Hetedszer hívták harcba a vitézeket

A Kis-Homoród menti háromnapos eseményre idén is sokan kíváncsiak voltak, a szombati toborzón közel 75 huszár, 65 gyalogos és 53 szekér, illetve kocsi vonult végig a településeken.

A vértanúkra emlékeztek

Pénteken délelőtt, a vendégek fogadását követően a huszáregyesület és a Szarvasi Hagyományőrző Gazdák Egyesülete kopjafát állított a Nyerges-tetőn a szentegyházi születésű Szőcs András emlékére, aki tizenkilenc évesen esett el Brassó mellett 1849-ben, a július 27-ei csatában. A szabadságharc helyi vértanújának a Gábor Áron Líceum állíttatott a szülőfaluban kopjafát, melyet Godra János fafaragó készített. Életének adatait Mihály János történész kutatta fel a plébániai anyakönyvekből.

A Szent András-plébániatemplomban tartott szentmisét követően az aradi tizenhárom gyászünnepén főhajtással emlékeztek a hősökre. A világháborús emlékműnél tartott koszorúzás pillanatai kiegészültek a „szép szavak” koszorújával, az emlékműnél Nagy Eszter tanárnő, Portik-Bakai Sándor szentegyházasfalvi plébános mondtak beszédet. „Emeljük meg tisztelettel kalapunkat, ha arra járunk, és tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, mert még sok tennivalónk van” – hangsúlyozta a plébános. Az ünnepélyen a Mártonffy János Általános Iskola és a Gábor Áron Líceum diákjai műsorának zenei alapját a szentegyházi fúvószenekar szolgáltatta, a helyi huszároktól pedig a Vértanúk nótáját hallottuk.

Környékbelieket toboroztak

Szombat reggel Szentegyházán a templomtérről indult a toborzóhadjárat. Egy betyár két lovon állva csattogtatott végig ostorával Szentegyházától Lövétén át az ivó-völgyi eltérőig huszárok, tüzérek és kocsisok kíséretében. A Szentegyháza–Bányatelep–Pósfalu–Lövéte–Vargyas-láz útvonalon végigvonuló csapat minden településen megállt, újabb bátor jelentkezőket buzdítva a csatlakozásra. „250 évvel ezelőtt ugyanígy megjelentek a császár katonái, és székely határőröket toboroztak ezen a vidéken, akkor bizony sokan nemet mondtak a hívó szóra, melynek egyenes következménye volt a mádéfalvi veszedelem. De nem úgy történt 1848-ban, amikor Kossuth hívására sokan csatlakoztak a magyar sereghez” – hangzott el Szentegyháza központjában. A vonuláson részt vett 75 lovas huszár, 65 gyalogos és 53 szekérnyi utazó: a szentegyházasfalvi rezesbanda, a Hüpürcsös táncosai, vitézek, vöröskeresztes lányok, ifjak, hadfik és a meghívott magyarországi vendégek.

Lövétén a Népház előtt álltak meg a vitézek, ahol a huszárparancsnok ismét kikiáltotta: „Tisztelt lövétei hazánkfiai, akik már betöltötték a 18-at és nem haladták meg a 45-öt, álljanak be csapatunkba, holnap reggel jelentkezzenek a lövétei jegyzőnél iratkozásra”. A toborzót követően a huszárparancsnok lovát is megkoszorúzták, a hosszú út porát a fiatalabbak vízzel, az idősebbek pálinkával öblítették le. A lövétei lázra kiérve a hadtest megpihent, a lovakat árnyékba kötötték, a szekéren érkezők pedig táncra perdültek és nótáztak. A tetőről a Szeltersz völgye felé mentek tovább, az Asszonybosszantó nevű helyen fogyasztották el a bográcsos ebédet a részvevők. Késő délután a völgyön tértek vissza a szentegyházasfalvi templomtérre. Este a közös vacsora után huszárbállal zárták a napot.

Vasárnap reggel ünnepi misén vettek részt a hagyományőrzők, 11 órától pedig a szelterszi gyakorlótéren gyülekeztek, ahol lovasbemutatót tartottak. Közben főzőverseny zajlott, a bográcsos finomságokat helyben fogyasztották el, majd közösen nótázgattak.