Székelyek a magasban: irány a Himalája!

A világ egyik nyolcezresére, a Himalájában található Cho Oyu, tibeti nyelven a Türkiz istennőnek nevezett hegycsúcs meghódítására készül öt székelyföldi hegymászó: Sepsiszentgyörgyről Tulit Zsombor, Csíkszeredából Sükös József, Székelyudvarhelyről Toásó István és Szabó Zoltán, míg Gyergyószentmiklósról Csibi Márti vág neki a Székelyek a magasban expedíciósorozat keretében a 8201 méter magas csúcsnak.

Péter Beáta

2011. január 27., 18:172011. január 27., 18:17

2011. január 28., 12:272011. január 28., 12:27

Tulit Zsombor

A Cho Oyut 1954-ben osztrák hegymászók mászták meg először, és azóta a könnyű nyolcezres hírnévvel vonzza oda az embereket. „Már amennyire egy nyolcezres könnyű lehet. A csoportból négyünknek még nem igazán van himalájai tapasztalatunk, nyolcezer méter fölött nem tudjuk, hogy működik a szervezetünk. De valószínűleg, akik ráakasztották ezt a jelzőt, azok tudják, hogy mit beszélnek, és ebben reménykedünk, hogy sikerül nekünk is egy jó akklimatizációval sikeres mászást elérni” – mondta el portálunknak Toásó István.

„Ez egy kevésbé technikás nyolcezresnek számít, csak két kisebb jégfalszakasz van, viszont nagyok a táborok közötti távolságok, ezért nagy kitartást igényel” – tette hozzá Tulit Zsombor, az egyedüli a csoportból, aki már próbálkozott a Cho Oyu meghódításával. „2009-ben feleségemmel próbáltuk meghódítani, ő még mindig tartja az erdélyi női magasságrekordot a 7600 méterrel. Én akkor 7900 méterről kényszerültem megfordulásra. Bár nem sikerült feljutni, egy nagyon sikeres expedíciónak tartjuk, mert mind a ketten épen, egészségesen hazaértünk. A magashegyi expedícióknak általánosságban a legeslegfőbb célja, hogy mindenki épen és egészségesen hazaérkezzen, ne fagyjon meg se a keze, se a lába, ne kelljen lent levágni, ne legyen valami maradandó károsodás az egészségében.”

Toásó István

Felkészülés

A csoport tagjai fizikailag és mentálisan is készülnek nap mint nap, hogy eleget tudjanak tenni a nagy kihívásnak: szaladnak, úsznak, sítúráznak és gyűjtik az információkat. „Az érzelmi feltöltődést a régi hegymászó irodalom olvasása nyújtja. Fizikailag pedig az előző évekre és az életformájára támaszkodhat a hegymászó” – mesélte Szabó Zoltán. „A fizikai kondíció mellett a lelki ráhangolódás sem utolsó szempont” – véli Sükös József is. „A fizikai kondíció az egy olyan erős negyven százalék, a többi hatvan úgy is fejben játszódik le: mennyire szeretném ezt megtenni, mennyire akarom.”

Székelyek a magasban

A Székelyek a magasban expedíciósorozat a sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület szervezésében 2001-ben indult el, egyik kitalálója Tulit Zsombor. Elmondása szerint ő már harminc éve járja a hegyeket. „Civilben” egy építkezési vállalatot vezet, egy nyomda és tankönyvkiadó tulajdonosa, valamint önkéntes hegyimentő. „Egyik nagy álmom az, hogy megmásszam a hét kontinens hét legmagasabb csúcsát, amelyből ötöt már magam mögött tudok: Dél-Amerikából az Aconcaguát, Észak-Amerikából a McKinley-t, Európából az Elbruszt és a Mont Blancot, és az Antarktisz legmagasabb csúcsát, a Mont Vinsont.”

Csibi Márti

A csíkszeredai Sükös József szakmája szerint ügyvéd, 2001-ben volt először 6000 méter fölött Peruban. 2003-ban Dél-Amerika legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát, 2004-ben Észak-Amerikában a McKinley-t, 2007-ben Afrika legmagasabb csúcsát, a Kilimandzsárót, majd 2010-ben az Elbruszt mászta meg. „A négy kontinens legmagasabb csúcsát már megmásztam, és logikus lépés, hogy az ember előbb-utóbb a Himaláján is szeretné látni magát.”

Toásó István, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház világosítója sziklamászóként kezdte. „A mai napig nagyon közel állnak hozzám a sziklás csúcsok, az ismertebb a Matterhorn, ami egy nagyon szép mászás volt, elég nehéz körülmények között, életem egyik legszebb mászása pedig az Aconcagua után, a mellette levő Cuerno Principalra való felkapaszkodás.”

A magashegyi hegymászás szempontjából az expedíció legkezdőbb tagja a székelyudvarhelyi
Szabó Zoltán (ismertebb nevén Kobra) vállalkozó, eddig a Mont Blancot és az Elbruszt tudja maga mögött. 2007-ben Csíksomlyóról gyalog ment el Rómáig. „A hegymászásban is értelmet kell adni minden lépésnek” – mondta. „A magashegyi hegymászás jórészt ambíció kérdése, aki ilyen dologra képes, hogy ekkorát gyalogoljon, az fejben is képes arra, hogy egy magasheggyel próbálkozzon” – vélekedik Zsombor.

Sükös József

Csibi Márti, a társaság egyetlen hölgy tagja, a Gyergyói Hírlap és portálunk újságírója Gyergyószentmiklóst képviseli a Székelyek a magasban expedíciósorozatban. Eddigi hegymászó teljesítményei között az Osztrák-, Francia, Olasz-Alpok, Afrika magashegyei, valamint Dél-Amerika legmagasabb csúcsa, a 6965 m magas Aconcagua (6000 méterig) szerepelnek. „Számomra igazi komoly kihívás a Himalája, hiszen az általam eddig megjárt 6000 méteres szint után van még egy jó ugrás a Cho Oyu 8201 méteres magasságáig. De ez semmiképp nem riaszt el, sőt, minden egyes kihívás pezsdít rajtam egyet. Én nagyon szeretem a hegyeket, minél magasabbra jutok, annál jobban érzem magam. Sosem volt cél az, hogy mindenáron feljussak egy hegy csúcsára. Elsődleges szempont, hogy megismerjem a hegyet, és az elém göngyölített helyzetek megélésével megismerjem önmagamat, a határaimat. Azt hiszem, számomra a legnagyobb akadályt még elindulás előtt kell legyőzni, és ez a hegymászáshoz szükséges pénzösszeg előteremtését jelenti.”

Akadályok

A csoport tagjainak elmondása szerint a legnagyobb akadályt az anyagiak jelenthetik, hiszen fejenként 33 ezer lejbe kerül az expedíció, ezért minden támogatást szívesen fogadnak. További akadályokat jelenthet az időjárás, valamint az aktuális politikai helyzet, mondta el Tulit Zsombor. „Nagyon nehezen kapjuk meg az engedélyeket a kínai hegymászószövetségtől, a kínai kormánytól, lévén, hogy Nepálból átutazunk Tibetbe, szükség van a kínai vízumra és a kínai hegymászócsúcs-engedélyre, amit nagyon nehezen lehet beszerezni. Mi ezt az expedíciót 2010 őszén szerettük volna véghezvinni, engedély hiányában kényszerültünk arra, hogy árpilis–májusra igazítsuk.”

Szabó Zoltán – Kobra

Együtt

A most összeállt csoport tagjai régóta ismerik egymást, de ilyen felállásban még nem másztak együtt. Sükös József elmondta, fontos, hogy kik vannak egy csoportban, „három hét összezártság után, amikor egy sátorban zuhanyozás nélkül valakivel kénytelen vagy együtt lakni, az általában a felszínre hozza a problémákat”.

A négy különböző városból induló öttagú csoport tagjait az egymásba vetett bizalom mellett a hegy iránti szeretet és tisztelet köti össze.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei