Vujity Tvrtko egy maroknyit székely

A színpadon reflektorfény, egy mikrofon, egy ember, no meg néhány könyv díszelgett, mire megkezdődött az előadás. A „pécsi sapkásnak” azonban nem telt sok időbe, hogy nézőit a székekbe láncolja és figyelmüket magára szegezze. A pokoli és angyali történetek érzelmi hullámvasúton repítették át a nézőket, egyik percben sírtak, másikban nevettek.

Visszakapta otthonát az utolsó hadifogoly

A föld körüli utazásba Tvrtko szó szerint magával ragadta a nézőt érdekfeszítő előadásmódjával, így azt is mondhatjuk, hogy a jelenlevők jártak Észak Koreában, Haitiben és találkozhattak az utolsó második világháborús hadifogollyal, akinek hazatérésében nagy szerepet játszott az előadó. Mosolyt csalt az arcokra az az abszurd helyzet, miszerint több ezer magyarországi a hadifogoly családtagjának titulálta magát, ugyanakkor visszafojtott lélegzettel hallgatták az Oroszországból hazatért férfi identitásának felkutatását. Tvrtkonak köszönhetően Toma András több mint fél évszázad után újra átölelhette testvéreit, akik halottnak hitték őt.  

Éljen a Nagy Vezér Elvtárs!

Talán egyik legfélelmetesebb, de egyben legizgalmasabb története az utazó újságírónak az Észak Koreába tett látogatása. Ha valaki még nem győződött meg az időutazás lehetségességéről, akkor még nem járt Észak Koreában, ugyanis ott hivatalosan eltörölték az időszámítást. Ott akkortól világ a világ, amióta megszületett vezérük, Kim Ir Szen. Aki hallotta Tvrtko előadását, sosem felejti el Kim Ir Szen Nagy Vezér Elnök Elvtárs nevét, de azt sem, hogy őfelsége halála után is írt kétszáz könyvet az életében alkotott háromezer mellé. A szigorú szabályok között töltött napok mesélése a maximumig fokozta a feszültséget a teremben, amelyet egy-egy humoros megjegyzés szüneteltetett. Ilyen volt az a történet is, amelyben a lehallgató készülékek közelségében magasztalta Tvrtko útitársaival együtt a rendszert és a Nagy Vezért.

Kifutópálya és parlament

A poklok után angyalok is ellátogattak a Nemzeti Színházba a technikának köszönhetően, ugyanis filmvetítés is kiegészítette az előadó történeteit, mégpedig arról a siket szépségkirálynőről, aki a fogyatékkal élőkért harcol. Weisz Fanni neve sokak számára ismerős lehet, láthatjuk őt kifutópályákon, reklámplakátokon, de a Magyar Parlamentben is felszólalt a fogyatékkal élők képviseletében, valamint Haitibe is elutazott, hogy segítsen a rászorulókon. Tvrtko felkarolta a fiatal lányt, és általa megmutatta a világnak, hogy mi mindenre képes valaki annak ellenére, hogy nem hall. A szépségkirálynő jelképesen örökbefogadott egy kislányt a szigetről, akit anyagilag jelenleg is támogat.

Szó esett már az identitásról az utolsó világháborús hadifogoly kapcsán, azonban az előadás végén Tvrtko is szólt néhány szót sajátjáról. Másfél éve derült ki ugyanis, hogy Kapus Mária, akit világ életében kispesti nagymamaként tartott számon, nem más mint Réthi Mária, aki a Kovászna megyei Ozsdolában született. Búcsúzásként  Tvrtko kijelentette: „egy maroknyit székely vagyok”. Az előadást követő napon családjával Ozsdolára utazott, s a településnek pedig többek között egy könyvtárat ajándékozott.