Bábel tornya manapság és a Nyelv

Gergely Szilárd közel egy éve foglalkozik komolyabban animációk készítésével. Elmondása szerint az első olyan munkája, amelybe több erőt fektetett, az az idei Filmtett és a Duna Műhely alkotótáborában jött létre. „Ez a mostani egy adott témára kiírt verseny volt, sajnos, nagyon rövid idő, egy hónap állt a rendelkezésre. Körülbelül kilenc napot dolgoztam rajta, épp csak elkészült időre, ezért sajnos, kicsit össze kellett csapjam. Nem volt annyira erős a mezőny, valószínű, az idő rövidsége miatt is, a filmek nem voltak teljesen kidolgozva” – mesélte Szilárd.

A zsűrinek is ez volt a véleménye, hisz a pályázati kiírás szerint eredetileg egy fődíjat ítéltek volna oda, aztán úgy döntöttek, hogy lesz első, második díj és a legjobb grafikáért járó díj. A kiírók Demeter Szilárd Bábel tornya című szövegét adták meg inspirációul.

„Több szálon indultam el. Aztán a kisebbségi nyelvhasználatot, a román és magyar nyelvet vettem bele konkrétabban, és erre próbáltam felépíteni a helyzeteket, poénokat. Elvileg egy mesevilágban játszódik, de azért sugallva van, hogy körülbelül hol vagyunk, ki lehet találni, hogy Romániáról van szó.” Szilárd úgy vélte, hogy animációjának a vége nem volt elég egyértelmű, ezért a díj átvétele után még változtatott rajta. Ezt a változatot tekinthetik meg itt.

A szintén csíkszeredai Szőcs Tamás a MAFF által kiírt plakátpályázatra küldött be munkát, amelynek kiértékelésekor a zsűri a legjobb ötlet díját ítélte oda érte. A pályázatban ajánlott, Demeter Szilárd által írt szöveg azzal indul, hogy Bábel tornyát eleinte tulajdonképpen emberekből rakták, majd a népek, nemzetek a nyelvüket hagyták ott maguk helyett. Aztán amikor a nyelvek fellázadtak és káromkodásba kezdtek, a Jóisten elzavarta őket. Végül így fejeződik be a történet: „A népek, nemzetek ekkor az Evilágunió intendánsai által megkövetelt elszámolásokkal, kiegészítésekkel helyettesítették magukat, a papírfalakat direktívákkal fogták össze. Így épült fel Bábel tornya papírból, figyeljétek meg, hogy napnyugtakor olyan, mintha lángolna az egész. Ezt bámulják manapság a népek, nemzetek. Egyébként szép látvány.”

Tamást ezek a sorok ihlették meg a pályamunka elkészítésekor, melynek neve a Nyelv lett. „Szerettem volna, ha nem fókuszálódik konkrétan népekre, vagy egy adott nyelvi problémára, hanem hogy átfogóbb legyen a kép. Egy nemzetközi összképet próbáltam nyújtani, a koncepció a vizuálisan megjelenített nyelv, mint szerv, és a töredezett papír, konkrétan az alulról feltüremkedő nyelv, ahogy beszorul a papírba” – mondta el lapunknak.