Mit és hogyan esznek a csángók? – Nyisztor Tinka új könyvét mutatták be Sepsiszentgyörgyön

Nyisztor Tinka Hétköznapok és ünnepnapok – a moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája című disszertációjának bemutatását a Székely Nemzetui Múzeum Bartók termében tartották csütörtök délután. A szerzőt és a kötetet Pozsony Ferenc, néprajzkutató, akadémikus mutatta be, aki Nyisztor Tinka életútját, tanulmányait, és életének érdekes eseményeit ismertette az érdeklődőkkel. A táplálkozáskultúráról szóló könyv nem szakácskönyv – magyarázta a néprajzkutató – viszont néhány recept mégis megtalálható a leírások között. Ugyanakkor éles képet kap az olvasó a moldvai csángók étkezési szokásairól, melyek szorosan kapcsolódnak az ünnepekhez, de a hétköznapi élet rítusaihoz is.

A szakdolgozat témájának kiválasztása nem volt tudatos – mondta a szerző – inkább a téma találta meg őt, nem fordítva. Mint mondta egyetemi tanára, Kisbán Eszter javaslatára választotta a táplálkozáskultúrát, hiszen Moldva zenéjéről és az ottani oktatásról már több dolgozat és könyv is született, ebben a témában viszont nem. A könyvben nemcsak a lakodalomhoz, keresztelőhöz vagy torhoz kapcsolódó szokások és ételek leírását olvashatjuk, hanem a mindennapi munkás életbe is betekintést nyerhet az olvasó, így kiderül, hogy a moldvai csángók nem reggeliznek, viszont kétszer esznek egy nap. A korai ebéd akár reggeli is lehetne, a második fogás pedig este kerül az asztalra, amikor már minden munkát elvégeztek aznap.

A napi két étkezés mellett más jellemzői is vannak a csángó konyhának: a puliszka elmaradhatatlan része az étkezésnek és a savanyú ízvilág is jellemző. Pusztinában savanyításra savót használnak, amely az oltott tehén- vagy juhsajt készítésének mellékterméke. „A faluban a savanyított savót, amit a friss édes savótól megkülönböztetendő, sebes savónak neveznek, amennyiben leveskészítésre szánják és használják savanytónak nevezik; egyúttal az összes levessavanyítók közül ők csak ezt nevezik savanyítónak. Arra a nyelvtörténeti kérdésre, hogy mikor savanyú a sebes, vagy mikor sebes a savanyú, még nem született válasz”– áll a könyvben. Az étkezési szokások mellett az ételek megnevezése is más a pusztinaiak körében, hiszen arrafelé a galuska nem az, amit Erdélyben galuskának neveznek. A csángók körében a galuska a töltikét jelenti, amely szőlő vagy káposztalevélbe töltött húsos és zöldséges étel.

Az ünnepek és hétköznapok különválása jól érzékelhető a könyvben, hiszen a mindennapokban jelenlévő két étkezést a bőséges ünnepi asztalok megjelenése bontja meg. Mivel éppen a héten volt Húshagyókedd, a szerző a nagyböjthöz kapcsolódó szokásokról is beszélt. Húshagyókedden töltött tyúkot készítenek a helyiek, ezt követően azonban kezdődik a szigorú böjt és a Hamvazószerdához már a konyhai edények kiégetése és kilúgozása tartozik. „Húshagyókedd kiemelkedő jelentőségét jelzi az is, hogy egész nap az ünnepi vacsora előkészületei folynak. A szokás fennmaradásához hozzájárulhat az a még élő hiedelem is, miszerint a Húshagyókeddi tyúk akkor is megdöglik, ha nem vágják le. (...) Egyetlen nap van az évben, amikor egyszerre a falu minden családja édes tyúkhúslevest főz, ez a Húshagyókedd. Egyúttal ez az egyik olyan ritka alkalom, amikor a levesben főtt hús nem a levesben, úgynevezett egytálételként kerül az asztalra, hanem a leves szűrt húslevesként, a kiemelt tyúk pedig megtöltve, külön ételként, a vacsoránál szerepel”– írja.

Munkája során Nyisztor Tinka a szülőfalujában és az ahhoz közel álló településeken dolgozott, elsősorban a táplálkozáskultúra elemeit, étkezéseket és ételeket, összefüggésüket írta le. Elmondása szerint tudományos munkája során a helybéliek rosszallását is megtapasztalta, aminek oka a szerénység és a szégyenlősség. Mint mondta, a csángók – de nemcsak – mintha szégyellnék mindennapjaikat, a csángó nőknél pedig a konyhai tevékenységbe való betekintés ugyanolyan tabu, mint a hálószoba. Míg Svájcban a helyiek büszkék mindenre, ami az övék és a polentát (puliszka) nagyáruházakban is árusítják feltűrve, és más módon elkészítve, addig nálunk szégyenkeznek az egyszerű puliszka vagy pityókatokány miatt – magyarázta a kutató.

A könyv bemutatása alatt Ségercz Ferenc népzenész, hangszerkészítő furulyázását is meghallgathatták a jelenlévők, aki Klézsén tanult dallamokat adott elő. A különleges hangulatú előadás és könyvbemutató a szőlőlevélbe töltött zöldséges töltike elfogyasztásával ért véget, melyből mindenkinek jutott – többször is –, aki részt vett a rendezvényen.