Csúfmaszkurák járnak Jobbágytelkén

Farsangvégi mókázást szervezett a hétvégén a Jobbágytelki Kulturális Egyesület. A hagyományőrzés céljával megrendezett eseményre közel kéttucatnyi magyarországi is bejelentkezett, de az erdélyi tél és nagy hó miatt inukba szállt a bátorság, ezért csak a nyárádmentiek és néhány erdélyi vendég szórakozott. Elmaradt az anyaországiak kérésére programba vett disznóvágás is, pedig a hozzá illő időjárás „biztosítva” volt: péntek délután már mínusz 14 fokot mértünk, amint Jobbágytelkére indultunk. De ez nem riasztotta el a helyieket, szórakozni vágyókat. Bár még több helyen van szalmafonó céh a faluban, a hétvégén a helyi Petres Kálmán Általános Iskolába hívták a szorgos kezű nőket. Senki nem gondolta volna, hogy a jókora osztályterem is kicsinek bizonyul – még maga Orbán Veronka elnök, szervező sem. Pedig a férfiak zömét otthon hagyták a feleségek.

Fonják a szalmát – még a kisgyerekek is

Az asszonyok már szürkületkor gyülekezni kezdenek, majd szerre érkeznek a fiatalasszonyok, gyerekek. Ki csendesebben, ki mókásabban. Érkezéskor az ablakot zörgetik meg, majd az ajtón dörömbölnekek, bejőve pedig jó hangosan kérdik meg, hogy „Hát mit csinálnak itt magik?” Látnak is hozzá a munkához, a szalmát megáztatják, majd a hónuk alá véve szorgosan fonják a kalapkészítéshez szükséges szalmacsíkokat, ahogy helyben mondják, „kötik a kalapot”. Az ujjak szaporán mozognak, az idegennek szinte követhetetlen sebességgel hajlanak be helyükre a szalmaszálak, s egy újabb szál befűzése is alig szempillanatás alatt megtörténik. Közben folyik a beszélgetés, tréfálkozás is, szinte nem is néz senki a keze alá, a fonás már-már automatikus cselekvés, s halk pattogása is csak akkor hallatszik, amikor egy-egy pillanatra elcsendesednek a fonók. De a gyerekek sem tétlenkedhetnek, hamar fel is szólítják őket a szülők, nagyszülők. Össze kell gyűjteni a földre ledobált használhatatlan „csúfszalmát” s nekilátni recét fonni, négyszálút, vagy „kukuláncot” (gyermeklánc), vagy éppen bordát. Így tanul a kislány! Évszázad óta. Nevetve mondják el az asszonyok, hogy amikor gyerekek voltak, nekik is kötni kellett már ezeket, mert mint mondták a szülők, „megveszi a szemétvári zsidó”. Ez valójában azt jelentette, hogy úgyis a szemétdombra kerül, de azért néhány bani fizetség kijárt a gyereknek is jutalomképpen a munkáért, az akaratért.

A legtöbben a kalapszalmát kötik szalagba, van aki vékony szalmából széki kalapnak valót köt, egyik öregasszony tűvel-cérnával ott helyben varrja is a kalapot, ahol kell, ott megkopogtatja, tűrögeti, alakítja, hogy a céh befejeztéig el is készüljön legalább egy női fejfedővel. Mások „fecskefarkot” kötnek, van aki szalmacsengőt, amelynek hangja is van, de olyan is akad, aki “rúdat” fon 33 vagy 55 cm szélesen, ezekből Magyarországon “kopogtató” készül, azaz az ajtókra akasztandó adventi koszorú vagy karácsonyi dísz.

„Zöld fuszulyka konkorodik…”

Nemsokára hangosodni kezd a társaság, az egy-két érkező férfi előkeríti a pálinkáspoharat is, és legalább koccintani azért illik az asszonyoknak is. Aztán a sarokban ülő néhány kislány, aki eddig recét vagy vékony szalagot kötött, elkezd énekelni. Jobbágytelki népdalokat fűznek egymásba, tele szívvel fújják, látszik rajtuk, hogy sokat tanulnak a családban az anyáktól, nagyanyáktól, akik most is halkan énekelnek mögöttük, s csak akkor “erősítenek be”, ha a gyerekhangok elbizonytalanodnak. A kicsik közül leginkább Evelin bátor hangja tűnik ki, akiben nagyanyja, Bálint Irén humorát és szókimondó nyíltságát is felismerni véli már a közönség. A helyiek „himnusza” kezd, a Kék szivárvány koszorúzza az eget, majd Kis kertemben nyílik a rezeda, Zöld fuszulyka konkorodik, Jobbágytelki torony tetejében vagy Jobbágytelkén sütik a jó kenyeret. Így folyik a munka, s közben az asszonyok lábainál egyre több a csúfszalma és egyre hosszabb a kalapszalma. Mert az est végén bizony át kell azt vetni a fejen és meg kell mérni a hatékonyságot.

Maszkurások mulattatnak

Este kilenc óra körül dörömbölnek az ajtón. Egy legény jön be, jó estét kívánva bebocsátást kér az utcán talált három “betyárnak”, hogy azok megmelegedhessenek, egyet-kettőt fordulhassanak. „Csúfmaszkurák” érkeznek: népviseletbe öltözött legény és lány, valamint a hamubotos, mindannyian álarc mögött. Utánuk muzsikusok húzzák, hogy A malomnak nincsen  köve… A maszkurák táncra perdülnek, majd a körben ülő asszonyokat, férfiaat, leányokat is táncba viszik. Ha valaki vonakodik táncolni vagy éppen nem jól járja, az bizony rögtön magán látja a hamubot nyomát, hiszen a hamubotos mindenkit noszogat, s néha ő is fordul egyet-kettőt – a jó példa végett. Közben a céhbeliek jókat szórakozank, csujjogtatnak, énekelnek, ám a hamubotos vagy a betyár nem tréfál: hirtelen elkap egy-egy szalmacsíkot s nyomban elharapja. A megkárosított asszony jajgathat, de megharagudnia nem szabad, újra kell kezdeni a kötést s ha serénykedik, talán éjfélig helyrehozható a baj. A legények sem tétlenkednek: elcsennek egy-egy marék szalmát a lányoktól, össze-vissza forgatják, csúfszalmát kevernek belé, hogy bosszúságot okozzanak a munkás kezeknek.
Tíz percnél nem tart tovább a maszkurázás, a vendégek nevében köszönetet mondanak és állnak is tovább, hisz más céh is van (régebb minden utcában volt legalább kettő-három, s maszkurázni is három-négy csoport fiatal járt).

Amint a hangulat lecsendesedik, néhány asszony szorgoskodni kezd: csörögét kínálnak körbe, tejföllel, zsírral készült, jó puhára sütve. Azután a terem közepére kerül egy hatalmas fazék, benne főtt kukoricaleves. Mindenki előkeríti az otthonról hozott tányért, kanalat, s tetszése szerint merít a sárga étekből.

Majdnem éjfélig folytatják

Vacsora után ismét előkerül a szalma, a nőszemélyek munkához látnak, míg a férfiak a terem sarkában a két zenész, Bereczki Dezső és Tóth Antal mellett tömörülnek, és kezdődik a nótázás. A fiatalok pedig egy idő után abbahagyják a munkát, hiszen a téli esték elmaradhatatlan szórakozása itt a szánkózás. Van recsegő hó és hideg, meredek utca bőven. Csak elő kell keríteni a szánkókat. És a lányok sem kérettetik magukat sokáig.

Farsangzáró bálozás

Szombat este farsangvégi kosaras bált is rendeztek. A mintegy 80 személy jól szórakozott hajnalig: regeteg játék és díj is tarkította a rendezvényt, előtte azonban a helyi hagyományőrző néptánccsoport lépett színpadra. A bálban a helyiek mellett a szomszédos településekről is érkeztek meghívottak, de Nyárádszeredából is. Hajdanában a faluban három napos bál zárta a farsangi időszakot: vasárnap estétől hamvazószerda hajnaláig mulathattak. Most csak egy éjszakán át húzták a muzsikusok, de mindenki kedvére kitáncolhatta magát. Mert a legközelebb csak húsvétkor lesz bál a faluban.