Január 6-án van Vízkereszt napja. Zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsang. Vízkereszt latin elnevezése Epiphania Domini, az Úr megjelenése, angolul pedig Twelfthday (Tizenkettedik nap), ma van ugyanis a karácsonyi tizenketted zárónapja.
Vízkereszt az egyik legrégibbi egyházi ünnep, a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. Ezen a napon emlékezünk meg a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének volt az ünnepe, ez utóbbit később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést is.
E naptól kezdve szentelik a vizet. A víz szentelésénél a vízbe só kevertetik, mely a bölcsességnek és a bűntől való tisztaságnak jelképe. A katolikus egyházban nagyobb ünnepek alkalmával a pap szentmise elején vagy végén a híveket meghinti szenteltvízzel, de a templomba való belépéskor és távozáskor a ki- és bejárati ajtók mellett elhelyezett szenteltvíztartókba mártott kezünkkel keresztet vetünk.
A keleti egyházban a Jézus érintésétől megszentült Jordán emlékezetére a folyók megkeresztelése még ma is szokásban van. A román, görög, bolgár és a szerb papok pompás körmenet élén vonultak a folyó partjára, s ott a szertartás részeként fából vagy jégből faragott keresztet vetettek a vízbe, amit aztán edzett testű hívek egymással versengve halásztak ki.
Vízkereszt napjának népszokásai a templomban megszentelt vízhez kötődnek. Ezzel szentelték a házat, az ólakat. Öntöttek a kútba, hogy a víz meg ne romoljon. A szentelt víz az embert születésétől haláláig kísérte: ebből a vízből hintettek a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A néphiedelemben a megszentelt víznek hasonló szerepe van, mint a Gyertyaszentelőkor (február 2.) megszentelt gyertyának. Használják égiháború (villámlás) vagy más természeti csapások, betegségek esetén.
Vízkereszthez kapcsolódnak ugyanakkor a következő időjóslások: „ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél”; \"ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél\"; „ha vízkereszt vizet ereszt, ízikedet padra rekeszd”. Több helyen a vízkereszti hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek. (Ízik – etetés után a jászolban maradó kórós széna, szalma; takarmánymaradék).
Shakespeare, Vízkereszt, vagy amit akartok című népszerű darabjának tartalma semmi összefüggésben nem áll e vallási ünneppel.
Mellékelt felvételünkön a csíkszeredai Szent Kereszt templom szenteltvíztartója látható.