző élmény, hanem a falunapok hangulatos nyitánya is volt.
Egy idős nőt szállítottak kórházba egy Homorófürdőnél történt baleset után szombaton délben.
szóljon hozzá!