Vásárhely, az ellenzéki város: nem kedvelték a „kuruckodó” települést
Az ellenálló Marosvásárhely a korabeli sajtóban
A „boldog békeidőknek” nevezett első világháborút megelőző időszakban legfeljebb a béke volt igaz, mivel a háború szempontjából valóban „csendes” időszak volt, azonban az országos politika hullámverései gyakran elértek Marosvásárhelyre is.
Fodor János
2017. november 20., 13:112017. november 20., 13:11
A városi történetírás szerint a budapesti kormányzat nem kedvelte a 48-as érzelmű, „kuruckodó” várost, ráadásul a kormány is megérezte, amiért Vásárhely ellenzéki képviselőket küldött az országgyűlésbe.
Az 1867-es kiegyezést követően a magyarországi politikai élet polarizálódása tulajdonképpen a kiegyezés és az ezt övező közjogi kérdések mentén zajlott. Leegyszerűsítve, a kormánypárt a hosszú ideig regnáló Szabadelvű párt volt, amely többnyire a kiegyezés és liberális gazdaságpolitika támogatója volt, míg ezzel szemben a 48-as és Függetlenségi Párt (olykor Kossuth-pártként is emlegették) egy függetlenebb Magyarországban gondolkodott, és gazdasági kérdésekben is inkább agrárpárti politikát szorgalmazott. Utóbbi volt a nacionalizmus szempontjából a reprezentatívabb politikai erő. Így tehát érthetően nem lelkesedett a kormányzó Szabadelvű Párt, amikor egyes vidékeket „elveszített” egy-egy választás alkalmával.
Függetlenségi túlsúly
Marosvásárhely történetében az országgyűlési választások alkalmával megválasztott képviselők tekintetében elmondható, hogy egy igencsak „kuruckodó” városként volt ismert. A város választókerületeiben megválasztott országgyűlési képviselői többnyire a függetlenségi párt soraiból kerültek ki. Csupán néhány szemléletes példa:
Voltak olyan időszakok, amikor Marosvásárhely mindkét választókörzetében függetlenségi párti politikusokat választottak az országgyűlésbe: így az 1881-es választásokon Győrfi Pető és Lázár Ádám győzött, illetve az 1884-es választásokon szintén Lázár Ádámot és a már említett Ugron Gábort választották meg. Az 1892-es választáson az ellenzéki jelölt, Bethlen Gábor győzelmét Apponyi Albert országos, valamint Bernády György városi szervezkedése biztosította. A tendencia a századelőt követően sem fogyatkozott, ekkor ugyanis olyan neves ellenzéki képviselőket küldött a magyar országgyűlésbe a városi és a megyei kerület, mint Bethlen István későbbi miniszterelnök, Sebess Dénes jogász, Désy Zoltán, valamint Bedőházy János, a marosvásárhelyi Református Kollégium egykori tanára.
„Nemzeti ellenállás”
Az ellenzékiség a városban nem csupán a választott képviselők pártpreferenciáinak a függvényében nyilvánult meg. 1905-ben ugyanis az addig kormányzó Szabadelvű Párt történetében először országosan is elvesztette a választásokat, viszont az uralkodó a nemzeti koalícióba tömörülő ellenzéki pártok képviselői helyett a korábbi honvédelmi minisztert, Fejérváry Gézát − a királyi testőrség, azaz a darabontok parancsnokát − nevezte ki miniszterelnöknek. A szövetkezett ellenzék reakcióként „nemzeti ellenállást” hirdetett, melyhez a legtöbb vármegye − így Maros-Torda is − csatlakozott.
A Fejérváry Géza által vezetett „darabont-kormány” időszaka alatt Marosvásárhelyen Kristóffy és Vozáry nevének említése szitokszónak számított. Előbbi a Szabadelvű Pártot tovább polarizáló darabont-kormány belügyminisztere volt, utóbbi pedig kinevezett teljhatalmú királyi biztos, akit az „ellenállás” letörésére küldtek Marosvásárhelyre. Marosvásárhely is tehát csatlakozott azon településekhez, amelyek a „nemzeti ellenállás” nevében nem ismerték el a kormány kinevezését, megtagadták az adófizetést és a kötelező katonai újoncállítást. Miután a kormány felmentette a korábbi főispánt, a marosvásárhelyi törvényhatóság megszavazta, hogy a helyére küldött képviselőt, vagy királyi biztost (ez esetben Vozáryt) a törvényhatóság nem fogadja, nem lépnek vele érintkezésbe.
Vozáry érkezéséről a következő hangulatjelentést írták: „A város polgársága általában nyugodt volt, inkább kíváncsi, mint ellenséges szándékkal távolról szemlélte a történteket. Az erős katonai és csendőrségi felügyelet fölösleges volt. Egész bevonulás alatt alig hallatszott egy-két abcúg. Egyetlen helyen, a Deák Ferenc utcában repült egy jókora kődarab a királyi biztos kocsija felé, anélkül, hogy azt találta volna.”
A gyűlésen felolvasta kinevezéséről szóló levelet, és ezt követően kivonult a tanácsteremből. Ami a másik szidalmazottat, Kristóffy belügyminisztert illeti, Bernády György polgármesterként kénytelen volt érintkezni vele, mivel a város hivatalos ügyeit másként nem rendezhette volna. Fokozta a megyei ellenállásban az elégedetlenséget, hogy Bernády valóban közeli ismerőse volt Kristóffynak. Bernády képviselői időszakából számítható a kapcsolatuk, bizalmas körökben többször is elmondta beszélgetőtársainak, hogy
Bernády tiltakozásai
A politikai konfliktus végül is a koalíciós kormány kinevezésével elcsendesedett, viszont Marosvásárhely ezt követően is „ellenálló” város maradt. Mégpedig az Erősdy Sándor főispán kinevezésekor, 1910-ben. Erősdy Sándor korábbi megyei főjegyzőt még az említett darabont kormány alispánná nevezte ki, kinek feladata az előbb kifejtett megyei ellenállás letörése volt. Az előléptetéssel Bernády nem értett egyet. Kettőjük konfliktusa nem csupán a színfalak mögött zajlott.
Erősdy Sándor
A közvélemény előtt Bernády látványos tiltakozási gesztusai mutatkoztak meg: nem jelent meg a főispán beiktatásán, de számos közigazgatási bizottsági gyűlést bojkottált, és visszautasította az együttműködés lehetőségét. Ezzel Bernády ellentmondásos helyzetbe került, mivel ő is tagja volt ugyanannak a kormánypártnak, amely Erősdyt kinevezte, viszont minden jel arra mutatott, hogy a személyes ellentétek miatt Bernády nem engedelmeskedett a pártfegyelemnek.
Bernády végül Désy Zoltán ellenzéki jelöltre adta le szavazatát. Désy tulajdonképpen támogatta a polgármester főispánnal való engedetlenségét. Bár a főispán nyilvánvaló gesztusokat tett a békülésre (például ő terjesztette elő a Bernády kitüntetésére vonatkozó javaslatot), a helyzet csak a lemondásával oldódott meg, 1910 decemberében.
Désy Zoltán
Désy Zoltán pedig köztudottan 1912-ben nyilvánosságra hozta Lukács László miniszterelnök panamaügyeit, ezzel megbuktatván a kormányt. Ilyen formán joggal lehetett nevezni a századelőn és korábban is többször a polgári és politikusi engedetlenségi lehetőségével élő várost ellenzéki gócpontnak.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!