Bényei Tamás : azért szeretnek Erdélyben, mert az ő nyelvükön énekelek

– Mindig kihallom a dalból, és szórakoztat, amikor úgy énekel, hogy a pesti kiejtése megszűnik létezni. A dalaiban néha a régi magyar filmek hangjait, vagy éppen a székely beszédmódot vélem felfedezni. Hogyan tudta ezt elérni?

– Aki zenével foglalkozik, annak jó füle van, és azért kezdett zenélni, mert ezeket a finomságokat meghallja. Én Siófokon nőttem föl, de apám az Alföldről jött, tehát ő „őzve” beszélt, anyám Fehér megyei, tehát ő így beszél: „gyárekek egy kis levást egyetek”. Így megvolt az előzményem. Erről John Lukács könyve jut eszembe, és azonnal az 1900 Budapest című könyvet ajánlom mindenkinek. Nagyon olvasmányos. Chicago után Budapest volt a legrohamosabban fejlődő város a világon, tehát az iparosodás miatt a tömegek mind oda áramlottak, és a \'30-as években kialakult egy sajátos pesti dialektus, valamint szóhasználat sajátos fordulatokkal. Ami mára jóval rondább lett Pesten... Erdélyben valószínűleg azért szeretnek, mert azon a számunkra már a régiesnek ható \'30-as, \'40-es évekbeli pesti nyelven éneklek, amelyen az akkori filmekben is beszéltek. Ezeket a szavak és fordulatokat itt még mindig így használják. A Tevéled, a Néked és a Kisleány című dalokban így énekelek.

Ez az éneklési modor, ahogy akkoriban a könnyűzenei énekesek énekeltek, jellemző volt az egész világra. Mind-mind így énekeltek: Magyarországon volt Sebő Miklós, Fekete  Pál, Kalmár Pál, de a fiatalkori Bing Crosby és Fred Astaire is ugyanígy dalolt, zárthangzósan. Én úgy szoktam elmagyarázni, hogy a klasszikus opera éneklési modora kezdett akkor fellazulni, de nem teljesen vált lazává. Ilyen körülmények közt alakult ki a suttogó bariton is, amelyen szoktam én is énekelni.

– A Wikipédián ön írta az együttes leírását. Meglepődtem, akárcsak az érdekességek alcím alatt található információkon, amelyekből valóban izgalmas dolgokat tudhatunk meg a Hot Jazz Band-ről. Miért volt erre szükség?

– Minden zenekar valamivel meg akarja ismertetni magát. Valamivel, amit ő csinált és más nem. Nagy a verseny, muszáj volt megírjam, hogy a Hot Jazz Band az egyetlen magyar dzsessz zenekar, amely négy év alatt négy nemzetközi versenyt nyert, miközben a valaha megrendezett két hazai versenyt is megnyerte, és mellé két eMeRTon- , valamint egy Líra-díjat kapott. Az is fontos, hogy mi vagyunk egyetlen magyar dzsessz zenekar, amely Gershwin születésének, 100-ik évfordulóját a szerző műveiből összeállított lemezzel ünnepelte.

– Nagyon sokan vannak, nagy a verseny a dzsessz terén is?

– Magyarországon nem. Azt gondolom, az ország elég provinciális ilyen téren, ellentétben Franciaországgal ahol egy-egy ilyen dzsessz fesztiválon akkora a tolongás, mint nálunk a Szigeten, százezrek tolongnak. Nálunk körülbelül húsz olyan csapat van, aki a háború előtti dzsessz-stílussal foglalkozik. Akkor ez a tánczene volt, erre táncoltak, erre mulattak. Nem is a műfajon belül van a harc, hanem magán a piacon. Nekünk Zalatnay Sarolta is ugyanolyan rivális, mint egy bűvész, vagy bárki más.

Az is igaz, hogy a Hot Jazz Band az egyetlen magyar  dzsessz zenekar, melynek tagjai nem kényszerülnek a zenélés mellett más zenekarban zenélni, vagy egyéb munkát vállalni. A honlapot tíz évvel ezelőtt írtuk össze, de alapvetően ez is igaz lenne, mi továbbra sem játszunk más zenekarokban, mert az ember így hajlamos lenne leforgácsolódni. Büszkén mondhatom, hogy mi megélünk a zenénkből.

– Mennyire hat ki a műfaj, az életérzés a mindenapjaira?

– Én egy huszonegyedik századi ember vagyok, bármennyire akarom és szeretnék még úgy, olyan stílusban beszélni a kedvesemmel, már nem lehet. Ezt szeretem az erdélyiekben, hogy tisztelettel vannak egymás iránt. Pesten ez már nincsen. Mi szeretnénk így élni, de sajnos a hétköznapok mások.

A Hot Jazz Band február 14-én a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban, 15-én a Kolozsvári Magyar Operában, 16-án a székelyudvarhelyi Művelődési Házban, és 17-én a gyergyószentmiklósi művelődési házban lép fel.