Vezettem már Logant. Nem is keveset. Azt nem igaz tehát, hogy nem voltak előzetes ismereteim, és elmondhatom, hogy az autó tűrhető, végülis ami Németországban eladható, annak az itteni ember is vigyorogjon fülig érő szájjal.
2009. november 29., 17:592009. november 29., 17:59
2010. április 23., 14:452010. április 23., 14:45
Fotó: Kristó Róbert
Nem mintha a nyugat-európai emberek felsőbbrendűségében hinnék, sőt. De valljuk be: a pitești gyárból nem a mi generációnk alatt fognak kigördülni a két-három milliméter illesztési hézaggal összerakott kellemes illatú, anyagú prémiumautók. Ám ami biztos: ha a világ autógyártása a valós használati értékre lenne kihegyezve, akkor nem szaladgálnának ennyire nagy számban bálnaméretű Góliátok, amik egy szép kertes családi ház árát is messze túlszárnyalják.
Fotó: Kristó Róbert
Azért írom ezt, mert itt van egy nagyon halovány reménysugár: a Logan az, aminek egy autónak megközelítőleg lennie kellene: egyszerű konstrukció többé-kevésbé tartós szerkezettel, tágas belsővel, hatalmas csomagtartóval (510 liter). Kidolgozási minőség terén viszont sok példányban elég komoly kompromisszumra van szükség. Tehát cifrázás nélkül, ez egy: autó. Semmi érzelmekre ható vonalak, semmi szívmelengető motorhang, egyszerűen azért van, hogy a maga – alap – 75 lóerejével elvigyen oda, ahova menni szeretnénk. Se több, se kevesebb. Igazándiból szerintem az az autó ez, amit senkinek nem kellene bemutatni, biztosan van belőle kettő-három rokonságon belül, vagy a cégnél vagy valamelyik havernak, de az is lehet, hogy ilyen vett fel amikor múltkor stoppoltunk Kolozsvárról hazafele. Vagyis kizárt, hogy legyen olyan ember, aki ne tudná mit jelent Loganban ülni, utazni.
Fotó: Kristó Róbert
Tesztalanynak már egy facelift (ráncfelvarrás) utáni változatot sikerült kifogni, abból is a csúcsmotorizáltságút, azért is találtatott érdemesnek írni róla. Az első fényszóró tényleg mintha a régi verzió kicsit hátrahúzott, felvarrott változata lenne, fiatalabb hatású, a lökhárító viszont – nekem legalábbis – enyhén csalódást okozott. Ez az a terület, ami egy kevés fantáziával karakteressé varázsolhatta volna az orr-részt. Például a régebbi MCV lökhárítója merészen jól nézett ki, nem volt korszakalkotó, de jobban esett a szemnek rá nézni. Mindezekkel együtt az autó formája nem csúnya, szemből egy normális, semleges alakzat-együttes néz ránk. A hátulja viszont... Tapsra lendül a kezem, erre mondhatom, hogy érdembeli változás. Szép a csomagtartó felső részéből kialakított szárny – létezett hasonló a ráncfelvarrás előtti újabb típusokon is –, az új lámpák modernek és valahogy jobban egységet is képeznek a lökhárítóval.
Fotó: Kristó Róbert
A meglepetés belül folytatódik. Meglepő, hogy egy kis formai játékkal mennyire utasbarátabbá tették a középkonzolt, végre nem óvodások által vonalzóval rajzolt a műszerfal és az anyósülés előtti tér sem, sőt, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az anyagok is a jobbak közül valók – ez azonban csak optikai csalódás. Aztán ott van a kormány, ami végre nem egy \'98-ban bemutatott Clio típusból való. Nincs többé annyira olcsó hatást keltő fordulatszám- és sebességmérő sem, bár a többi kijelző maradt a régi. És az első ajtók borítása, Istenem, vége az egy darabból kiöntött orbitális méretű műanyag elemnek, amely akkora volt, amekkorát talán csak a kínai autógyártás produkál még.
Fotó: Kristó Róbert
Mielőtt mindenki elragadtatódna és lelki szemei előtt megjelenne egy kizárólag Loganok uralta szép, utópikus világ, azt meg kell említeni, hogy hiába a végtelen siránkozás és panasz illetve óhaj a gyáriaknak, hogy cseréljék ki az indexjelző idegölő hangját, az továbbra is kísérteni fog álmainkban, és a műanyag borítóelemek sem kopognak „rönósan”, kemények és idegenek, az illúziórombolás elkerüléséért ne is tapogassuk őket. Hiába, az árcsökkentő építésmód elve gyakran megmutatkozik, a nagyobb – erejű – dízel, a nemrég bevezetett 1.2-es és a tesztautó egyhatos, tizenhat szelepes benzinesén kívül túlhaladott megoldások rejtőznek a motortérben, mint például a SuperNovák óta a Daciákban megtalálható 75 lovas alapmotor – ilyet az vegyen, aki nyugodt, megfontolt közlekedéshez szokott, nem ráncigálja egyik sávból a másikba az autót és nem anyázik, hogy százhatvanról százhúszra kellett lassítania az előtte „totyogó tata” miatt. Az egyhatos, 90 lovas erőforrás sem a virgoncságával lopja be magát az emberek szívébe, na meg a 70 pacit mozgató dízel sem a kirobbanó agilitásáról híres – de az étvágya legalább egy aszkétáéhoz hasonló.
Fotó: Kristó Róbert
Ez így van helyén, a célközönség nem azok sebesség- és tuningmániás tizenéves suhancok, akik húszezer kilométer alatt tükörsimává varázsolják a kuplungtárcsát és széthajtják a motort, hanem az átlagos jövedelemmel rendelkező gyermekes családok, egy egyszerű közlekedési eszközt szeretnének kapni.
És hogy hogyan megy? Az alapmotorok nyögvenyelősen veszik fel a forgalom ritmusát, de a 105 lóerős, sok Renault modellben alapmotorként teljesítő erőforrás tűrhetően virgonc és a 85 lovas dízel is kellemesebben autózhatóvá teszi a nagy nyomaték miatt. Romániai termék, tehát vannak rugóútjai, a felfüggesztés nem üt fel folyton, és felejtsük el az „ötvennél gyorsabban vette be a kanyart s úgy felborult” történeteket. Az alváz el van látva kanyarstabilizátorral, és én még soha nem is láttam olyan Logant, ami ötvennél két keréken kanyarodott volna. Érdemes áldozni egy kevés pénzt a szervokormányra – a mechanikus kormányművel dolgozni kell rendesen minden kanyarodáskor –, és blokkolásgátlót is ésszerű rendelni. A belföldi gyártásról – legyen szó bármiről – ugyebár erősen kifogásolt termékek szoktak eszünkbe jutni, sajnos hanyagság és egyéb okok miatt nem ritkán nagyon eltérő precizitással összeállítottak a Loganok, adódnak különbségek úgy menetteljesítmény mint kidolgozás és minőség terén.
Fotó: Kristó Róbert
Hogy kellene-e? A Laureate felszereltségű tesztautót ezzel a motorral újan elfogadnám. Bepakolnék egy félévre való holmit a feneketlen csomagtartóba, beültetnék négy cimborát és nem aggódva indulnék útnak, hogy mikor szakad le a rozsdás kipufogó vagy tömődik el a karburátor – a közvetlen befecskendezős rendszer miatt nehéz is lenne –, esetleg tűnik el a hármas-négyes fokozat, mint a drága öreg márkatársakban. Ez egy más korszak, feltörekvő román minőség elavult francia technikán alapulva, de még ez is jobb, mint a kétes előéletű használt importautók. Nézzük meg, vásárlás előtt mindenképpen tüzetesen vizsgáljuk át az illesztéseket, az utastér berendezéseit, aztán ha mindent rendben találtunk, vegyük és vigyük, mert nem lehet tudni mikor adódik még lehetőség kevesebb pénzért kapni is valamit. Ráadásul garanciával.
Csíkszék
Látogatottsági adatok