Takarítás élvezettel? Rendteremtés mint önismereti kaland

– magyarázza Andrea. Hozzáteszi, a környékünkön is ismert Marie Kondo-módszer csak egyike a rendszerezési stílusoknak, van még három másik, és egyéntől függ, hogy kinek melyik fog beválni. „Nem én mondom meg, hogy a kanalat jobbra kell tenni és a villát balra, és akkor lesz rend, hanem felfedezzük azt, hogy az illető hogyan működik, hogy őneki milyen módszerek válnak be, hogyan jár az agya, és amikor azt megismeri, hogy mit miért csinál, onnantól kezdve ő saját magának ki tudja alakítani a megfelelő rendszereket” – mutat rá Andrea.

Mi a cél?

Andrea szerint a karácsonyi nagytakarítás sem ott kezdődik, hogy végigsikáljuk a házat, az már csak a folyománya, a végeredménye annak, hogy kialakítunk olyan rendszereket, amelyek működőképesek és fenntarthatók. „Ha okosan gazdálkodunk a tervezéssel, a kivitelezéssel meg az erőforrásokkal, akkor nem fogunk olyan végletekbe esni, hogy látjuk magunk előtt azt a rengeteg munkát, és akkor lebénulunk, hogy te jó ég, mihez kezdjünk, és melyikhez szaladjunk, és tiszta tűzoltás lesz az egész. Meg nem is esünk a másik végletbe, amikor teljesen leblokkolunk az egésztől, és elengedjük, hagyjuk, hogy eluralkodjon a káosz az életünkben” – mutat rá Andrea.

és megnézni konkrétan, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre tényleg fókuszálni szeretnénk” – javasolja a professzionális rendszerező.

Takarítás mint öngondoskodás

Hozzáteszi, az első lépés tehát itt is a rendszerező önismeret, nagyon sokat segít, ha megértjük, hogyan működik az agyunk, hogy miért van rumli ott, ahol van, miért jön vissza újra és újra, és akkor nem kínzás lesz a rendszerezés meg a takarítás, hanem egy önismereti kaland, ahol felfedezzük önmagunkat, a lakásunkat és a dinamikáját az egész család működésének. „Volt egy ügyfelem, aki azt mondta, hogy a legjobban az maradt meg a közös munkánkban, hogy a működő rendszereknek a kialakítása az öngondoskodásnak az egyik formája. És ezt én is így élem meg, hogy lehet a takarításunk az öngondoskodásunknak az egyik formája, amitől jól érezhetjük magunkat, és lehet ezt úgy csinálni, hogy az egész egy rendszer, amelynek az elemeit, ha megfelelőképpen tervezzük le, könnyen fenntartható lesz, és örömteli.”

Az ismerősi körben azt látom, hogy van egy ilyen nyomás karácsonykor, hogy na most akkor aztán minden meg kell legyen, és minden tökéletes kell legyen, pedig nem feltétlenül” – vélekedik Andrea, aki szerint úgy kéne meghatározni a célokat és a hozzá köthető feladatokat, hogy ez örömforrás legyen, egy külső-belső munka, és ahogy a kezünk mozog, és tisztítja a környezetünket, mintha a lelkünkben is helyre kerülnének a dolgok.

A négylépéses módszer

Sârbu-Lőrincz Andrea Ingrid kérésünkre egy konkrét dolgot is javasol a karácsonyi nagytakarítás előtt álló háziasszonyoknak- és uraknak, mégpedig azt, hogy vonjunk össze bizonyos típusú feladatokat, és próbáljunk megvalósítani egy ilyen négylépéses, kategóriás takarítási módszert, s ne azt a módszert kövessük, hogy helyiségekből helyiségekbe szaladgálunk.

„Mindig fentről lefelé haladunk a takarítással, s akkor első lépésben mondjuk átpókhálózzuk az egész lakásban a falakat, lemossuk a csillárt – ha van igényünk, lehetőségünk rá –, a képeket letöröljük és így tovább.

Utána végezzünk egy nagy lomtalanítást, pakoljuk el a felületekről a mindenféle tárgyakat. Itt most jó tudni, hogy a rendrakás és a takarítás az két külön rendszer, és hogyha a rendszerezésben megvan a tárgyainknak a rendje, vagyis mindennek van helye, és mindenki tudja, hogy hol a helye, és használat után mindenki oda vissza is teszi, akkor amikor takarítok, akkor már nem kell rendet rakni. De ha vannak még rumlik, akkor azokat elpakoljuk a felületekről, és utána jöhet a másik lépés, a felületeknek a tisztítása, ez már ugye konkrétan takarítás: portörlés, ablakmosás, fertőtlenítés, ágyneműcsere, akármi, amit úgy érez az ember, hogy neki a tisztasághoz az hozzátartozik. Az utolsó lépés pedig a padló: a porszívózás, a szőnyegtisztítás, és a legutolsó mindig a felmosás” – avatott be a négylépéses takarítási módszerébe a professzionális rendszerező, aki szerint ezzel a módszerrel nem követjük el azt a hibát, hogy bemegyünk egyik szobába, elkezdünk valamit csinálni, aztán kirohanunk a másik szobába, megint elkezdünk valamit csinálni, és nincs az az érzésünk, hogy valamit megvalósítottunk.

Szerintem sokkal fontosabb az, hogy békesség és szeretet legyen a családi hangulatban, mint az, hogy összevesszünk, mert a gyerek nem pakolta el a játékát. Ezért érdemes például a családdal is leülni, és megbeszélni a munkamegosztást és az elvárásokat. Lehet, nem is kell bejgli, mert megsüti azt a mama, és nekem egy fél délelőttöm felszabadul.”