A bőrszerkós iskolapszichológus

Balhés gyerekkor

Lehel pedagógus szülők gyermekeként nevelkedett. Ami kapásból eszébe jutott gyerekkoráról, az a rengeteg iskolai balhé volt. „Amennyi hülyeség elkövethető iskolában, mindenben benne voltam, a lógástól kezdve az ablakon való ki-be járkálásig, beleértve a verekedést, az ablakbetörést és a tanárok lövögetését is. Ha valami rossz történt az iskolában, szinte mindenki biztosra vette, hogy benne van a kezem.” Elmondása szerint édesapja egyszer azt is a fejéhez vágta, hogy „fiam, életemben jót nem hallottunk rólad az iskolában”. Gyerekkorában szabad idejét falun töltötte. Ez hatalmas élmény volt számára, azóta is meghatározza emberekhez való viszonyulását. Mint mondja, serdülőkora rettenetesen zűrös volt. Elképesztő mennyiségű alkoholt megivott, szinte mindennapos volt, hogy barátainak kellett hazavinniük. „Rendszeresen összehánytam magam, kimaradtam éjszakákat, eltűntem otthonról, bejelentés nélkül összecsomagoltam, és elmentem kirándulni. Összetörtem, összevágtam magamat. Így utólag visszagondolva borzasztóan sajnálom a szüleimet” – emlékezett vissza. Ez 2–3 évet tartott, majd párkapcsolata hatására (aki most a felesége, Ágnes) lecsendesedett.

Családalapítás 17 éves fejjel

Mostani felnőtt és szakember fejével gondolkodva egyértelműen azt mondja, hogy serdülőkora végén (annak a viszonynak köszönhetően, ahogy szüleivel volt) Ágnessel való kapcsolata menekülés volt azokból a kapcsolatokból, melyekben akkor volt. Ennek tudható be korai családalapítása. Visszaemlékezett arra az időszakra, amikor az ő generációja a parkba járt találkozni. „A park volt az a városi kultuszhely, ahova minden olyan ember lejárt találkozni, aki jó zenét hallgatott, olvasott, vagy picit is intelligensebb volt az átlagnál. Ott töltöttük el az időnket, télen-nyáron. Ott megismerkedtem Ágnessel. Érettebb volt nálam, én még tulajdonképpen egy serdülő gyerek voltam. Kialakult a kapcsolat teljesen spontán módon. A gyerekvállalás egy idő után tudatos döntés volt. Túlzás egészen azt állítani, hogy meg volt tervezve, viszont szóba sem került, hogy ne szülessen meg a lányom” – mondja Asztalos. Meredeken hangzik, hogy egy 17 éves fiúnak gyereke van, de mint mondja, azóta is jól működik a kapcsolatuk. A szülők nyilván kétségbeestek az elején, mivel azt látták, hogy karrierje derékba törik – viszont az első perctől fogva mindig mellettük álltak.

Géplakatosból szociálpedagógus

Tulajdonképpen abban az időben, amikor általános iskolába járt, nem is volt kérdés, hogy továbbtanul-e vagy sem. „Már nyolcadikos koromban tudtam, hol fogok kikötni: volt a gimnázium, az akkori Petru Groza. Minden értelmiségi szülő gyereke oda járt. Nemhogy nem volt más választásom, nem is merült fel lehetőségként más. A gimiben nem igazán tetszett, nem mentek a reál tantárgyak. Folyamatosan bukásra álltam matekből. Akkoriban felvételizni kellett X. osztályból XI.-be, ezért átmentem a Kós Károlyba. Ott is érettségiztem le szerszám- és géplakatos osztályban.” Ezután is egyértelmű volt, hogy tovább kell tanulnia. Nagyon korai tartós párkapcsolata, valamint lánya születése rácsúszott arra az időszakra, amikor egy átlagembernek tanulnia kell. „Az iskolák egybemosódnak ezzel az időszakkal. Érettségiztem, akkor indult a tanítóképzőben a hároméves posztlici. Ágnessel ketten végeztük. Miután lejárt, azonnal volt egy lehetőség, hogy Egerben látogatás nélkülin elvégezzenek egy szociálpedagógus szakot.” Akkoriban még nagyon ment a „segítsünk az erdélyi magyarokon, tárt karokkal várunk projekt”, melynek lehetőségét kihasználták. Kezdtek alakulni az országban a megyei pszichopedagógiai központok, köztük Hargita megye volt az első, ahol létrejött egy. 1997-től a Kós Károlyban dolgozom, tanácsadó tanárként, iskolapszichológusként. Mivel napi rendszerességgel találkozik fiatalokkal, példának elmondta azt is, hogy a nem olvasással a fiatalok megfosztják magukat olyan élményektől, melyek igencsak hasznosak lennének. Arra a kérdésre válaszolva, hogy szerinte a mostani fiatalság jó vagy rossz felé halad, elmondta, nincs meggyőződve arról, hogy őt is ne kaphatta volna el gyerekkorában az internetezés gépszíja – amennyiben akkor lett volna. „Felnőttfejjel nem érdekel a messengerezés. Nem az én világom. Nem mondanám, hogy ez a generáció nem jó felé halad, de egyre több dologgal nem értek egyet.” Hozzátette, hogy régebben könyveket olvastak el tanácsára, ma már egy film feliratát is unják végigolvasni. „Ennyire nem olvasnak. Könyvet ajánlani már teljesen csőd.”

Jobb a rocker, mint az öltönyös tanár

Asztalos elmondta, hogy a karján lévő tetoválásokat nem serdülőkorában varratta magára, már 30 évesen vállalta be azokat, érett fejjel. „Ha lett volna lehetőségem tizenéves koromban, teljesen biztos, hogy mindent magamra varrattok, amit most már rég bánnék. Egy idő után rájöttem, mi az, ami rólam szól, és amit nem kell dugdossak a világ elől.” Válaszként arra a kérdésre, hogy az iskola diákjai miként tolerálják furcsa imázsát, egy példát hozott fel. Volt egy hetedikes problémás kliense, akit szülei szakemberhez akartak vinni. A gyerek nyilván nem érezte magát hülyének, hallani sem akart pszichológusról. Felesége Facebook-adatlapján képeket nézegettek, nyilván Lehelről is voltak fotók, a tetoválásokkal együtt. „Anyu mondta neki, hogy ez a pszichológus. A gyerek azonnal beadta a derekát, és szívesen jött. Szóval a gyerekek jól tolerálják. Az imázs és az, ahogy dolgozom, nincs semmiféle ellentétben egymással. Úgy tűnik, hogy sokszor még pozitívumként is használhatom az ábrázatomat, mivel nem egy öltönyös, szokványos tanárról van szó. Tudom jól, hogy vannak olyan kollégáim, akik nehezen tolerálják a kopasz fejemet vagy a bőrdzsekimet. Az iskolában vigyázok, hogy ne ujjatlan pólóban jelenjek meg. Néhány fiatalabb munkatársam bátortalanabbul közeledik hozzám, de néhány nap kérdése, és minden rendbe jön” – avatott be munkája részleteibe. A munka kapcsán hozzátette, nem igaz, hogy nincsenek kiégési fázisai, sokszor érzi, hogy már túl sok. Éveken keresztül pszichés gondokkal foglalkozni kivétel nélkül kiégéshez vezet. „Ilyenkor tanácsolják, hogy valami mást is kell csinálni. Nekem ennek a problémának a megoldására itt van a kávézó vezetése.”

Agyszellőztetésnek használt bárvezetés

Mellékállásként vállalta el az iskola mellett a vezetést. Mint mondja, az iskolai szindrómát jól helyre tudja állítani a kávézóban. Fizikai munkát is szívesen vállal kikapcsolódásként. Minden nyáron elment dolgozni, akár segédmunkásnak is: nem feltétlenül a pénzért, hanem a változatosságért. „Mivel a tanügyi fizuból nem lehet megélni, több évet dolgoztam öcsém bárjában is kocsmárosként. Mivel Vásárhelyen is nyílt új munkapont, én voltam a legközelebbi ember, és elvállaltam az itthonit.” Korábban nem volt ennyi rendezvény, de miután átvette a vezetést, fontosnak látta a kulturális események szervezését. „Az imázs és a brand kialakításának érdekében elengedhetetlen. Odáig jutottunk, hogy ma már keresni sem kell a fellépőket, ők ajánlják fel produkcióikat.” Elmondta, hogy anyagilag nem éri meg ezeket megszervezni, mivel minden költséget ők fizetnek. „Így ez emberek nem felejtenek el minket, reméljük, hogy akkor is ide jönnek, ha nincs rendezvény.” Olvasói üzenetnek annyit mondott: „Ne fosszuk meg magunkat az irodalom nyújtotta élvezetektől. Így kapásból, ha már szóba jött, azt ajánlom: aki teheti, olvasson Csingiz Ajtmatovot!”