Indulni és visszajönni

– „Innen csak indulni lehet,/ s aki elment, visszajöhet” – olvassuk Kányádi Sándor A mi utcánk című versében. Benedekffy Katalin is abból a faluból kelt útra, amelyből a jeles költő. Mit jelent önnek a szülőfalu?

– Nekem Nagygalambfalva mindenekelőtt a gyökereket jelenti, és nagyon fontos számomra, hogy van az otthonom, van a családom és egy olyan környezet, ahová mindig szívesen jövök vissza. Teljesen meghatározza az életemet az a tény, hogy itt nőttem fel. Én innen töltekezem ma is. „… aki elment, visszajöhet.// Tisztesség dolgában mindig/ tanulhat, el a sírig” – írja az én drága nagybátyám. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy itt születhettem.

– Hány hétig-hónapig bírja a távollétet?

– Elég sok a fellépésem. Szerencsére! Emiatt is nagyon elfoglalt vagyok, de telefonon, az interneten tudom tartani a kapcsolatot a szüleimmel és a rokonaimmal. Amikor valami nagyobb munkára készülök, bemutatóra, koncertsorozatra, akkor előtte mindig hazajövök pár napra erőt meríteni. Szeretek kimenni a falu fölötti csodálatos dombokra, a közeli hegyekbe, néha fel a Hargitára, s utána indulhat a hajrá, indulhat az újabb és nagyobb menet. 

– Hogy érkezett most haza? Úgy jelezte, hogy nem a legrövidebb úton, hanem dél-erdélyi kitérővel jön…

– Én választottam ezt a lehetőséget. Azt hiszem, hogy egész további életemre szólóan meghatározó lesz a Böjte Csaba testvérrel való találkozásom. Meglátogattuk Déván a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett intézményt és a gyermekközösséget. Rengeteget beszélgettünk, ajándékokat vittünk, és szeretettel, nyugalommal feltöltődve jöttünk el. Legalább olyan érzés volt, mint Nagygalambfalvára érkezni. És még nagyobb öröm, hogy ezt az új helyet most közösen fedeztük fel a férjemmel, s még inkább meggyőződhettem arról, hogy amikor az embernek tele van a szíve-lelke a mások iránt megnyilvánuló szeretettel és megértéssel, akkor saját dolgait is sokkal könnyebben képes intézni. 

– Déva is egy olyan hely lesz, ahová rendszeresen vissza kell majd térnie?

– Igen. Egyébként én már nagyon régóta kerestem ezt a kapcsolatot. Nagyon sokat járok-kelek a világban, újabban Spanyolországban, Németországban, Ausztriában vannak fellépéseim, sokat dolgozom Magyarországon és idehaza is. Gyakran lépek fel jótékonysági rendezvényeken, de éreztem, hogy valami hiányzik az életemből, hiszen itthon is segíteni kell, ahol s amikor csak lehet. Érdekes módon Budapesten volt egy fellépésem egy hónappal ezelőtt, ahol épp Böjte atya volt az előttem szereplő meghívott, úgyhogy ő akkor személyesen is invitált Dévára. Nem egyszerű látogatásra, hanem megkért, hogy amennyiben időm engedi, látogassam meg a nyári táborukat is, beszélgessek el a gyermekekkel, mert sok jó hallású, kitűnő énekhangú van köztük. Sokan arra érdemesek, hogy énekelni tanuljanak, de az együttlét, a velük való foglalkozás sem elhanyagolható. Most megtörtént a kapcsolatfelvétel. Valóban katartikus élmény volt ott lenni, érezni ennek a rendkívüli embernek a kisugárzását, azt a közvetlenséget, amellyel minden élethelyzetben megnyilvánul. A folyamat elkezdődött, és úgy érzem, hogy a Dévára, illetve az alapítvány többi intézményeibe vonzó erőnek immár nem tudok és nem is akarok ellenállni.

– Hamarosan előadássorozatra kerül sor a székelyföldi városokban, és jótékony célú program is szerepel a kínálatban. Kivel lép fel, és milyen jellegű műsorokat láthatunk?

– Egy hatállomásos turné kezdődik hamarosan, erre készültem a nagygalambfalvi idillben. Május 7-én Székelyudvarhelyen, majd a következő öt napban Székelykeresztúron, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában fogunk fellépni Pankotay Péter kollégámmal. Operett-, opera- és musicalslágereket éneklünk, mindennek a javát, népdallal, irodalommal fűszerezve. Az első előadásunk jótékony célú, a Tamási Áron Gimnázium felújítására gyűjtünk. Ezt a műsort a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi templomban lehet majd megtekinteni. Alkalomhoz illőre alakítjuk át ennek tartalmát: egyházi énekeket, népdalokat, verseket és operaáriákat fogunk előadni, megemlékezve arról is, hogy Kányádi Sándor most tölti 85. életévét. Egykor – bár nem itt érettségizett – ő maga is e falak között tanult. A költő üzenetet küld majd az udvarhelyieknek. Egyébként a jótékonysági előadás mottójául éppen azt a két verssort választottuk, amellyel ezt a beszélgetést indítottuk. Remélem, sikeres lesz az előadásunk, mind művészileg, mind anyagilag célt érünk vele. Ehhez azonban értő és érző közönségre van szükség. Mit mondjak? Mindenkit sok szeretettel várunk.