Az Avatar-téboly

No nem feltétlenül azért, mert a kreáció hivatalosan pont Hargita megye teljes 2010-es költségvetésének hatszorosába került (maga a film elkészítése 237, míg a promoválás további 150 millió dollárt kóstált, szemben a megye 64 és fél millió dolláros büdzséjével), hanem sokkal inkább azért az irreálisan szédületes látvány átéléséért, amihez foghatót földi halandó a filmtörténet során még nem tapasztalt. A kétségtelenül vizionárius képességekkel megáldott Cameron ráadásul olyan finoman és precízen kidolgozva tálal minden parányi részletet, hogy az óvodában pokróc alatt lányokkal puszilózó lurkótól a hallókészülékkel felfegyverzett nagytatákig mindenki képes megérteni – és ami még fontosabb, átérezni – a történetet. Bár ez többé-kevésbé annak is köszönhető, hogy maga a cselekmény mellőz minden eredetiséget, voltaképpen nem más, mint a Pocahontas-história enyhén feljavított és korszerű formában való tálalása.

A Terminator és Titanic filmek megálmodója pirospontokat érdemel azért is, hogy a 2154-ben, a Földtől mintegy 4,37 fényév távolságra, az Alfa Centauri csillagrendszer Polyphemus gázóriásának Pandora nevű holdján – a bolygók fiktívek – játszódó film nem túlfuturizált, túlzásokkal agyonspékelt.

Nincs időutazás, lézerkard vagy egyéb közkedvelt sci-fi motívum. A katonák lőfegyvert használnak, repülőgépeik a helikopterek és a Harrier-vadászgépek működési elvén alapuló szerkezetek.

A földi kolónia Pandorán való jelenléte az úgynevezett unobtainium – elérhetetlen, megkaphatatlan – nevű ásványnak köszönhető, amiről a két óra negyvenkét percnyi futásidő alatt két dolog derül ki: húszmillió dollár kilogrammja (kérdés, hogy ez 2154-ben mennyit ér) és lebeg a mágneses térben. Az érintetlen, tökéletes, szűz, minden tekintetben utópisztikus környezet kegyetlen kizsákmányolásának kényes – és mindig aktuális – témájával foglalkozó alkotás ennek ellenére messze több, mint egy profitéhes bányavállalat harcának bemutatása a kizsákmányoltak ellenében.
A film címe a pandorai őslakosok – Na’vi – és az emberek DNS-kombinációjából létrehozott hibridet jelenti, ami segítségével az égitesten állomásozó jóakaratú tudósok kölcsönhatásba tudnak lépni a humanoid lényekkel. És hogyan lehet egy óriási – három és fél méter magas –, kék színű, vonalmintás bőrű, sárga szemű, négy kéz- és lábujjú, macskaszerű arcvonásokat magán hordozó Na’vi kifejezetten szimpatikus? Hát így:

Cameron zsenialitásának bizonyítékai azok az alkotóelemek is, amik az ottani életet megkülönböztetik a Földitől – az állatok (ló-, kutya-, farkas-, egyéb dinoszauruszszerű lények) hat lábból gazdálkodhatnak, a pteroszauruszokra hasonlító repülő állatok négy szemen kereszül csodálhatják a Hallelujah Mountain lebegő szikláit, sőt, ezenfelül a Pandora kijavította az evolúció súlyos földi baklövését is: mindezek az élőlények egy direkt lélegző testnyíláson – és nem az orrukon-szájukon keresztül – veszik magukhoz a fennmaradáshoz szükséges levegőt. Ami mellesleg az emberek számára mérgező, így erősen javasolt a lélegzőmaszk viselése, amennyiben kinti bóklászásra vágynak.

Az elnyomás elleni kötelező küzdelem üzenetén túl rafináltan fűződött a történetbe, mintegy melléküzenetként az is, hogy egy magasabb fejlettségi szint eléréséhez nem a technológiai úttörésekre van szükség, a megoldás nem a saját és mások bolygójának kizsákmányolásában és megerőszakolásában rejlik, hanem a spiritualitás egy teljesen új szintjének a megismerésében és elsajátításában. A „kék majmok” látszólagos primitívségük ellenére messze az emberek fölött állnak. Pusztítás és rombolás helyett tökéletes harmóniában élnek a természettel és az állatvilággal. Van egy hosszú, copfszerű, hajjal körülvett szervük, ami közvetlen összeköttetésben áll az agyukkal. Ez a szerv lehetővé teszi, hogy hozzákapcsolódjanak az őket körülvevő élővilághoz, gondolatokat vigyenek át, töltsenek le vagy fel. Akár egy USB-csatlakozó. Monoteisták, istennőjük Eywa, akinek nem az egyén megvédése a feladata, hanem a természet, a bolygó egyensúlyának megtartása.

Hogy ki győzedelmeskedik és milyen egyéb csavarok teszik élvezetessé a filmet, nem árulom el. Sokkal inkább szolgáljon kíváncsiságot felpiszkálóként, érdekes adatokat és gondolatokat közlőként ez a cikk, mint hagyományos filmleíróként, ami lelövi a poént vagy megfoszt az érdeklődéstől. Az biztos, hogy érdemes rá jegyet foglaltatni, vonatra–buszra–autóba ülni, „elpazarolni” néhány feles árát és – pozitívan – sokkolt állapotban csücsülni tátott szájjal a vászon előtt.

Ugyanakkor vigyázzunk, hogy a pillanatnyilag is tomboló, amerikai gyökerű Avatar-tébolyból tudjunk kimaradni. Hál’istennek a Fennvaló több sütnivalóval áldotta meg a székelyeket, így nem valószínű, hogy a Na’vi kultusz és Eywa istennő imádata hozzánk is begyűrűzik, vagy hogy dollárszázezreket költünk badar arctetoválásokra és plasztikai műtétekre. Emellett az újvilági embertársaink egy részét letargiába taszítja, hogy a Pandora szépségéhez, változatosságához viszonyítva a Föld mennyire sívár, puszta. Még „szerencse”, hogy az élet a mi mindennapjainkat sokkal komolyabb terhekkel nehezíti meg, minthogy ilyesmi legyen a depressziónk oka. A nyomorúságos mélabúságba taszítás valós veszélye ellenére a filmtörténet során ez az alkotás lépte át először a kétmilliárd (!) dolláros összbevételi álomhatárt – jelenleg 2,7 milliárd körül tart, de a végét még megjósolni sem lehet. Csak egy biztos: lesz folytatás.