Pénztárcakímélő téli hétvégék terepe: Hargitafürdő

A Csíkszeredához tartozó „fürdőtelep” infrastruktúrája nemrég egy nagy felújításon esett át, ezért megnéztük – amíg még tart ez az igencsak rövidnek tűnő tél –, hogy jó helyre mentek-e azok az uniós eurómilliók, amelyekből utakat, közvilágítást építettek, létesítményeket pofoztak helyre.

Az sem túl régi keletű dolog, hogy az itteni három sípályának ugyanazon kezelője legyen, így közös síbérlettel igénybe lehessen venni. A csíkszeredai önkormányzat és a csicsói közbirtokosság közös uniós pályázata hozott fejlődést ebben az ügyben.

A felújítás előtti időkben az egyik legégetőbb problémája Hargitafürdőnek a téli hétvégeken a parkolás volt. A tömegközlekedés sajnos most sem teszi túlságosan elérhetővé az érdeklődők számára a telepet, gyakorlatilag naponta egyszer lehet kimenni a városi busszal oda és onnan vissza, hétköznap ráadásul a telep lakói ereszkedhetnek le a városba reggel ügyeiket intézni, hogy délután visszamehessenek, csupán hétvégén és ünnepnapokon szolgálja ki a turistákat a hargitafürdői járat azzal, hogy reggel a városból indul, és délután tér onnan vissza.

Marad hát az autó, így a parkolóhely-kérdés fontossága nem csökkent. Mi egy napos vasárnap délelőttöt választottunk a körülnézésre, és bár sokan voltak, akik szintén Hargitafürdő mellett döntöttek ekkor, nem tűnt zsúfoltnak a telep, parkolóhely akadt bőven, igaz, a sípályáktól kissé távolabb. A pályák közelében már zsúfoltság, egymásba torlódó autók és a parkolási tiltásra fittyet hányók látványa fogadott, ezen vonatkozásban Hargitafürdő sem hazudtolja meg, hogy államilag Romániában található, s ennek az államnak a civilizációs színvonala sajátja is. Ez van.

Ha ezen a bosszúságon túltesszük magunkat, belevethetjük magunkat a különböző téli szabadtéri szórakozási lehetőségek valamelyikébe. A három sípálya három különböző nehézségi fokozatú, így a legtöbben nyilván az elsőnél és legkönnyebbnél, a Csipikénél vannak. Kezdők, gyerekek, hódeszkások egyaránt ereszkednek itt, ráadásul ottjártunkkor zsúfoltság sem volt.

A három pálya síliftjeit egyébként ugyanazon mágneskártya segítségével lehet használni, és ez az, amiben nagyot fejlődtek itt a pályák. A kártyát egy fabódéban 10 lej garancia ellenében lehet kiváltani, és pontokat lehet rá vásárolni.

Első látásra kissé bonyolultnak tűnik a rendszer, de aztán kimatekozva kiderül, hogy a Csipike pályán egy felnőttnek gyakorlatilag 2 lejbe kerül egy felvonás, míg a másik kettőn 3-ba. Gyerekeknek ugyanez 30 százalékkal kevesebb, mivel ők 70 baniért hozzájutnak egy ponthoz. Ha nincs felszerelésünk, az sem feltétlen baj, a kölcsönzőből óránként 15, egész napra 40 lejért teljes rend sífelszerelést szerezhetünk be.

Aki nem sízik, annak is akad itt tennivaló. A legegyszerűbb és teljesen ingyenes elfoglaltság a szánkózás lehetne, de sajnos nincs kijelölt szánkópálya. A sípályák között jól karban tartott síösvények húzódnak kilométeres hosszúságban, amelyeknek vannak lejtős-emelkedős szakaszaik is, ideálisak lennének a csusszanásra, de mivel a síutakon ez tilos, lécek nélkül legfeljebb sétára használhatók. Sokadik éve üzemel itt viszont az ún. „hópánkó”: egy öblösre kialakított pályán, egy felfújt gumitömlőn kell leereszkedni egy meredek oldalon, majd felvonóval húznak vissza, ugyancsak a tömlőn.

Egy tízesért ezt a szórakozást ötször lehet kipróbálni, ebéd előtti programnak talán éppen elég is. Ebéd utánra pedig fel lehet kötni a korcsolyát: egészen más hangulata van a szabadtéri korcsolyapályának, ez ráadásul a hegyek közt, 1300 méteres tengerszint feletti magasságban található. Két órás turnusokban lehet a jégre lépni, napközben ezért 10 lejt kell fizetni, este viszont már 15, illetve 20 lejbe kerül ugyanez.

Ha már szóba hoztuk az ebédet: a fent megtalálható büfék kínálata is szélesedett mostanában, ehetünk itt mindenféle szendvicseket, hamburgert, hot dogot, természetesen lángost, kürtőskalácsot, de például görög fánkot is. Az árak kissé fesztiválosak, de még elfogadhatók: 5 lejért már falhatunk valamit, 10-15 lejért pedig akár jól is lakhatunk. Az italokat nagyjából 5 lejes egységáron szerezhetjük be attól függetlenül, hogy éppen milyen formában: ennyibe került az ásványvíz, a kávé vagy a forralt bor is. A gyorsbüfék kínálata mellett persze több vendéglő kínálatából is választhatunk.

Néhány napos kikapcsolódásra vagy akár egy délelőtti-délutáni kimozdulásra egyaránt választható Hargitafürdő, nem fogunk unatkozni akkor sem, ha nem vagyunk a sízés mesterei. Ha megszállnánk az ózondús levegőjű hegyi telepen, már 80 lejért is találunk itt szobát egy éjszakára, így ez se muszáj feltétlenül egy vagyonba kerüljön. Persze volna még amit itt fejleszteni, de akinek nincs ideje, kedve vagy pénze elmenni egy „igazi” síparadicsomba, számára Hargitafürdő is lehet egy olyan választás, ami nem okoz csalódást. Legalábbis ha tudja, hogy mire számítson.