Valóságról lekapcsolt anyák – a gyes árnyoldalairól mesélnek

Gyöngyi két gyerekes édesanya, éppen második gyerekével éli át a gyes-időszak örömeit és terheit. „Persze, hogy voltak és vannak árnyoldalai, hazudik aki azt mondja, hogy nem. Igazából hosszú listákat sorolhatnék, kezdem a szakmaival. Először is mindkét gyes alatt úgy hét-nyolc hónap után azt éreztem, hogy az agysejtjeim halnak meg, sajnos nem igazan megoldható, hogy bekapcsolódjak szakmailag dolgokba (nincs ebben támaszom, valószínű mert nem kértem), így jött mindig az olvasás” – meséli az édesanya, aki ismét rohamosan falja a könyveket, van, hogy hetente többet, persze éjjel. Amikor először visszatért dolgozni, úgy érezte, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta. Bár sok mindenről azért le kell mondani, de amikor nődögélt a leánya, már be tudott vállalni két-három napos konferenciát, képzést is. Otthon a gyerekektől nehezen tud dolgozni, szintén marad erre az éjszaka. „Már egyszer átéltem a gyes utáni magamra találást, ami felemelő érzés. Amikor érzed, hogy anyaként is újra magad vagy és szabad vagy. Ez lassan jött a szoptatás abbahagyásával. Úgy érzem, hogy a szoptatás korlátoz le, az a bilincs, nem feltétlenül a kicsi gyerekkel való lét.

Enikő, aki szintén két gyerekes édesanya ugyancsak úgy érzi, hogy a sok szépség mellett természetesen vannak árnyoldalai is ennek az időszaknak.

Imola az első gyerekkel való otthon ülését pozitívan élte meg. „Megtanultam nagyon hatékonyan bánni az időmmel, hogy a nap 24 órájába minden beleférjen: játszás, gondoskodás, háztartás, főzés, sőt egy kis én-idő is, ami alatt olvastam, filmet néztem, szakmailag próbáltam utolérni magam, tornászni jártam. Jól éreztem magam a bőrömben. Úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk egymás után a gyerekeket, így egyik gyesből kerültem a másikba. Ezt már kicsit nehezebben élem meg. Most kezdett tudatosulni bennem, hogy szakmailag milyen távol vagyok, illetve most kezdett nagyon bántani, hogy a mindig pörgő életemből jelen pillanatban nem maradt semmi. Diáktanács, TDK, diáknapok főszervezés – mindig sok ember vett körül régebb, most meg napok telnek el úgy, hogy az egyetlen felnőtt, akit látok és akivel beszélek, az a férjem. Két gyerekkel nehezebb kimozdulni, barátaim, akik dolgoznak olyan időszakokban mennek ki, amikor én nem tudok elszabadulni, illetve most már minden program két gyerektől függ. Most ez egy nehéz periódus, próbálom azzal motiválni magam, hogy olvasással és filmnézéssel jutalmazom magam este, altatás után. Valószínű amikor már dolgozni fogok a gyerekek mellett, erre kevesebb idő fog jutni.