Székelykapu-sors Németországban

„Építette Benczúr Gyula és nője Boldizsár Piroska az Úrnak 1894-ik esztendejében” – hirdeti a díszes, festett székely kapu Bajorországban. „Ambachban, ahol a kapu található, rengeteg turista fordul meg, müncheni kirándulók, kerékpárosok, fürdőzők. Nagyon sokuknak feltűnt a kapu, és magam is feltettem a kérdést, amikor először láttam, hogyan is kerülhetett oda – mesélte Albert József, aki kérdésére nemrégiben, épp a kapuavatón kapott választ.

Hogy került oda?

„Ursula Scriba, a Starnbergi-tó keleti parti Örökségvédelmi Egyletnek elnöke mélyrehatóan foglalkozott a kapu történetével – írta 2010. június 15-én a Münchener Merkur című lap, amelynek cikkét szintén Albert József fordította le számunkra. - A múlt században sok magyar művész tanult Bajorországban. Köztük volt Benczúr Gyula festőművész is, akit 1876-ben nevezett ki II. Lajos király a müncheni művészeti akadémia professzorává. Feleségül vette az ambachi Caroline von Maxot, és beleszeretett a csendes tóparti helységbe. Nyolc évvel később Budapestre kapott meghívást. 1885-ben felépíttette a (későbbi tulajdonosa, a Maja, a méhecske című könyv, képregény és rajzfilmsorozat szerzője után Bonsels villának nevezett) házat a tó keleti partján, hogy ne szakítsa meg a kapcsolatot Bajorországgal.” 1890-ben elhunyt Benczúr felesége, és 1892-ben feleségül vette Ürmössy-Boldizsár Piroskát, a Zirzen-Leányiskola tanítónőjét, aki már évek óta oktatta három leányát. A székely kaput a székelykeresztúri származású Boldizsár Piroska tiszteletére emeltette a festő a korábban megvásárolt ambachi villa elé.

Hol készült?

„A kapu felállítása után 100 évvel, 1994-ben Barla-Szabó László írt rövid ismertetést a legnagyobb dél-német lapban, amelyből megtudjuk, hogy a kapu Erdélyben készült, darabokba szétszedve, vasúton hozatták ide és állították fel a Benczúr-villa bejáratánál” – írja Szőcs Károly a csíkszeredai Státus Kiadónál 2004-ben megjelent Messzelátó című kötetében. Az elmúlt hetekben megjelent újságcikkek szerint viszont nem biztos, hogy ez így van: \"Az ambachi kapuval kapcsolatos kutatások ellenére néhány kérdésre csak a tegnap derült fény Benczúr Gyula ükunokáján keresztül: a kaput valóban Benczúr Gyula testvére, Béla tervezte, aki híres építész, Gottfried Semper tanítványa volt, tehát nem Magyarországon készítették, hanem a bajor mesterek faragták és építettek.\"(Süddeutsche Zeitung, 2010. június 7.)

„Az építész valószínűleg Emanuel von Seidl volt – olvasható a Münchener Merkur már említett számában – Erre a Benczúr dédunokája által őrzött levelek szolgálnak bizonyítékul. (...) Scriba szerint nem lehet tudni, hogy a kapu Magyarországról lett-e hozva vagy bajor mesterek készítették?\"

Szőcs Károly tanulmányában arra is kereste a választ, hogy hová való motívumok díszítik a Benczúr-kaput. Ebben Kovács Piroska máréfalvi szakértő volt segítségére, és válasza alátámasztja a Benczúr ükunoka adatait. Eszerint „a kapu egyértelműen a háromszéki (csíki?) székely kapuk stílusjegyeit mutatja: a kétsoros galambdúc, a tetőszerkezet tartópillérei, a négy konzol, a nagy kapu szabályos köríve, ennek fogazati díszítése, a süllyesztett deszkabetétek a nagy kapu kötésében. Ez utóbbi megtalálható a (Háromszékkel szomszédos) csíki kapukon is, gyakran áttört deszkadíszítésként (...) Bár a székely kapukra a virágos díszítés jellemző, a florális díszítő elemek (tulipán, gránátalma, leveles folyondár) használata, alkalmazási módja nem vall népi mesterre. Tervezője iparművész lehetett, aki a hagyományosan ácsolt székely kaput saját terve szerint díszítette. A kapulábakat díszítő folyondár domborított faragással készült. Ez is háromszéki vagy csíki hatásra utal.”

Műemlék-halál

Szőcs Károly még azt írta, hogy „közelről nézve meglátszik rajta az immáron több mint egy évszázados kora, s csak mai tulajdonosának köszönhető, hogy – az utóbbi 50 évben végzett gondos renoválás és állagbiztosítás után – mai állapotában még pár évtized elé nézhet.\" De a tanulmány szerzője tévedett, ugyanis a szél, a zord időjárás, a „szilikonnal történő katasztrofális helyreállítási kísérletek”, a korhadó fába betelepedett hangyák majdnem a kapu összeomlásához vezettek. Egyetlen darabját sem lehetett megmenteni – hangzott el azon az Örökségvédelmi Egylet által szervezett előadáson, amelyen bemutatták a kapu néhány megmaradt – múzeumba szánt – részletét is. 2008-ban ugyanis úgy döntött a Waldemar-Bonsels Alapítvány, a kapu tulajdonosa, hogy lebontja a régi kaput és újjáépíti, különböző dokumentumok alapján rekonstruáltatja.

„Helmut Rampelmann, a restaurálási munkálatokat tervező építész a munkálatokat német alapossággal dokumentálta – mesélte Albert József. – Elmondta, hangsúlyt fektettek arra, hogy ez a kapu tartósan legyen konzerválva, minél tovább ellenálljon az időjárási viszontagságoknak. A tó partján elég szeles az a rész, hátulról vasszerkezettel támasztották meg a kaput. A faragványokat, a régivel ellentétben legömbölyítették, hogy a víz ne tudjon megállni, és a korhadásnak elejét vegyék. A kapu nem fenyőfából készült, mint annak idején, hanem keményfából és hihetetlen költséggel – különösen erdélyi szemszögből nézve –, ugyanis hatvanezer eurót költöttek ennek a kapunak a rekonstrukciójára.”

Székelykapu-nyitó automata

Az újraállításra ünnepélyes keretek között kerül sor 2010 májusában. „Sok kritika is elhangzott az alkalomból – fogalmazott Albert József –, különösen arra vonatkozóan, hogy miért kellett egy alapítványi, egy magántulajdonban lévő kaput restaurálni. Úgy tudom, hogy a bajor állam csekély összeggel járult hozzá a munkálatokhoz, nagyrészt az alapítvány a saját pénzén végeztette, viszont figyelembe vették a pillanatnyilag ott lakó bérlőnek az igényeit is. Épp ezért egy kapunyitogató automatával és a hozzá szükséges elektronikával látták el a kaput, amit az alapzaton keresztül vezettek be a kapuba és ezek a kábelek rontják a kapu összképét.”

„Egy színes másolat, mint látványosság”, „A színek újra ragyognak a művészi faragáson, de sajnos, a münsingi kapu elvesztette festői patináját” – írta az avatóünnepség után a német sajtó. „Az 5,14 méter magas és 5 méter széles keretet a Sailer nevű ács keszítette Sibichhausenban. A díszítőelemek az oberammergaui faragók munkái. A pockingi festményrestaurátor, Beata Smigla-Nowack színezte be a kaput zöld, piros, fehér és okker színekre. A régivel ellentétben az új kapu több részből épül fel, amelyek javítás céljából egyenként eltávolíthatók. (...) Sem Ursula Scriba, sem a dédunoka Gábor Ürmössy Benczúr nincs megelégedve a másolattal, amely már nem műemlék” – írta a Münchener Merkur című lap.

„Építette Benczúr Gyula és nője Boldizsár Piroska az Úrnak 1894-ik esztendejében, Békesség a bemenőknek” – hirdeti a kapu, amely színes ragyogásával újjáépítve is vonzza az arrajárók tekintetét. „Mindenképpen egy szép gesztus – véli Albert József –, hogy itt Bajorországban a székelyeknek ezt a kis örökségét ilyen nagy odaadással mentették át az elkövetkező évtizedekre.”

Ki volt Boldizsár Piroska?

Boldizsár Piroska 1854. június 13-án született Székelykeresztúron. Ötéves koráig Budapesten lakott, majd egy intézetben nevelkedett Bécsben, ahol apja mint az erdélyi kancellária hivatalnoka dolgozott. Majd visszakerült Budapestre, azután Kolozsváron járt iskolába. 1876-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter kinevezte a híres Zirzen Első Állami Tanítóképzőbe segédtanítónőnek, majd 1882-ben lett tanítónője az intézetnek, ahol földrajzot és történelmet tanított. Kortársai szerint legendás műveltséggel rendelkezett, különösen a történelem, szépirodalom, filozófia és a képzőművészetek területén. Trefort Ágoston támogatásával került kapcsolatba a Benczúr-családdal. Boldizsár Piroska irodalmi és közéleti tevékenysége révén ismertté vált művelt társasági körökben. Megjelent munkáit többnyire csak a „Névtelen székely hölgy” álnévvel, vagy B.K.P. monogrammal jelölte. Nevéhez fűződik a „Magyar Asszonyok Könyvtára” gyűjteménynek megalapítása, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár őriz. (Szőcs Károly nyomán)