Játékos túlélőtábor

Az 5–8. osztályos diákokat megszólító tábor tavalyi, első kiadása után a gyerekek érdeklődését látva a folytatás mellett döntöttek. Az idei táborban a gyerekek kreativitására fektették a hangsúlyt a szervezők, fontos szempont volt, hogy a táborban kötött barátságok elmélyüljenek, a gyerekek ismerjék meg saját magukat, tanuljanak meg csoportban dolgozni, felelősséget vállalni a tetteikért, legyenek bátrak, kreatívak. „Sokan gátlásosak és szégyenlősebbek a hétköznapokban, a táborban lehetőségük volt kibontakoztatni, ami bennük van, de máskor nem mutatják meg” – mondta el Kristó Erika szervező.

A gyerekek csapatjátékokban, ügyességi vetélkedőkön vettek részt, amelyek már az első napon összekovácsolták őket. Tanultak fafaragást, gregorián énekeket, építettek hidat, ellátogattak gyalogosan a Pogányvárhoz, megismerték annak történetét, részt vettek tűzoltó-bemutatón és elsajátíthatták az elsősegélynyújtás alapjait, este pedig tábortűz mellett daloltak. A résztvevők szerint szép momentum volt a táborban megtartott vasárnapi szentmise. Délután a helyi gyerekek szülei is kilátogattak a táborba, este pedig a résztvevők különböző produkciókat adtak elő. Hétfőn a Siculicidium tanösvényt járták be.

„Ez egy 14 stációból álló túraösvény, a madéfalvi veszedelem különböző pontjait mutatja be. Egy kollégánk ismertette a gyerekeknek, hogy mi történt, miért fontos nekünk ez az esemény. Nagyon fontos, hogy ismerjék meg a gyerekek a településünk történetét, mert ezek a mi gyökereink, ezeket meg kell erősítsük magunkban. Épp olyan korúak a táborozók, hogy ezt el kell indítani bennük, hogy építsük be a múlt iránti törődést, figyelmet, szeretetet a gyerekekbe, hogy ne csak egyszerű táblákat lássanak ott, hanem tudják azt is, hogy miért vannak ott” – mutatott rá a táborvezető. Elmondta, láthatóan elmélyült a kapcsolat a Madéfalva testvértelepüléséről, Somberekről érkező gyerekek és a madéfalviak között. „Idén szerettük volna, ha a programok lazábbak, olyan értelemben, hogy a barátságok tudjanak elmélyülni. Mert hiába van ez a néhány napos tábor, ha nincs idejük barátságot kötni. Igény volt a szabad programokra, jó volt látni, hogy a két település gyerekei úgy viszonyultak egymáshoz, mintha évek óta ismernék egymást.”