Kiből lesz jó vadász? – interjú Feiszt Ottóval

– Mit jelent Önnek a vadászat?

– Széchenyi Zsigmond azt mondta, hogy ez volt élete egyik értelme, én is hasonlókat tudok mondani. A vadászat mindenképp a szakmaválasztást jelentette, hisz azért lettem erdőmérnök, mert vadászni szerettem volna. De most abban a helyzetben vagyok, hogy munkám és hobbim azonos lett. Tehát a vadászat egyben a szakmát, az életet jelenti, ami az egész 40 éves pályafutásomat végigkísérte.

– Mit foglal magában az Ön tisztsége?

– A magyar vadászkamarát 1997-ben törvény hozta létre, az első választásokon alelnöknek választottak, azóta már a harmadik ciklusban vagyok elnöke az 55 000 magyar vadásznak. Számomra ez elismerését jelenti szakmai munkámnak. Próbálkoztam nemcsak szakmai cikkek megírásával, hanem a vadászirodalmi dolgokkal is. Egész életemet belengi, áthatja a vadászat. Még ha nincs is nálam puska, akkor is egy kicsit vadászok, mert nézem a madarakat, a rovarokat, az erdőt, látom benne, hogy hol lehetne ezt vadászként megközelíteni. Gyakorlatilag folyamatosan ez foglalkoztat.

– Melyik volt a legemlékezetesebb vadászata?

– Számomra mindig a szabadi szalonkahúzások az igazi vadászhangulat, és a téli vaddisznóhajtások. Mint hivatásos vadászfelügyelő, én is a bőgő szarvasbika-vadászatot tartom a királyi vadászatnak.

– Mit jelent Erdélyben vadászni? Van-e különbség a más országokbeli vadászatokhoz viszonyítva?

– Lőttem már itt medvét, vaddisznót is. A különbség azt jelenti, amit már a korábbi vadászok is megfogalmaztak, itt nem úgy van, hogy egy hivatásos vadász ismeri a bikáit. Pontosan tudja, mikor hol van a vad, súlyra, agancsra, évek óta ismeri az állatot. Itt mindig az ismeretlenség fogad, a meglepetést kell várni. Akár az éretlen szarvasbikát is megölhetjük, igaz lehet, ha semmit sem látok. Olyan vad és feltáratlan vidék a Kárpátok nagy része, ahol embert megpróbáló módon kell vadászni. Nem úgy van, hogy kimegyünk, kiszállunk az autóból, sétálok száz métert, felmászok a magaslesre, s kijön a bika. Ehhez képest, itt elég nehéz megközelíteni egy bőgő szarvasbikát. Patakon, sziklákon átmászva, vadászkürt segítségét használva lehetséges csak, és ennek egy egész más varázsa van. Ezt a legemberpróbálóbb vadászatnak tartották mindig is. Régebben is napokig kellett várni a szarvasbikára.

– Körülbelül hány vadat lőtt eddig? Melyik volt a „legegzotikusabb”?

– Hát a legegzotikusabb egy afrikai vadászat során a kafferbivaly volt. De a legbüszkébb a hat szalonka dublémra vagyok, amit nem sokan lőnek. Több ezer vadat ejtettem el, miközben elég keveset vadásztam apróbb vadra. Körülbelül 1500 vaddisznót, 600 szarvast lőttem a nagyok közül.

– Kiből lesz jó vadász?

– A jó vadász az lesz, aki saját maga is tud vadászni, nem pedig kísérőként lő vadat. Saját magának kell kifigyelnie, meglesnie az őzbakot, elbírálnia, ha kell, próbálkozik kétszer, ötször, tízszer. Volt olyan, hogy 26-szor indultam neki egy őzbak lelövésének, mire sikerült. Számomra az az igazi vadászat, amikor egyedül járom az erdőt, magam választhatom ki, amit szeretnék meglőni, nem pedig a hivatásos vadász mutatja meg, amit meglőhetek.