Két lábon járó gombalexikon

Édesapja vasöntő volt, még az 1930-as évek elején Ploieşti-re kellett költözniük, mivel csak ott kapott munkát. Onnan Bákóba mentek át, a bécsi döntést követő télen nagyapjuk onnan hozta haza őt és testvérét Lövétére. Ott töltötte gyermekkorát, az elemi iskolát is ott végezte – kezdte történetét Géza bácsi, a nyolcvanegyedik évét taposó udvarhelyi gombász és gombaszakértő. Lövétén rengeteget segédkeztek a mezőgazdasági munkák elvégzésében, ami után rendszerint elkísérte nagyapját gombászkörútjaira.

Önszorgalomból képezte magát

1945-ben költöztek vissza Székelyudvarhelyre, de azután is minden nyarat a Hargita lábánál lévő faluban töltöttek, egyebek közt gombákat gyűjtögetve. Miután megnősült, rendszeresen járt Szelterszbe és Székelyudvarhely környékére is gombát gyűjteni. „Ekkor fogtam neki komolyabban is foglalkozni a gombászattal, minden gombás könyvet megvásároltam, de feltűnt, hogy a bennük lévő rajzolt ábrák nem hasonlítanak az igazi gombákra, az volt az érzésem, hogy aki készítette őket, talán sohasem látott igazi gombát. Így eldöntöttem, hogy lerajzolom a talált gombákat” – mesélte Sorbán Géza, aki a hetvenes évek közepén tussal készítette első gombarajzait, és kézírásos leírással látta el őket. Kérésünkre elővette és megmutatta ezeket.

Később egyik unokaöccse náluk nyaralt, vízfestéket hozott magával Magyarországról, és ott hagyta náluk, ezt felhasználva színes rajzokat is készített a talált gombákról. Elmondása szerint akkor hatszázféle gombát rajzolt le. „Az ehető gombák mellé zöld ikszet, a mérgezők mellé piros keresztet rajzoltam” – mutatta. Amikor az ábrák, leírások kiadatásáról érdeklődtünk, elmondta, hogy a Sepsiszentgyörgyi Gombász Egyesület egyik tagja, akivel korábban gyakran gombászott, a kilencvenes években elkérte az ábrákat egy kiállításra. „Negyven lapot odaadtam az eredetiből, a többiről másolatot készíttettünk, az volt kiállítva Szentgyörgyön. Később Udvarhelyen is tárlat készült ezekből” – emlékezett vissza.

Unokaöccse 1997-ben hazajött Kanadából, és látván a gyűjteményt, vásárolt néhány jó minőségű fényképezőgépet Sorbán Géza bácsinak. „Sajnos közben Parkinson-kóros lettem, reszket a kezem, nem tudok már úgy rajzolni, úgyhogy nekiláttam lefényképezni a gombákat” – tette hozzá.
Sorbán Géza rengeteget túrázott és túrázik mind a mai napig, az Erdélyi Kárpát-Egyesület székelyudvarhelyi szakosztályának tagja. „Összejártam a terepet a Görgényi-havasoktól le egészen a segesvári erdőkig, Hargita és Háromszék vidékét, 83 féle gombacsaládot rendszereztem, ezen belül 1700 különféle gombát” – mondta mosolyogva, az asztalon heverő négy nagy irattárolóra mutatva. Arról is felvilágosított, hogy mindig érdemes gombászni, persze esős idő után gumicsizmában a legajánlottabb, de még télen is nő gomba.

Idén rengeteg a gomba, sokan nagyobb mennyiségben gyűjtenek, és aki ismeri Géza bácsit, hozzá viszi ellenőrzésre. A halálos mérgezésekről érdeklődve kiderült, hogy mivel a gombaspórát nem emészti meg az emberi szervezet, ha valaki mérgezést kap, az csakis a húsától történhet. Az csak hiedelem és félretájékoztatás, hogy a mérges gomba spórája átterjed az ehetőkre – világosított fel a szakember.

Értékes és tápláló eledel

Az ember évezredek óta fogyasztja a gombákat, a Lucius-kódex – a világ első gombaatlasza – is tartalmazza azokat a gombákat, amelyek ehetők, illetve mérgezők. Egyik példánya a Kolozsvári Központi Könyvtár levéltárában is fellelhető – tudtuk meg Géza bácsitól. A gombák között van olyan, amelynek a tönkje is fogyasztható, de például a tejelők közül a rizikéknek és a fenyőaljának is el kell vágni a tönkjét gyűjtéskor, mert ezek úgynevezett gyökérkapcsolt gombák.

„Franciaországban és Olaszországban már úgymond kiirtották ezeket a fajokat, mert közvetlen kapcsolatban vannak a fával, a föld felszíne alatt 5–10 centiméterre egy ún. micéliumszállal kötődnek a gazdanövényhez. A gomba segít a fának az ásványi anyagok felvételében, a fa pedig táplálja a gombát” – részletezte a gombaszakértő, akitől megkaptuk a gombaszedés tíz legalapvetőbb szabályát, néhányat fel is sorolt belőle: minden ismeretlen gomba „vesd el” gomba, azonosítás a tönk, kalap, majd a szag és egyéb sajátosságok alapján történik.

Azt is elmondta, hogy ha a mérges gombát felrúgjuk, azzal csak segítünk a szaporodásában, de ha tévedtünk, akkor más már nem tudja azt leszedni. Papírtasakba vagy kosárba ajánlott gyűjteni, és frissen a legjobb fogyasztani a gombát, de ha sokat szedtünk, akkor meg is száríthatjuk, vagy párolás után lefagyasztva, de akár befőttként is tárolható. Egyes fajok nyomelemeket, fehérjét, ásványi anyagot és vitaminokat is tartalmaznak. Diétás ételként is számon tartják, hiszen telítettségérzetet okoz, de mivel gyomrunk nem tudja egészen megemészteni, úgy megy végig a szervezeten, hogy a bélrendszert is tevékenységre serkenti.

Mérgező, evésre nem alkalmas, ehető, ínyenc

Halálosan mérgező gomba összesen öt van, életveszélyesen mérgező 21, súlyosan mérgező 19, enyhén mérgező pedig 28 féle. Ezenkívül vannak még hánytató gombák és nem ehetők. A legtöbb gomba fogyasztható, sőt nagyon sokféle ínyencségnek számít – világosított fel a gombász. Egy kilogramm fehér vagy fekete szarvasgomba ára 70 és 300 euró között van. Ínyencségnek számítanak a vargányák, tinóruk és csiperkék is.

Rákos betegségre, vérnyomáscsökkentésre is jók

Tíz dekagramm friss rókagomba fedezi egy ember napi tápanyagszükségletének 20 százalékát, a késői laskagombából, ha ugyanennyit eszünk naponta, serkenti a hasnyálmirigy inzulintermelését – tudtuk meg. A csiperkefélék tirozináz-tartalma csökkenti a vérnyomást, és B1-, B2-, valamint C-vitamint is tartalmaznak, a várandós anyáknak segítenek a tejtermelésben. A lepketaplóból készült teának immunerősítő hatása van, a pöfetegek spórája vérzéscsillapítóként is használható, valamint izom- és ízületlazító hatása is van. Hallucinogén hatása a susulykáknak és a kígyógombának van.

A pecsétviaszgomba jó a nyirokmirigyrákra, és fokozza a vér oxigénnel való ellátását is. „A császár Japánba 4000 katonát küldött el az ellenséges szigetekre csak ezért a gombáért. A németek is végeztek kísérletet ezzel, a Himaláján a hegyivadászok egy részének pecsétviaszgomba-teát adtak, ők sokkal tovább bírták ötezer méteren, mint társaik” – példálózott a gombász, akitől azt is megtudtuk, hogy világszerte nyolcvanötféle gyógygombát tartanak számon. Még sokat tudott volna mesélni a gombaszakértő, talán nem is fért volna be egy újságoldalra. Így amikor eljöttünk, zsebünkben a gombaszedés „tízparancsolatát”, szívünkben pedig Géza bácsi mosolygós arcát vittük magunkkal.