Székely önkéntesek kalandja Portugáliában

Fontos a tapasztalatcsere

Az Európai Bizottság Grundtvig programja által támogatott projektnek köszönhetően, a nyáron három hétig négy csíkszeredai – Martini Éva, Péli Irma, Mosui János Tibor és id. Petres Tivadar – önkéntesként látogathatott Portugáliába, ahol a befogadó intézmény (Vida Egyesület) által összeállított program szerint különböző szociális intézményeknél tevékenykedtek. Elmondásuk szerint fogyatékkal élő fiatalokat, árva gyerekeket, rákos betegeket látogattak meg, továbbá öregotthonokban, illetve napközis foglalkozásokon vettek részt. Mindemellett a székely önkénteseknek lehetőségük adódott a portugál kultúra megismerésére is. A nagy utazás csodás élményeiről örömmel meséltek, és mint fogalmaztak, akár egy regényt is lehetne írni a számtalan tapasztalatról, amit ott szereztek és a sok szép helyről, amit sikerült meglátogatni.

Az utazást egy hosszabb folyamat előzte meg. A jelentkezőket ez év februárjában választották ki meghatározott szempontokat figyelembe véve, mint: a motivációt, a csapatszellemet, a kommunikációs készséget vagy az angol nyelvtudást. A négy kiválasztott számítástechnikai és angol nyelvi képzésen vett részt, egyúttal tapasztalatot cseréltek a tavaly Szicíliában önkénteskedő Boldizsár Ágostonnal és Zsigmond Mártonnal – magyarázta Ferencz S. Katalin projektfelelős, a Csíkszeredai Soros Alapítvány munkatársa. Hozzáfűzte: Portugáliában a Vida Egyesület két éltesebb tagja Americo Correia és Pedro Pimenta vállalta a mentori szerepet a székelyföldi csoport Számára. Meg kell említeni a programfelelősöket, Tereza Almeida Pintót, valamint Tanţi Ungureanut, akik alapfokú portugál nyelvtanfolyamot tartottak az önkénteseknek.

A napi program 9.30-tól este 10 óráig tartott, ami szociális intézmények, kórházak, gyermekotthonok, bölcsődék látogatásából, valamint délutánonként kirándulásokból, múzeumlátogatásokból állt – mesélték a hazatért önkéntesek, akiknek sok élményben volt részük, még most is elevenen él bennük minden pillanat, amit Portugáliában töltöttek. Lelkesedve számoltak be a festői kikötővárosokban tett kirándulásokról. Megtekintették Portót és annak régi városrészében a kikötőt. A városról, melyről az egész ország kapta a nevét, odaadással beszéltek. Elmondták: a településen folyik át a Douro, amely a második legnagyobb folyó az országban. Ennek partján található a híres portói borvidék, ahol ötféle szőlőt, négy pirosat és egy fehéret termesztenek, és a hely különleges mikroklímájának köszönheti elismertségét – árulták el a titkot az önkéntesek. Meglátogatták Aveiro és Espinho városát, Guimaraes-t, az ország régi fővárosát, valamint Bragát, ami ugyan nem kikötőváros, viszont nagyon híres az ott található Bom Jesus búcsújáró templomáról, amit egy csodálatos park övez.

Együtt a nagy csapat

Az önkéntesek számos érdekességet meséltek Portugáliáról, példákat hoztak fel az eltérő szokásokról, gasztronómiáról. Elmondták, hogy vizet keveset adtak, bort annál inkább. Sokszor úgy tűnt, hogy víz helyett is bort isznak. A táplálkozási kultúrájuk nagyon egészséges, és sok vörösbort fogyasztanak, mindez hozzájárul a magas életkorhoz, ráadásul feltűnt, hogy nagyon kevés a
patika a városokban. A szociális háló nagyon erős. Az intergenerációs programot nagyon ügyesen alkalmazzák például az öregotthonokban, ahol fiataloknak és időseknek közös programokat szerveznek. Az önkéntes munka nagyon elterjedt, „szeretet és lélek van benne”, szívesen segítenek egymáson az emberek. Vakáció idején a gyermekek szünidős programokon vehetnek részt az iskolákban. Nagyon vallásos és családcentrikus nép a portugál – magyarázták a kint tapasztaltakat a székely önkéntesek.

Felemelő volt számukra, hogy a régi látványos épületeket múzeummá alakították, ezért nagyon sok tárlat van az országban. Különösen látványos volt számukra az a vasúti múzeum, ahol minden vasúttal kapcsolatos tárgyi emlék megtalálható a távíróktól kezdve a mozdonyokig, az érdekesség
pedig az, hogy minden működőképes állapotban volt. „Még most sem dolgoztunk fel mindent, annyira sok élményben volt részünk” – fogalmaztak. Id. Petres Tivadar hozzáfűzte, ha lehetősége adódna, még egyszer elmenne újra megnézni mindazt, amit látott, és mindenre még több időt szánna. „Sokszor nem a pénz számít az életben, hanem a szeretet, és mindezt ott megkaptuk. Hatalmas tapasztalatra tettünk szert, amit bárkivel szívesen megosztunk. Segítünk és tanácsot adunk mindenkinek, bármilyen szociális programmal kapcsolatban” – fűzte hozzá Martini Éva.

„Nagyon fontos az emberek szeretete, barátsága, hogy mindenkivel foglalkoznak, nem muszájból, hanem odaadással, nagyon közvetlenek, rendesek, barátságosak. Önmagában minden egy nagy élmény volt” – fejtette ki gondolatait Péli Irma. Mosui János Tibor élményeit felelevenítve elmondta: „az ott megismert emberektől sokat lehet tanulni, és ha csak a felét sikerülne átvenni annak a sok jónak, amivel ott találkoztunk, akkor jól működnének itt is a dolgok”.

Végezetül Ferencz S. Katalin projektvezető gondolataival zártuk a beszélgetést, aki elmondta: az utazás és az ott töltött három hét lényege az volt, hogy lássák az itteniek, Portugáliában miként működik együtt sikeresen több generáció egy intézményen belül, és ennek az együttműködésnek mi az előnye. Egyúttal megtapasztalhatták, hogy fontos a társadalom érdekében az időskorúak mozgósítása, tapasztalataik igénybe vétele.