Turistaként Székelyudvarhelyen: rendhagyó idegenvezetés

épp ezért nem látta indokoltnak, hogy mindenki autóval közlekedik. 

A híres ordás béles 

Időutazást teszünk az egykori felső és alsó piactéren, a mai Patkó és az Emlékezés parkja helyén. Utóbbi valamikor nádas volt, egészen a Küküllőig, aztán itt volt az első piac.

Emellett még fürdőváros is volt Udvarhely: a polgári világban a belvárosi református templom mellett állt az omnibusz, amire a jegyet a lakberendezési bolt helyén állt, az Oroszlánhoz címzett Koncz-patikában lehetett megvásárolni, és ami levitte az utasokat a kápolna melletti sósfürdőbe. Ott huszonkét forrás volt, és különböző nyavalyákat kúráltak ki ivóvízzel, iszappal vagy fürdővel” – meséli Ildikó. A főtér arculata az 1897-re elkészült Vármegyeháza impozáns épületével teljesen megváltozik, azt megelőzően a két templom uralta a teret. Ildikó felhívja a figyelmet arra, hogy sok templom lévén Udvarhelyen három vallás képviselteti magát, ami nagyban alakította a város történelmét.

– jegyzi meg Ildikó, majd sorolja az újításokat: vízözblítéses angol vécék, gőzfűtés, új stílusú dekorációk, ugyanis „felhagytak az addigi barokk, neoklasszikus díszítőelemekkel, így szinte organikusnak mondható ez az építészet”. 

Budapesti mintára épült házak 

Lesétálunk a Kossuth utcán, ami valamikor a Botos utca volt, és amelynek végén korsós táncot jártak a szolgálók:

„Ez volt az akkori kor kikapcsolódása, párválasztási lehetősége” – jön a magyarázat.

Egy későbbi körülmény is változtatott az utcaképen: a huszadik századi gazdasági világválság idején sokan kimentek Amerikába dolgozni, és abból a pénzből épültek fel ezek az ún. „amerikás házak”, mint amilyen a múzeum korábbi székhelye is. Ezek a korábbi paraszti kultúrához képest, ahol egy szobában lakott az egész család, luxusnak számítottak. 

A közmunka természetes volt 

A sétatér szintén élhető, és egyben sporttal kapcsolatos része a városnak. Egy Frecska nevű főkertész irányításával jött létre a református kollégium Pipáskert nevű területén. A híd is ekkortájt épült, hogy összekösse a várossal Szombatfalvát. Épp emiatt sokáig a mai Tamási Áron utcát Új útnak hívták, tudom meg.

Ildikó még emlékszik arra, hogy ez kislány korában tornácos épület volt. A művelődési ház 1959-re lett kész egy bukaresti tervező vezetésével.

– teszi hozzá Ildikó. Az ortodox templommal szemben áll a Böhm-villa, melynek lakóit, egy zsidó orvos házaspárt annak idején deportálták. 

Ahol negyven éve megállt az idő

 A Varga Katalin utcán keresztül az Orbán Balázs utcába jutunk, amely régen szintén főútnak minősült, elég csak emeletes, gangos házait elnézni. Kiemelendő a sarki Fernengel-ház, amely Ildikó szerint belül is gyönyörű, és megállapítjuk, hogy kirakatában cirka negyven éve megállt az idő. A város felé haladva, a túlsó oldalon lakott Hargitai Nándor szobrász és Balázs Ferenc, a kórus névadója. Szemben, a Méhes utca sarkán terpeszkedik a Szőllősy-féle ház, melynek tulajdonosa szeszgyáros és gazda mecénás volt a maga idejében. Meghatározó volt a régi hídon innen, a Palló Imre-iskola kisebbik épületében egykor működő Kő- és Agyagipari Iskola, ahonnan remek mesteremberek kerültek ki: az ő munkájuk a sok szép stukkó a házakon, de a temetőkben is fellelhető a kezük nyoma. A tízemeletes tömbházak helyén a muzsikus cigányok laktak, és Ildikó beszélt még olyan idős emberekkel, akik emlékeztek az ottani vidámságra, ahogy a férfiak húzzák a talpalávalót, az asszonyok meg színes pongyolákban táncolnak. 

A szellemi örökség is fontos

Bekanyarodunk a Petőfi utcába, ahol Ildikó érdemesnek tartja megemlíteni az egykori Ferenczy-féle vendéglőt, amelynek épületét sajnos lebontották. A Székely Támadt-vár várnak nem igazán látogatható, a romokat feltöltötték, és Eötvös József oktatási miniszter rendeletére Állami Főiskolát létesítettek a helyébe. Szemben lakott a bohém életformájáról híres Tomcsa Sándor. Az iskola innenső oldalán áll Tompa László író emlékháza, aki ellenben csendes volt és visszahúzódó.

1833-ban adták át, míg a kórház – a mai fül-orr-gégészet – csak öt évtized múlva épült. Az első ispotály különben a Botos utcában volt, és Mária Terézia idején az osztrákok hozták létre a sebesült katonáknak. Az unitárius templom szintén közadakozásból épült, és ezzel el is értünk a város régi határához, amelyre a kis téren álló kereszt ma is utal, akárcsak a vámház egykori épülete a pizzázó helyén.