Nyilvános szoptatás: leomlóban a tabuk

Aztán eltelt három és fél év, mire jött a harmadik gyerek a családba, Csilla pedig ezúttal már nem akarta megváltani a világot, s nem érezte, hogy szoptatnia kell mások előtt is, ha éppen akkor és ott kéri. Most már diszkrétebb, elvonul, ha van rá lehetőség, vagy egy lepellel eltakarja a gyereket, mert rájött, hogy sokan nagyon kényelmetlenül érzik magukat ebben a helyzetben, és nem akar az lenni, aki megváltoztatja bennük a szorongást vagy kellemetlen érzést, amit egy kisbaba szoptatása kivált.

Fontosabb a gyerek, mint az előítéletek

Az immár kétgyerekes Ágota szerint is változik az ember hozzáállása a nyilvános szoptatáshoz. Őt például sosem zavarta, ha nyilvános helyen szoptató édesanyát látott, de gyerekei születéséig el sem tudta képzelni, hogy ő is kerülhet majd hasonló helyzetbe. „Alapvetően azt gondolom, hogy a szoptatás egy bensőséges, csakis kettőnkre tartozó dolog, de vannak olyan helyzetek, hogy fontosabb a fiam megnyugtatása, mint mások előítélete. Ilyenkor le kell gyűrnöm a gátlásaimat. Igyekszem diszkréten, kicsit elvonulva megoldani. Két gyerekkel bizony előfordul, hogy a nagy még játszana, de a kicsi éhes. Ilyenkor még nagyobb áldás, hogy a kisebbik fiam is anyatejes baba, nem kell hazarohanni, hogy megetessem” – fejtette ki az édesanya. Hozzátette, rosszindulatú tekintetet talán kapott már nyilvános szoptatása miatt, de legtöbbször inkább támogató mosollyal konstatálják az emberek, hogy ni, ott egy kisbabát szoptatnak.

A nyolcvanas években is lehetett

Erika a maga 55 évével ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek tagjai szülés után csupán három hónapot maradhattak otthon gyermekükkel, így a szoptatás is ehhez igazodott mindenkinél. „Mi sem volt természetesebb annál, hogy szoptatom a gyermekeimet. Fel sem merült egy percig sem, hogy ez nem így lesz vagy másképp is lehetne. A gondok akkor következtek, amikor lejárt a három hónapos szülési szabadság, amit, na jó, még megtűztünk némi betegszabadsággal, de ha az ember már visszament dolgozni, akkor elég sokat volt távolt a gyerekétől, és akkor már pótolni kellett az anyatejet” – mesélte Erika, aki így is mindhárom gyerekét szoptatta nyolc-kilenc hónapig. Úgy érzi, akkoriban sem volt a nyilvános szoptatás sem egyszerűbb, sem nehezebb.

„Az embernek mindig leleményesnek kellett lennie. Sokat kirándultunk, strandra jártunk, mert éppen nyáron született az első gyermekem, kihasználtuk a szép időt. Vagy egy bokor alá/mögé húzódtam, vagy elfordultam, háttal a többieknek. De ez nem okozott nekem semmiféle megrázkódtatást. Én egyébként alkatomnál fogva is egy kicsit szégyenlősebb voltam és vagyok az átlagnál, a családban sem szoptattam annyira nyilvánosan, nem szerettem, ha látnak félmeztelenül” – mesélte az immár nagymama Erika. Úgy véli, olyan szempontból azért mégis könnyebb a mai anyáknak, hogy két évig otthon maradhatnak a gyerek mellett, és így a szoptatás ideje is tovább tarthat. A nyilvános szoptatás Erika szerint ma is egyénfüggő: sokan leülnek egy padra és szoptatnak, az ő lánya is így csinálta, s nem hallotta tőle, hogy megszólták volna érte. Mások eltakarják a mellüket egy sállal, vagy félrevonulnak, Erika szerint meg lehet ezt oldani, és semmiképp sem kell ezért a négy fal között maradni.