Régen vasárnap locsoltak, mert hétfőn dolgozni kellett

A húsvéti közösségi események előkészítése már nagycsütörtökön megkezdődik, amikor a kultúrotthonban összegyűlve a falu férfiai megtárgyalják a teendőket. Ekkor választják meg a vezetőket: királyt, ítélőbírót, csapómestert, két-két vőfélyt és hamubotost.

Határkerülő menet

Nagypénteken Vármezőbe mennek fenyőágért, a gallyakra minden család nevét feljegyzik. Nagyszombaton estefele indul a határkerülő menet. Előtte a király „kiadja a törvényeket”: megszabják a viselkedési szabályokat és a megszólítási formákat (öcsémuram, bátyámuram, felséges király uram), amelyek megszegése szigorú büntetéseket von maga után. Ezután egyházi énekekkel a hősök emlékművéhez vonult a menet, ahol a király beszédet tartott, emlékezve az ősökre és eleink szokásaira. Innen fáklyás menetben vonultak a legközelebbi határdombhoz, a Nyárádszereda melletti Szalonnás-hídhoz. Itt a határhomp megigazítása után „törvényt tesznek”, a vétkezőket elítélik és néhány botütéssel megbüntetik. Éjfél előtt érnek vissza a kultúrotthonba, ahol egy-két pohár ital elfogyasztása után elindulnak 3–4 irányban a faluban, hogy a fenyőágakat felszegezzék a kerítésekre: kivétel nélkül minden családhoz ágat tűznek. A vezetők pedig ellenőrzik a feladat teljesítését.

Mivel a falu nagy, és egy nap alatt nem lehet bejárni, továbbá, hogy a múlt rendszerben húsvét másodnapján nem locsolni, hanem munkahelyre kellett menni, már az ünnep első napján, vasárnap délután elindultak a locsolók.  Előtte azonban emlékeztek Krisztus feltámadására és felkérték a királyt, hogy becsülettel és szigorral vezesse a csapatot. Aztán zeneszóval négyes sorban indult a menet a házakhoz. Elől a király, a bíró és a csapómester ment, utánuk a két vőfély és két lány népviseletbe öltözve (ugyanígy a királynak is kötelező népviseletet ölteni). A menetet pedig két hamubotos „tartotta sakkban”, az elmaradókat, bámészkodókat, idegeneket nemcsak mulattatta néma bohóckodásaival, de meg is botozta, a rend betartására kötelezte.

Elől ment a király a beköszöntővel

A menet minden házhoz betért (ahol valamilyen oknál fogva nem fogadják őket, ott a fenyő árát kifizetik), miközben azt énekelték, hogy „Nyisd ki babám az ajtót”. Elől ment a király a beköszöntővel: „Dicsértessék Istennek szent neve,/ Áldásával e hajlék legyen tele”, majd megköszöni a fogadtatást, „Hogy Jézus Krisztus feltámadását együtt ünnepeljük,/ Őseink nyomdokát kövessük”. Aztán elmondja jövetelük célját is. „Mi onnan jöttünk, hol a kies hegy alja/ A Jordán vizét magába fogadja./ A forrás vizéből mi is merítettünk,/ Kegyelmek házához enélkül nem jöttünk”. Ezután a vőfélyek által hozott „szentelt vízből” a király egy fenyőgallyal meglocsolja a ház nőszemélyeit. A háziak süteménnyel, itallal kínálják a locsolókat, akik zeneszó mellett megtáncoltatják az asszonyokat, lányokat. Aztán ugyancsak a király megköszöni a ház népének a fogadtatást, kívánva Krisztus szeretetét és kellemes ünnepet.

A 80 éves Balogh Pál 1938-tól, kisgyerek kora óta résztvevője az ünnepi gyakorlatnak

Néhány ház után a király „meghallgatást” rendel el, mindenki elmondhatja panaszát. A bíró ítél, a csapómester botoz, aztán a menet tovább indul. A menet két férfitagja pedig elfogadja a családok adományait: kenyeret, kalácsot, tojást, szalonnát, bort. Este pedig visszatérnek a kultúrotthonba, az asszonyok vacsorát (szalonnás rántottát) készítenek, amellyel mindenkit megkínálnak. Majd következik a hajnalig tartó bál. Legtöbbször azonban a falut nem sikerül bejárni, ezért aki teheti, másodnapján, hétfőn is csatlakozik a locsoló menethez.

Változóban?

Az 1980-as években a legtöbb fiatal Nyárádszeredában dolgozott, de a kisipari szövetkezet elnöke megengedte számukra, hogy ünnep másodnapján locsolni mehessenek. Ha pedig megyei pártelvtárs érkezett a vállalathoz, az elnök kimagyarázta a hiányzásokat. Ezért a tiltás ellenére népes társaság járt locsolni.

A locsolási jókedv azonban alábbhagyni látszik. Jobbágyfalván három éve nem szerveztek ünnepséget és bált: egyrészt az ifjúság már kevésbé igényli ezt a fajta közösségi együttléti formát, másrészt az idősebbek szívesebben adnák át a „botot” a fiataloknak.

Balogh Pál 1973-ig volt húsvéti király Májai Zsigmonddal (mindkét nap más-más király vezette a mentet), aztán a tisztséget átadták Varga Ernőnek és Fazakas Andrásnak, akik a maguk során huzamos ideig végezték azt. Az utolsó húsvéti király tisztségét Szász Csaba Levente helyi tanácsos töltötte be, aki elmondta: egy idő óta csak 3–4 évente szerveznek húsvéti locsolást, mert az évenkénti ünneplést a fiatalok hamar megunják. A tanácsos szerint jövő évben valószínűleg ismét lesz szervezett locsolás a faluban a fiatalok részvételével.