
Bázelben a tömegközlekedési bérlet a szállással együtt jár
Fotó: Antal Erika
Svájc az az európai ország, amelyről mindenkinek a havasok, a tiszta levegő, a csokoládé és a sajt jut eszébe első hallásra. Valamint az, hogy évszázadok óta nem volt ott háború, sikerült megőriznie a függetlenségét. No meg persze a svájci bankok, a svájci bicska és a svájci óra. Megnéztük.
2019. április 15., 16:572019. április 15., 16:57
2019. április 15., 17:282019. április 15., 17:28
Európa legdrágább országának is szokták mondani, az összes európai országot nem ismervén, ezt nem tudjuk igazolni, csak azt, hogy valóban nem olcsó. Ha az ember mégis kíváncsi rá, mert sokat hallott, olvasott róla, filmekből ismeri a gyönyörű tájait, rendezett városait és falvait, és úgy érzi, nem hagyhatja ki, bár egyszer az éleben látni akarja, akkor áldoz rá. Csalódás nem éri, tényleg olyan, amilyennek mondják.
Ott természetes, hogy tiszták az utcák, hogy biztonságosan lehet biciklizni, hogy pontosan közlekednek a vonatok és buszok, hogy nem vesszük el azt, ami nem a mienk, még akkor sem, ha úgy tűnik, ki van dobva.
Kolozsvárról néhány éve létezik fapados repülőjárat Svájcba. A Bázel-Mulhouse-Freiburg repülőtér nem csak a megnevezésében szerepel a hármasság, de magát a légikikötőt is jellemzi: az útlevélvizsgálat után kiérve, ha balra megyünk, Németországba jutunk, jobbra Svájcba, és van egy harmadik kijárat is, az Franciaországba vezet.
Európa kapuja: Balra Németország, jobbra Svájc. Egy másik folyosó Franciaországba vezet
Fotó: Antal Erika
Ma már a repülőút a legolcsóbb ebbe a tiszta országba, a szállással nehezebb boldogulni. Vagyis sok időt és energiát bele kell fektetni, hogy – az erdélyi átlagturista számára – megfizethető szálláshelyet találjunk.
A Bookingon foglaltam svájci szállásainkat, Bázelbe és Zürichbe. A bázeli szállásadótól ingyenes tömegközlekedési bérletet kapunk ott tartózkodásunk teljes idejére. De így van ez valamennyi hotel, panzió, hivatalosan bejelentett szállásadó részéről, jár az ingyenes tömegközlekedési bérlet az odalátogatónak. Vagyis nem a szállásadó, hanem a város gondoskodik arról, hogy ezzel a módszerrel is minél több turistát vonzzon a településre.
Bázel a nyugalom és bensőségesség városa
Fotó: Antal Erika
Annyira jók, megbízhatóak a buszok/villamosok, hogy rájuk bízhatjuk magunkat, mindenhová eljutunk így. Egyszerűen nem lehet eltévedni, vagy rossz járműre ülni, ha nem felel meg az irány, egyszerűen leszállunk és átülünk egy másik járműre, vagy az ablakon kinézve éppen ott szakítjuk meg az utunkat, ahol valami érdekeset látunk. Ezzel a módszerrel könnyen keresztül-kasul utazunk, leszállunk, megnézünk egy parkot, egy templomot, szökőkutat, bástyát, épületet, sétáltunk, aztán egy másik villamosra ülünk, és megyünk tovább. A városközponttól hat-hét villamosmegállónyira áll a ház, amelyben négyen egy kétszobás apartmant béreltünk reggelivel, kedves, udvarias tulajdonossal, akit megérkezésünkkor láttunk csak, időközben onnan tudtunk jelenlétéről, hogy gyakran telerakja a hűtőszekrényünket többféle sajttal, felvágottal, tejtermékkel, narancslével, háromféle kenyérrel, tojással, vajjal. Fizetni bankkártyával lehet, a számla e-mailben is és papíron is érkezik.
Zürich, egy igazi nagyváros svájci tulajdonságokkal: tiszta, gyors és pontos tömegközlekedéssel, sok látnivalóval
Fotó: Antal Erika
Hosszú hétvégi svájci kiruccanásunk második állomása Zürich. Vonattal megyünk, fejenként 34 frank a jegy Bázelből, egy óra alatt érünk oda. Azonnal 72 órás bérletet veszünk a tömegközlekedési eszközökre személyenként 53 frankért. Ez mindenre érvényes, még hajóra és fogaskerekűre is. Ki is használjuk.
A szállás szintén egy apartman, villamossal könnyen megközelíthető, gyalog se túl messze a belvárostól, nézzük a térképen. Megérkezünk a kérdéses házhoz, és mikor nyitjuk a kaput, jön a szomszédos pizzázóból egy alak, és magyarázza, hogy a kis postaládaszerű dobozon lévő számkódos beléptetőt hogyan kell használni. Beütöm a bookingos visszaigazolás négy utolsó számjegyét, és kiesik a szobakulcs. Közben az illető a tulajt is felhívja nekünk, s megkérdi, hogy beszélünk, angolul, németül? Itt nem kérdés, gondolkodás nélkül vált át mindenki egyik nyelvről a másikra. Aztán azt is megtudakolja, hogy mi egymás közt hogy beszélünk. Mondjuk magyarul. Á, madzsar? Ő Ibrahim, mondja, török, németül jobban tud, mint angolul.
Napközben integetünk, ha bent van a pizzázóban. De négy borospoharat nem ad kölcsön szülinapot ünnepelni, más biznisz, ő csak alkalmazott, mondja.
Zürichi látkép
Fotó: Antal Erika
A tulajdonossal/szállásadóval egyszer sem találkozunk, a hitelkártyáról levonja az összeget, amelyért az interneten foglaltuk. A szállás nem épp az a szint, mint Bázelben, ráadásul az apartmanban három szoba van, tehát még egy idegen családdal kell osztoznunk a fürdőszobán és konyhán, de egyébként tisztaság jellemzi, a lakás is könnyen megközelíthető villamossal, vagy húszperces sétával a központból.
Mikor eljövünk végleg a szálláshelyről, a kulcsot bedobjuk a postaládaszerűségbe.
Mindkét svájci városban múzeumok, kiállítások közül lehet választani, a belépők európai viszonylatban megfizethetőek, újságíró igazolvánnyal ingyenesek. Internetről néztük ki, melyek azok a látnivalók, amiket szeretnénk megnézni, valamennyit sikerült kényelmesen, nyugodt tempóban megtekinteni. De nem a listának akartunk eleget tenni, hanem sokat sétálni, nézni az utcákat, házakat, beleszippantani a svájci életérzésbe, figyelni az embereket, a viselkedésüket, a tiszta tereket, a kevés gépkocsiforgalmat, a sok biciklit, rollert.
Colmar, Franciaország, Elzász-Lotaringia, azt mondják erről a városkáról, hogy a legelzászibb város
Fotó: Antal Erika
Ötnapos svájci kiruccanásunkra ráadás a franciaországi Colmar, Elzász-Lotaringiában. Mivel a repülőgépünk csak este fél 10-kor indult, gondoltuk, megnézzük ezt a városkát is. Zürichből úgy vettük a jegyet, hogy benne volt Zürich–Colmar, majd a Colmar–Bázel táv, valamint az út a bázeli repülőtérre. Az egész egy személynek 72 frankba került. Végülis ezzel a plusz úttal 35 frankkal fizettünk többet, mintha csak egyszerűen visszamentünk volna Zürichből Bázelbe és a reptérre. Nagyon szép volt, megérte.
Mindenkinek ajánlom Svájcot, mert bár azt mondják, a legdrágább ország, egy kis odafigyeléssel nem megy tönkre az ember.
Költségvetés két személyre számolva
Menettérti repülőjegy Kolozsvár és Bázel közt: 180 lej
Szállás 5 éjszakára: 2530 lej
Élelem (reggeli, ebéd, vacsora): 378 lej
Utazás az országon belül és Colmarba (vonatjegy, bérlet): 1335 lej
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!