Lassan érkeznek a gólyák

A helybéliek elmondása szerint senki sem emlékszik arra, hogy Havad község területén a múltban gólyapár fészkelt volna. Azonban 2012-ben megjelentek az első madarak és nyomban neki is láttak a fészeképítésnek. Az első évben a költés sikeres volt, 2013-ban azonban csak a gólyák egyike tért vissza a fészekhez. A tovább bővített, tatarozott fészek pedig lassan kezdett túl nagynak bizonyulni a villanyoszlopnak, amelyre épült. Mivel az enyhén megdőlt fészek túlságosan közel került a vezetékekhez, a Milvus csoport eldöntötte, hogy egy speciális állványt szerel az oszlop tetejére, s ebbe helyezi át a gólyafészket. Így leverték a régi gólyafészket, s helyére kihelyezték a Bakó László helyi szakember által készített állítható tartószerkezetű állványt.

Nem csak érzelmi és természetvédelmi kérdés

A Milvus Egyesület alapító tagja, Papp Tamás elmondta, a helyiekkel közösen sikerült kitenni Havadon a tartóállványt, idén az egyetlent. „A fémből készült állvány elkészítése sokba kerül, de emelődarus autót is kell bérelni, hogy fel tudjuk szerelni az eszközt” – mondta Papp Tamás. Hozzátette, a Milvus Egyesület régóta igyekszik minél több fészektartó állványt kihelyezni a gólyáknak. A kétezres évek elején kampányt indítottak, hogy tudatosítsák az áramszolgáltatókkal, hogy a megfelelő fészkek kitétele az ő érdekük is. Sok helyen a gólyák ugyanis közvetlenül a vezetékekre építik a fészket, így azok nagyon veszélyesek. Különösen esős időben válnak veszélyessé, mert ilyenkor még nagyobb a rövidzárlat esélye, ami nem csak a madarak életét fenyegeti, de a fészek áramfogyasztóként is viselkedik, és egész településrészeken okozhat több órás áramszüneteket.

Papp Tamás szerint éppen ezért a gólyák védelme nem csak érzelmi és természetvédelmi kérdés. Az áramellátás folyamatossága miatt ez a lakosság, az önkormányzatok és az áramszolgáltatók közös érdeke is. A kétezres évek elején Maros megyében az áramszolgáltató vállalta is, hogy saját költségén gólyakosarakat tesz ki, de közben arra hivatkozva, hogy nincs pénz rá, már nem teszi. Így az állványokat a Milvus helyezi ki, de általában az önkormányzatokkal közösen, hiszen a madárvédő egyesületnek nincs erre költségkerete. Múlt évben Kisadorjánban sikerült kihelyezni egyet, valamint Szovátán egy megrongálódott fészket pótoltak. Idén csak Havadon sikerült gólyatartó állványt kihelyezni, s mivel nemsokára megérkeznek a madarak, többre már nincs is idő – tudtuk meg Papp Tamástól.

Sáromberkére érkezik a legtöbb

Múlt hét csütörtökön látták az első csoportot a Boszporusz fölött átkelni, persze nem jelenti, hogy Romániába jöttek. „Múlt évben például március elsején Brăila megyében látták az első gólyát. De március 10-15. között szoktak megjelenni Maros megyében is” – jegyezte meg a madárvédő szakember.

Romániában amúgy körülbelül 5500 gólya van, a legtöbb Szatmár megyében, aztán Temes megyében, de Maros megye is szép állománnyal rendelkezik. Sáromberke például a gólyáiról lett híres, mivel Maros megyében itt található a legtöbb fehér gólya egy településen belül. Ez annak köszönhető, hogy a környéken sok legelő és vizes élőhely maradt fenn, ahol a gólyák nagyobb rovarok, ebihalak, békák után kutatnak, de elfogyasztják az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat is. Évente 12-14 költő pár tér vissza Sármoberkére.