Amikor a megspórolt kézi sebességváltásokkal járó kényelem előkelő helyet foglal el a prioritási listán, és a vezető úgyis ritkán merészkedik a város határain kívülre, egyértelmű, hogy az automata kisautó a legjobb megoldás.
2021. február 26., 17:562021. február 26., 17:56
Akinek a Golf túl nagy, annak a Polo a tökéletes városi autó
Fotó: Pinti Attila
Amikor a megspórolt kézi sebességváltásokkal járó kényelem előkelő helyet foglal el a prioritási listán, és a vezető úgyis ritkán merészkedik a város határain kívülre, egyértelmű, hogy az automata kisautó a legjobb megoldás.
2021. február 26., 17:562021. február 26., 17:56
Akinek a Golf túl nagy, annak a Polo a tökéletes városi autó
Fotó: Pinti Attila
A Volkswagen érdekes utat választott a Polo negyedik generációjánál, hiszen a kortárs Golfnál alkalmazott minőségibb kidolgozást háttérbe szorították, a beltérben megelégedtek a „szerény” műanyaggal, és az alapváltozatok spártaisága is a vele azonos időben pályára küldött Škoda Fabiához állt közelebb. A felszereltséggel is érdekesen bántak a wolfsburgiak pozsonyi gyárából kigördült kisautónál: ha épp kimaradt a légkondi, attól négy „villanyablakot” még kaphatott a vásárló, sőt ködlámpát is. A kipróbált gépet mégsem ez teszi érdekessé, hanem a négyfokozatú automata váltó.
A németek figyeltek arra, hogy a 2001 és 2004 között gyártott – ráncfelvarrás előtti – Polók egyetlen elérhető automatáját egy vállalható erejű motorral párosítsák – a kiválasztott az 1,4 literes, 16 szelepes, 75 lóerős négyhengeres benzinmotor lett, hozzá csatolták a mindössze négy fokozatot igazgató rendszert. Gyorsasága nyilvánvalóan köszönőviszonyban sincs a mai – gyakran duplakuplungos – automatákkal, de meglepően kellemes szerkezet, feltűnés – és mindenféle rángatás – nélkül dolgozik, és mindössze néhány kilométer alatt kiismerhető, hogy milyen gázpedálállással lehet „inspirálni” a fel- vagy visszaváltásokra.
Automatával lomhább az 1,4-es motor, és az étvágya sem igazán visszafogott
Fotó: Pinti Attila
Átlagos városi tempóról „lepadlózva” előbb vad motorbőgés a válasz, majd néhány tizedmásodperccel később a kasztni is meglódul. A pörgetést követő gázelvétel után jellemzően beáll az alapjárati fordulatszám, motorfékhez tehát érdemes picit megbökni a jobboldali pedált, hogy fokozatba (vissza)kapcsolva lassítsa az autót. Azért országúton sem kell félteni: átlagos közlekedési helyzetben, óránként száz kilométeres sebességgel haladva 2800 a percenkénti fordulatszám.
A Polo IV belseje a legapróbb izgalmaktól is mentes: mindenhol sötét plasztikok találkoznak egymással, igazából csak a kormánykerék középen lévő embléma jelzi, hogy egy német mérnökök által fejlesztett gépben ülünk. A visszafogott felszereltséget a rengeteg vakgomb mutatja igazán: a fűtést és szellőzést szabályozó három tekerőgomb fölötti tárolórekeszeket – amelyek közül a jobb szélsőben igazából kiugró pohártartó kap helyet a gazdagabb kivitelekben – csak az utólag beépített rádió töri meg, majd a rondán sorakozó funkció nélküli gombok következnek. A műszerfal sem egy formatervezői csoda, de minden szükséges információval ellát.
Az egyik legegyszerűbb beltér, amit a kétezres évek elején kisautó kapott
Fotó: Pinti Attila
Cserébe sok más kisautóhoz képest komfortosak az első ülések, némi oldaltartást is kapunk. Hátul inkább a gyereküléseknek jut szerep, az Opel Corsa–Renault Clio–Škoda Fabia–Ford Fiesta vetélytárs a maga 2,4 méteres tengelytávjával nem nyúlt ideális teret a hosszú utazásokhoz – igaz, nem is arra tervezték. A 245 literes csomagtér egy közepes bevásárlás szatyorjait képes elnyelni csupán, bár az egyben dönthető hátsó ülésekkel javítható a helyzet, 975 literig növelhető a tér.
A változó rásegítést hírből sem ismerő kormánykerék puhasága ugyan urbánus környezetben áldás, de országúton, autópályán zavaró tud lenni, hogy a kéz puszta súlyától elfordul. A kocsi szélérzékenysége mérsékelt, egyenesfutása a rövid tengelytávtól függetlenül kiváló. A gyenge fékre azonban nincs mentség: a pedál lenyomására előbb nem történik semmi, majd közepesen beletaposva is visszafogott a lassulás – és ez nem az elhasználódott fékpofák rovására írható, hanem generációs „hiba”. A tél során kikátyúsodott utakra a ballonos abroncs a megoldás, ezt tanúsíthatja a Polo is: a méretéhez képest széles, de magas oldalfalú gumival (185/60R14) egy-egy mélyebb gödör meglátogatása után sem kell azonnal felnishez, esetleg futószögállításra rohanni.
A 120 ezer kilométert futott autó „külsérelmi nyomai” is jelzik, hogy pályafutása javát (tömb)házak között töltötte. Padkák nyomai a küszöbön, szegélyre felakadás miatt meglazult lökhárító – és mindezek ellenére a test teljesen egyben van, azaz nincsenek zörgések az utastérben, vészjósló hangok a különböző részegységek felől, mentes az elálló beltéri elemektől. Ilyen szempontból összehasonlíthatatlanul jobb, mint a cégen belüli rivális Fabia.
Kevés, de jól kihasználható a 245 literes csomagtér
Fotó: Pinti Attila
A gyerekek hordozásához, ügyek intézéséhez, kisebb kiruccanásokhoz az egyik legjobb pénztárcabarát megoldás az automata váltós Polo. A használtautó-piacon is bőséges a kínálat belőle, a kevésbé lelakott példányok már kétezer euró alatt is elérhetők. Az 1,4-es motor megbízhatóságán csak a kötelező odafigyelés hiánya képes kifogni, és az egyszerű erőátviteli egységgel sem valószínű, hogy különösebb probléma adódik. Mert hiába készült szlovák gyártósoron, igazi német maradt.
| Gyári adatok | 1,4 16V (1390 cm³) |
| Teljesítmény (5000 fordulat/percnél) | 55 kW/75 LE |
| Forgatónyomaték (3800 fordulat/percnél) | 126 Nm |
| Gyorsulás (0–100 km/óra) | 15,3 mp |
| Végsebesség | 168 km/óra |
| Sebességváltó | négyfokozatú automata |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 10,2/5,8/7,9 liter |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 3743/1632/1418 mm |
| Tengelytáv | 2407 mm |
| Csomagtér | 245–975 liter |
| Üzemanyagtartály | 45 liter |
| Abroncsméret | 185/60R14 |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 960/1460 kg |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!