Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni

A beszéden kívül a fogamzásról, a születésről szóló könyveket lehet használni. Fontos, hogy abban rajzok legyenek, ne fotók és ne túl részletesek, inkább kevés szöveg, kevés rajz és beszélgetés is kísérje. El lehet indulni a gyermek által már ismert képektől, a növény vagy állatvilágból. A gyermekeknek való, szexualitásról szóló könyvekből bőven kapunk inspirációt, hogy milyen életkorban mit mondjunk” − ajánlotta a szakember.

Az intim zóna fogalma

Amellett, hogy ez egy örömforrás, és hogy az a célja, hogy felnőtt korában gyermeket nemzzen, szüljön, el kell mondani a szexualitással kapcsolatosan a gyermeknek azt is, hogy mi az, amit nem szabad. „Már két-három évesen, attól kezdve, hogy közösségbe kerül, idegenekkel találkozik, tudnia kell, hogy

Tehát nem felfedezendő terület. Nagyon kell figyelni arra, különösen óvodásoknál, hogy hogyan fogalmazzuk ezt meg. A gyereknek nincs autoritása, nincs belső ereje ahhoz, hogy vezető szerepet vállalhasson egy felnőtt-gyermek kapcsolatban. Tehát ne azt mondjuk neki, hogy te ne engedd meg, hogy hozzá nyúljanak, hanem, hogy a felnőttnek nem szabad hozzányúlni. Mert a gyermek kiszolgáltatott ebben a pozícióban” − tanácsolta a pszichológus.

Időről-időre szóba kell ezt hozni, beszélgetni kell arról, hogy valaki ért-e hozzá a gyermekhez ilyen módon" − ajánlotta. A pszichológus hozzáfűzte, van egy időszak, amikor természetes a gyermekek ilyen jellegű érdeklődése, amikor anyást-apást játszanak, megvizsgálják egymást, ezért nem szabad megszégyeníteni őket, hanem beszélni kell arról, ami érdekli őket.

Ne legyen tabu a téma

„Jó alkalom a szexualitásról való beszélgetésre, ha a családba új baba érkezik. Mindig abból kell kiindulni, hogy mit tud a gyermek és mire kíváncsi. Kérdezzük meg ezt. Ha megkérdezi a négy éves gyermek, hogy mi a szex, mert az óvodában, a játszótéren hallott róla, akkor megkérdezem tőle, hogy te mit tudsz róla? És abból kiindulva, amit hallott a gyermek, annyit mondunk el, amennyi érdekli őt” − fogalmazta meg Kui Enikő. Úgy gondolja, ha tabuként kezeljük ezt a témát, akkor megérzik a gyermekek a felnőtt szorongását, gátlásait és akkor félnek majd erről a témáról beszélni.

A szülők felelőssége

Már az óvodások tudnak a telefonnal, számítógéppel bánni és ez egyáltalán nem biztonságos terület, a szülőnek tudnia kell, hogy itt szexuális tartalmakkal is találkozhat a gyerek, ami trauma lehet számára – hívta fel a figyelmet a szakember. Kifejtette,

ha pedig mégis találkozik nem kívánt tartalmakkal, tudnia kell, hogy mit csináljon.

például az iskola vécéjében nagyobb gyermek kisebb gyermeket próbál meg erőszakkal valamilyen aktusra rábírni. „Ezért kell tudjanak a gyermekek nemet mondani, meg kell tanítani őket arra, hogyan kerüljék el ezeket a szituációkat, kinek szóljanak az iskolában vagy otthon, ha történt valami. A szexuális tartalmú filmek, felvételek kapcsán el kell mondani azt, hogy a szexualitás az intimitástól elválasztva megüresedik, bántalmazóvá válik és hogy nem ez az igazi, ez így nem szép, ez így fájdalmas, ezért embereket kihasználnak, ez nem játék, nem vicc, hanem bűncselekmény. Ahogy az is bűncselekmény, ha lefilmeznek valakit szexuális aktus közben és a filmet megosztják, terjesztik” − mutatott rá a pszichológus. Kihangsúlyozta,

vele is történt valami, aminek következtében kialakult ez a viselkedése. A kíváncsiságot nem ítéljük el, azt kielégítjük, de a visszaélésekkel szemben nagyon határozottan fel kell lépni – szögezte le.

− fejtette ki a szakember. Hozott egy jobb hasonlat a szexualitásra, a pizzaevést: „mert a pizzaevés azzal kezdődik, hogy éhes vagyok és kedvem lenne enni. És aztán azon gondolkodom, hogy egyedül eszem-e, vagy kimegyek valakivel, vagy, hogy milyen legyen, mi legyen rajta. Ha megkóstoltam és nem ízlik mégsem, akkor nem kötelező megenni, otthagyhatom, ha csak a felét eszem meg, nem probléma. Nincs kényszer és ez egy belső, tudatos döntés eredménye kell legyen. Fel kell szabadítani a fiatalokat az alól a teher alól, hogy mi lesz ha nem, mi lesz ha igen”.