A zene nem ismer határokat

Fazakas Aaron Stalactite, valamint Szőnyi Erzsébet II. Divertimento című műveit adják elő. Vezényel Pallagi Tamás, közreműködik Tuzson Hajnalka szoprán.

Határtalanul címmel a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány hirdetett pályázatot, melynek célja volt, hogy az anyaországi és határon kívüli magyar középiskolák szakmai kapcsolatokat létesítsenek. Az együttműködés a két iskola között a jelenleg Debrecenben élő Tuzson Hajnalka révén jött létre, aki a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola tanára volt – tudtuk meg Kirmájer Enikőtől, a csíki oktatási intézmény igazgatójától.

Hozzátette, mikor felkérték az együttműködésre, akkor a közös hangverseny még nagy kihívásnak tűnt, de reméli mindenkinek – főleg a diákoknak – elégtételt nyújt a szombat esti koncert.

A művekről a karmesterrel, Pallagi Tamással beszéltünk, aki egyben a debreceni zeneiskola igazgatója is: „Szándékunk az volt, hogy magyar szerzők műveit népszerűsítsük. Egy magyarországi és egy erdélyi szerzőt választottunk, a kolozsvári származású Fazakas Aaront a csíkszeredaiak ajánlották, én pedig a tavaly 85 évét töltő Szőnyi Erzsébetre voksoltam. Utóbbi Kodály tanítványa volt, a művét az ötvenes években szerezte, amikor már befejezte a párizsi tanulmányi éveit. Ezen a korai szerzeményén még hangsúlyosan érződik Kodály és Bartók hatása, de ennek ellenére nem mondható egyáltalán epigonnak. Bár a címe divertimento, és ahogy a név is jelzi szórakoztató műnek tekinthetnénk, azért többé-kevésbé még érződik rajta a háborús évek nyoma, hatása. Nem titkolt szándékom a kortárs magyar zeneszerzőket ismertetni, hisz a Kodály utáni korszak – nem tudom mi lehet ennek a magyarázata – kimaradt a tankönyvekből. Az oktatási program kiegészítéseként a gyerekek elsajátíthatják ezt a zenei nyelvezetet is. Szőnyi Erzsébet művéről még annyit, hogy ez egy szimfonikus zenekarra írt szerzemény, vagyis körülbelül negyven zenész (vonóskar, fúvóskar, ütősök, zongora és hárfa) lép fel. Nem mindennapos élményt jelent ez egy diáknak, gondolom egyik iskola sem tud könnyen előállítani egy ekkora zenekart”.

A Fazakas Aaron műről pedig a karmester azt árulta elé, hogy habár modern, de a könnyedebb kategóriába tartozik, így a diákoknak – amint a próbák is igazolják – nem jelentett nehézséget megszokni és előadni. „Mindenképp örömet szerez játszani, remélem ezt a közönség is megérzi” – jegyezte meg Pallagi Tamás. Különben a Stalactite-t a csíki közönség is ismerheti, mivel a Csíki Kamarazenekar Ménesi Gergely karmesterrel ezt a kortárs szerzeményt már előadta. „A zene és a képiség példája ez a kompozíció. A három tételes alkotás története így szól: egy barlangba tévedünk, ahol a vízcseppek zápora elől egyre beljebb és beljebb menekülünk. Odabenn katartikus élményben lesz részünk, majd félelmünkben kifutunk a világosságba.” (fidelio.hu)

Különben a koncert egy hosszas folyamat végeredménye, hisz a gyakorlást, a próbákat a diákok már a tanévkezdéskor elindították. Elegendőnek bizonyul így a három nap felkészülési idő, a próbák közti időszakban pedig az anyaországiak megismerhetik a környéket és persze az itteni magyar embereket. „A mindennapi munkán és közös kirándulások során létesülnek a legönnyebben és természetesebben az anyaországi és a helybeli diákok közt ismeretségi és szakmai kapcsolatok” – összegzett Pallagi Tamás.