Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

14:54

Romániában az egyik legmagasabb a százezer lakosra jutó bírák száma az EU-ban

14:49

Airbus helikoptereket és légvédelmi radarokat vesz Románia a SAFE-programon keresztül

14:43

Továbbra is Romániában a legmagasabb az infláció az EU tagállamai közül

14:13

Skandináv együttest visz Sepsiszentgyörgyre a Kolozsvári U

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Havas táj és fagypont alatti hőmérséklet ma hajnalban

Huszonkét éves juhász holttestét találták meg Málnáson

Ma reggeli jelentés: a férfi lábán ejtett sebeket a medve

Súlyosan beteg fiatal lány családjának szeretnének segíteni

Orvosira készül Maros megye legjobb magyar érettségizője

Elfogadta az Országgyűlés az alaptörvény módosítását, megszűnik Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatása

Egyre kevesebb helyen lehet készpénzzel számlát fizetni

Sepsiszentgyörgyön is le kell cserélni az utcanévtáblákat

Gulyás Gergely lemond a Fidesz frakcióvezetői tisztségéről

Hat medve ijesztett rá kilenc turistára a széphavasi kápolnánál – végül a csendőrök segítettek

Vásott kölyök és szigorú apuka

Sebestyén Aba sokszor azt sem tudja, melyik lányt akassza magára

Fotó: Boda L. Gergely

Sebestyén Abát leginkább a színpadról ismerjük, hol játszik, hol énekel, hol rendez vagy tanít. Mindezek mellett azonban élete legnehezebb és legfontosabb szerepe, hogy négy lány édesapja. S ez egy olyan szerep, ahol időnként szigorú apának kell lenni, máskor meg vásott kölyöknek. A marosvásárhelyi színművész legalábbis úgy látja, ő ilyen apa. A színművészt a vasárnap esedékes apák napja apropóján faggattuk arról, milyen apának lenni, vannak-e kimondottan apai feladatai, és milyen az élete ennyi lánnyal.

Szász Cs. Emese

2017. május 12., 15:262017. május 12., 15:26

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

– Nem olyan régóta van apák napja. Megünnepli ezt a család?
– Május második vasárnapja az apák napja, igen, mert május első vasárnapja az az anyák napja, aztán valakik kitalálták, hogy legyen apák napja is. De ha úgy vesszük, minden nap apák napja van, és minden nap anyák napja is. Nem éreztem hátrányban magam eddig sem, de ha már van, akkor örülök neki. Titokban érzem már, a lányaim valamivel készülnek. Ilyen szempontból jó, mert még egy ok a családban ünnepelni.

– Mikor lett apa, és mikor érezte először apának magát? Ez lehet két különböző időpont is.
– Igen, az én esetemben tényleg, ugyanis először az első felségemmel történt ez meg, akivel öt évig éltünk együtt, és három hónapos terhes volt, amikor sajnos elveszítettük a babát, ami eléggé megviselt bennünket. Aztán elváltak útjaink, s egymásra találtunk Mónikával. Még nem voltunk házasok, de pedzegettük a témát meg a gyereket is. Viccesen többször szóba hoztam, hogy na és ha gyerekünk lesz? Ő sem tiltakozott, és egyszer csak jöttem haza az egyik előadásról, ő furcsán nézett, és aztán elmondta, hogy mi van.

Hát én sírva kacagtam, olyan boldog voltam.

Nyáron össze is házasodtunk, de hát ő olyan csinos volt, nem is látszott rajta, meg tudtuk tartani magunknak a titkot. Aztán megint olyan érdekes, hogy az ember sorsa hogy alakul: akkor castingoltam a debreceni színházban az egyik leggyönyörűbb musical, a West Side Story főszerepére, és megnyertem. Az volt a terv, hogy Mónika kint szül Debrecenben, október elején kellett volna kezdeni a próbákat, december elején kellett volna szülnie Mónikának. De hát másként alakult, 30 hetes volt Mónika, amikor megrepedt a magzatburok. Amikor először megvizsgálták, a pici súlyát nyolcszáz gramm körülire becsülték. Még tíz napig tudták bent tartani, ez idő alatt tüdőérlelő injekciókat kapott. Aztán 1 kiló 100 grammosan született meg Réka. De önállóan lélegzett, nem kellett lélegeztető gépre tenni. Kemény volt. Imádkoztunk és vártunk.

Ha már van apák napja, a színművész örül neki
Fotó: Boda L. Gergely

Hat hetet voltak kórházban. Én naponta jártam fel, kértem kölcsön egy orvosi köpenyt, amit mindig vittem a táskámban, a folyosón gyorsan magamra vettem, és mentem be, mint egy rezidens. Nem is az anyja fogta meg először, hanem én, körülbelül két hét után, akkora volt, mint egy galamb az alig egykilós baba. A könny elfutotta a szememet. Olyan ez az egész, hogy örülsz, örülsz, de a folyamatos aggódás azért mindig ott van. Amikor kérdeztük, hogy van, nem tudtak semmit mondani, csak hogy megint nyertünk egy napot, egy hetet. S amikor végre elérte a két kilót, hazaengedtek. Ma már tízéves, és semmi baja. Olyan szeleburdi és olyan szemtelen, olyan drága és olyan szép, amilyen csak ő tud lenni.

– Ez azt jelenti, hogy fel is adta a régóta vágyott West Side Story-s főszerepet?
– Persze, amikor ez megtörtént, felhívtam Vidnyánszky Attilát, aki akkor a debreceni színházat igazgatta, elmondtam neki, mi a helyzet, és hogy úgy érzem, itt a helyem. Attila nagyon megértő volt, hiszen neki is több gyereke van, azt mondta, tudja, mit jelent.

Van olyan, hogy amikor úgy érzed, az egyik legszebb színházi szerep talált rád, az élet tarkón csap, és rád osztja életed legnagyobb – és legnehezebb – szerepét, az apaszerepet. Időnként kell tudni lemondani dolgokról.

– Hány éves volt akkor?
– Harminckettő, és igen, túléltük. Aztán eltelt másfél év, megértünk még egy gyerekre, így érkezett közénk Janka. Ő időre született, ahogyan az ikrek is. Eliza és Abigél kétpetéjű ikrek, nagyon különbözőek, nem hasonlítanak egymásra külsőleg sem, természetben sem. Mindketten szőkék, de Elizának kék szeme és sima haja, Abigélnek barna szeme és göndör haja van.

– Mindig is nagy családot akart?

– (Nevet) Vita közöttünk ez Mónikával, mert ő azt mondja, hogy én csak hármat akartam, ő akart többet. De nagy családot akartam én is. Én is abban nőttem fel. Három gyerek, ráadásul három fiú. A szüleim mind a hármunkat lánynak vártak. Bátyám lett volna Sebestyén Piroska Tímea, aztán lett Sebestyén Zsolt Levente. Én is Sebestyén Piroska Tímea lettem volna, így lettem Sebestyén Mózes Aba. Öcsém is Sebestyén Piroska Tímeának készült, aztán – mivelhogy fiú lett – két napig nem volt neve. Végül azt mondta apám, legyen Gábor. Így történt, hogy három fiú után a szüleimnek van hét lány unokája: nekem négy, bátyámnak egy lánya van, de ott van egy fiú is, öcsémnek meg két lánya van.

– Nem szeretett volna fiút?

– Megvallom őszintén, az elsőnél még gondolkodtam azon, hogy jó lenne, ha fiú lenne. Ott motoszkált bennem, de nem volt kimondva. A lányok meg fantasztikusak, csak ugye nincs kivel focizni. De dögönyözöm őket rendesen.

Néha kell az apai szigor, máskor meg a bolondozás

Fotó: Boda L. Gergely

– Tényleg, milyen lányos apának lenni?
– Fantasztikus. Úgy ahogy ők meg tudnak ölelni, senki. Ahogy ők tudnak örülni, amikor hazamegyek – és nem csak akkor, amikor hiányzom egy hetet vagy egy hónapot, mert máshol rendezek. Bár mostanság próbálom magammal vinni az egész családot, ha külföldre megyek.

Amikor hazajövök, olyan ricsaj van, nem tudom, melyiket hová akasszam magamra, és összevesznek azon, hogy melyik ér hamarabb oda. Gyönyörűség ezt megérezni.

Meg azt az empátiát, megérzik, ha esetleg fáradt vagyok, vagy nem vagyok a legjobb passzban, akkor odabújnak. Főleg Rékának van érzéke ehhez.

– Mi a Sebestyén családban az a szerep, amit mindig apa vállal fel?
– A számlák kifizetése és a bevásárlás általában rám hárul. De természetesen pelenkáztam, fürdettem a babákat, sőt hordozókendőben is hordoztam őket. Igyekszem kivenni a részem mindenből. A háztartásbeli munkákból a főzést szeretem. Régebb talán többet főztem, de az egy külön kikapcsolódás, főleg a lányokkal.

– Van Aba-féle specialitás is?
– A csorba- és a húsleves, azt marhalábszárral szoktam, nagy vasárnapi kedvenc. Amit még előszeretettel csinálok, az az aszalt szilvás pulykamell rizzsel és vörös káposztával.

– Anyáktól szokták megkérdezni, de szerintem ez esetben is releváns. Nehéz összeegyeztetni a munkát és a családot? Érzi azt, hogy valamelyik háttérbe szorul?
– Ezt folyamatosan tanulom, főleg azzal a munkával, amivel én foglalkozom. Színészként, rendezőként és tanárként nem az van, hogy reggel elmegyek hét órakor s délután hazajövök, hanem eléggé változatos a dolog. Régen azzal viccelődtünk, amikor a színházban stabilan szabad volt a hétfő, hogy nálunk hétfő a vasárnap. Mert vasárnap is próba volt vagy játszás. De ugye mégiscsak van egy hosszabb vakáció, mégiscsak vannak olyan időszakok, amikor éppen nem próbálsz egy darabban, és rád zúdul néhány nap szabad, s akkor igyekszem kompenzálni.

De a leghúzósabb napjaimban is igyekszem ott lenni mellettük, az esti mesét elolvasni, amennyiben lehet. Mert tudom, nem fog visszatérni ez a periódus soha.

– Mi az, amit csak az apa tud megadni a gyerekeinek? Van olyan egyáltalán?
– Félek ilyet megfogalmazni, mert nem tudom, hogy van-e ilyen. Biztos, hogy másként ölelem, gyomrozom, másként forgatom őket. Másképp beszélek velük, szigorúbb is vagyok, talán én vagyok, aki gyakrabban felemeli a hangját. De olyan vásott kölyök is csak én tudok lenni velük.

Próbálja bizalomra neveli a lányait
Fotó: Boda L. Gergely

– Van-e olyan, amitől fél apaként? Sok apa félelme, hogy mi lesz, amikor a lányai elkezdenek pasizni.
– Én azt gondolom, hogy amitől legjobban félted, talán az következik be leghamarabb. Én próbálom bizalomra nevelni őket. Hogy bizalommal legyen szülei, embertársai iránt, s akkor megtalálja a helyét. Ilyen szempontból az anyjuk gyönyörű példa erre, s talán én sem vagyok megvetendő példa.

– Lehet még Sebestyén-gyerek, vagy a négy elég?
– Nincs lezárva ez a történet. Meg kell hogy érjünk rá. De ez mindig egy nő döntése. Bármilyen faszagyerekek vagyunk mi, apák, ezt mindig a nő dönti el. Persze, beszélünk róla. Van olyan, hogy áh, nem, elég volt. Olyan is van, hogy talán még el tudjuk képzelni. Van még időnk rá. Mónika nagyon szép és fiatal, próbálom én is formában tartani magam. Meglátjuk. Ha megértünk rá, és úgy érezzük, hátha a Jóisten megajándékoz még egy lánnyal.

– Még egy lánnyal?
– Még egy lánnyal, igen. Vagy fiúval…?