Szinglinek lenni. Vagányság vagy szomorúság?

– Egyéb okokat meg lehet nevezni?

– Talán az egyik fő ok, hogy éppen a szerepzavarok miatt már nem létezik az az egészséges kiszolgáltatottság a kapcsolatokban, mint régen, hogy a nőnek szüksége volt a férfira, mert megvoltak a férfiszerepek, s a férfinak a nőre ugyanúgy. Könnyebb volt éppen ezért értékelni a másikat, míg ma nem vagyunk motiváltak ilyen szinten a kapcsolatainkban, nincs meg az az érzés, hogy ez egy csapatmunka, s hogy mi ketten vagyunk a világ ellen. Ezt kéne megélni. Ehelyett pedig az jellemző a mai kapcsolatokra, hogy kiégett a lámpa, és eladtam az egész házat. Tehát nagyon könnyen szakítunk és ugrunk bele a következőbe. Szó szerint képességhiányról beszélünk, hogy nem vagyunk képesek fenntartani egy kapcsolatot. De a sok csalódás, bizalmatlanság miatt ismerkedni is nehéz. Huszonévesen hamarabb töltik fel a Tindert (okostelefonokra kifejlesztett társkereső alkalmazás – szerk. megj.) a telefonjukra és próbálnak idegenekkel randevúzgatni, mintsem kimenjenek a nagyvilágba és először barátságokat kössenek, amelyekből utólag természetes módon alakulnának ki szerelmek is. Tehát a kapcsolati képességek hiánya mellett mindenképpen beszélhetünk a szociális képességek hiányáról is: nem tudunk ismerkedni barátságkötés szintjén sem, nemhogy romantikus célokkal.

– Sokan vallják be maguknak, hogy szükségük van segítségre? Lehet rajtuk segíteni?

– Azt tapasztalom, hogy sok esetben nem vallják be a környezetüknek, csak nálam „elsírják magukat” úgymond, és kérdezik, hogy mit csináljanak. Sokan azonban nem is fogadják el, hogy ezeket a készségeket fejleszteni kéne: pedig a legegyszerűbb feladat, hogy menjél ki egy kávéházba és szólíts le egy szimpatikus lányt – hihetetlenül nagy feladat ez manapság. Ha valaki társat szeretne találni, néhány egyszerű racionális tevékenységet el kell végzeni: ha szükséges, akkor önértékelési dolgokat beszélünk meg, hogy mennyire magabiztos az ember, mennyire tud valakit leszólítani, mennyire vannak meghatározott céljai, mennyire ismeri önmagát, tudja-e, hogy hozzá milyen társ illik.

– Mit jelent ez a nagyvilág, ha nem az internetet?

– A legegyszerűbb dolgokra gondoljunk. Miért ne mehetnénk el egyedül egy kávézóba vagy a parkba olvasni, ahol van esélyünk találkozni valakivel? Azt szoktam mondani, hogy csináljunk mindent másként, mint eddig: ha eddig online fizettük a számlát, akkor fizessük be személyesen, ha eddig csak hétvégén vásároltunk be, akkor menjünk hétköznap, s merjünk segítséget kérni, ha nem találunk valamit a polcon, egész addig, hogy ha soha nem jártam egy fitneszterembe, lehet, hogy be kéne iratkozni egybe, vagy ki kéne próbálni egy jógakurzust. Fogjunk meg egy barátnőt, menjünk el egy borkóstolóra, de akár egyedül is egy színházi előadásra. Ettől a legtöbb páciens nagyon megijed, hogy egyedül menjen bárhová, hogy az milyen szégyen.

– Egy randi rendel elnevezéssel működtet oldalt a közösségi médiában, amely sok minden mellett éppen a szingliket célozza meg. Miért született ez meg?

– Mindenképpen kihangsúlyoznám, hogy azért választottam a randi szót, mert mindkét oldalt meg szeretném célozni: ismerkedni is lehet tanulni, de az is elsajátítható, hogy miképpen kell fenntartani a kapcsolatot: