Történelemkör megfigyelés alatt: magyarságtudatról a kommunizmusban

Az iskola történelemkörének egykori tagjai 2018 tavaszán a Salamon Ernő Gimnáziumban találkoztak. Több mint félszázan gyűltek össze, hogy kerek évforduló kapcsán elevenítsék fel azokat a tapasztalatokat, élményeket, azt a közös munkát, amely – mint a résztvevők hozzászólásaiból kiderült – egész életüket meghatározta. Garda Dezső történelemtanár irányítása mellett helytörténeti kutatómunkát végeztek 6. és 7. osztályos kisdiákok, a nagyobb középiskolások levéltárban olvastak, dolgoztak fel dokumentumokat, hogy tudományos dolgozatokat állítsanak össze. Ezeket hozzáértő közönség előtt, szakemberek elismerése mellett be is mutatták. A megemlékezés arról az időszakról szólt, 1978-tól 1989-ig, amikor a legsötétebb kommunista időkben, amikor minden bűn és tiltott volt, ami a magyarságtudatot erősíthette volna, ami a magyarság, székelység történelmének megismerését jelentette.

Kis történészek, nagy témák

A találkozóra tizenkét évfolyamhoz tartozó diák gyűlt össze. Tanárjuk, Garda Dezső korabeli újságkivágásokkal, fényképekkel illusztrált előadásban bizonyította, hogy igenis, jelentős értékű helytörténeti kutatómunkát végeztek, amelyet az akkori szakemberek, az akkori erdélyi értelmiségi elit is elismert. Sokakban ez most tudatosodott. Ők akkor iskolai feladatként vállalták a kutatómunkában való részvételt, volt, akit nem is érdekelt a történelem, de jól jött a pluszmunkáért járó tízes.

Az akkori felnőttek azonban igenis tudták: Garda Dezső olyant tesz a diákjaival, amihez foghatót kevesen vállaltak akkoriban: magyarságtudatot táplál szívükbe, és közben valódi tudományos kutatómunka folyik Gyergyószentmiklóson. A gyergyószentmiklósi diákok kolozsvári Korunk folyóirat szerkesztőségében megtartott előadásainak egykori tanúi közül többen – Egyed Ákos, Vetési László, Egyed Emese, Cseke Péter – levélben küldték visszaemlékezésüket az évforduló ünneplőinek. A folyóirat egykori szerkesztője, Herédi Gusztáv özvegye pedig személyesen jött el Gyergyószentmiklósra, hogy köszöntse a történelemkörösöket.

Tiltások közt, virtusból, csak azért is

A nyolcvanas évek tanulói közül a találkozón többen elmondták: ők akkoriban nem is tudták, hogy veszélyt vállalnak. Ha tudták volna, és így is folytatják, az nem kis bátorságot jelentett volna. Akik azonban már nagyobbak voltak, igenis érezték, virtus az, amit bizonyítanak.

Garda Dezső így emlékszik erre: „A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium történelemköre a következő három esztendőben (1987–1989) igen mostoha körülmények között folytatta tevékenységét.

A kolozsvári hármas számú matematika líceum történelemtanára – Palkó Attila – szintén elzárkózott a velünk való kapcsolattartástól, és jelezte, hogy az iskolában nemkívánatos személyek vagyunk. Sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültünk a nagyváradi előadássorozatainkkal. Itt az Alexandru Moghioroș nevű középiskolában először nem akarták lehetővé tenni előadásainkat, a dolgozatok bemutatása után pedig le akartak tartóztatni minket. Ezen megtorlások ellenére
1989 decemberéig folytatta munkáját a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium történelemköre.”

Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület tisztségviselője, az akkori évek Korunk délelőttjeinek résztvevője így fogalmaz levelében:

„Az 1970-80-as évek fordulóján már farkasordító idők voltak. Nem sok tanár maradt tájainkon, akinek bátorsága lett, maradt volna tudományos diákkörök vezetéséhez, színjátszók, önképzések nagy formátumú megindításához, életben tartásához. Különösen nem olyan területen, ahol a diákfoglalkozás már-már mozgalom. És önállóvá nevel, tehát a rendre, rendszerre nevelő, de a fiatalok szocialista nevelésére nézve különösen veszélyes.

Az évfordulón Garda Dezső elmesélte: érezte a meghurcolást, tudta, hogy megfigyelik, hogy házában kutakodnak, hogy megpróbálják ellehetetleníteni tevékenységét. Azonban az számára is megdöbbentő volt, és csak 2006-ban, a Securitate levéltárából kikért, róla készült jelentéseket tartalmazó dossziéból szerzett róla tudomást:

Hogy mennyi mindent kaptak a köri foglalkozásokon, azt nem lehet pontosan felmérni, de Garda Dezső maga mondta: ennyi köszönetet soha nem kapott pályafutása során, mint a találkozó néhány órája alatt.

Megszépülő sötét idők

A tizenkét évet megért történelemkör munkájával és az azt követő évtizedekkel kapcsolatosan Vetési László szavait érdemes idézni: „Elfelejtettük azt a kort. És a szabadságunkkal olyan furcsa helyzetbe kerültünk, mert talán akkor dolgoztunk, küzdöttünk többet, amikor tiltották, és most nem használjuk ki a szabadság nyújtotta lehetőséget.