Otthoni munkavégzés: a látszólagos szabadságnak vannak buktatói

Az se mindig jó, hogy ha a gyerekek otthon vannak és nem alusznak például, akkor nem tud dolgozni – és határidők márpedig az ő esetében is vannak – , így meg kell találni a napnak azt az időszakát, amikor a munkára tud koncentrálni, legyen az hajnalban vagy éppen késő este. „A kezdeti nagy eufória után, hogy nincs főnök és úgy csinálom, ahogy én akarom, bele is lehet fásulni. Egy húzósabb időszakot követően – munka, gyerekek, főzés között – el lehet veszni. Hiányzik a társaság is néha, akikkel szakmai kérdéseket megbeszélhetek egy-két óra munka utáni cigiszünetben. Hiába, hogy interneten, telefonon keresztül kommunikálok a társaimmal, egy beszélgetés is hatékonyabb, ha a személyesen történik. Otthon, egyedül kicsit másabb a ritmus. Ellenben sokkal jobban kiismered saját magad, hogy mikor mire vagy képes, hogyan tudod beosztani az idődet. A mobilitás nagy előny, nem kell magyarázkodjak, hogy miért akarok elmenni számlát fizetni ekkor vagy akkor. Igaz, hogy magamra maradok bizonyos szinten, de két rajz között meg tudom kavarni a rántást, vagy amíg fő az étel, tudok dolgozni. Összességében jó nekem ez, hogy most itthon lehetek” – fejtette ki.

Szabó Zsoltnak sem kell másfél órával korábban felkelnie reggel, hogy elérjen a munkahelyére, csupán a másik szobába kell átmennie, s már mehet is a munka.

– igaz, ez nagyon ritka. A csíkszeredai fiatalember mintegy tíz éve dolgozik otthonról, kisebb megszakítással, amikor olyan munkahelye volt, ahová be kellett járnia. „Nem mindegy a rendszer sem, amiben az ember itthonról dolgozik. Most könnyű dolgom van, mert napi nyolc órát dolgozom fix munkaidővel, reggel nyolctól délután négyig. Korábban, amikor szabadúszó voltam, kötetlen volt a munkaidőm. Ég és föld a különbség a kettő között, mert akkor én kellett megkeressem magamnak a munkát, tárgyalni  kliensekkel, teljesen fel volt borulva minden. Igaz, akkor nem volt barátnőm vagy feleségem, lazán belefért az is, hogy este nyolckor leüljek és hajnali négyig dolgozzak. Most másabb, jobb, tudom, hogy mikor van eleje és vége a munkámnak. Nem én osztom be a munkaidőmet, de csak annyival terhelnek, amennyiről látják, hogy belefér ebbe az időbe, és a túlórát megfizetik” – magyarázta Szabó Zsolt.

– mutat rá. Hozzátette, otthon sok a külső tényező, ami elveszi a figyelmet a munkától. Kell legyen egy szabályrendszer, amit be kell tudni tartani. Lényeges, hogy legyen egy szoba vagy sarok, ahol zajlik a munkavégzés, mert, ha konyhában vagy netán hálószobában történik ez, akkor „összefolyik minden.” A másik fontos dolog, hogy az otthonról dolgozó személy ne legyen egész nap pizsamában, és legyen egy meghatározott munkaideje. „Ismerek olyant is, aki nagyon jól tudja ezt csinálni, de olyant is, aki már az ágyból sem kel fel, csak felnyitja a laptopot és dolgozik. Noha ő is úgy kezdte, hogy nem fogja ezt tenni, de könnyen összefolynak a dolgok. Márpedig ha összevisszaság van és ez a hatékonyság rovására megy.”

– véli Lukács László Alpár. Ők ezért is hozták létre a csíkszeredai coworking házat, mert egy adott időszakban többen is abban a helyzetben voltak, hogy otthonról dolgoztak, és nem volt jó. Jelenleg 24-en „laknak” a házban, programozók, informatikusok, online marketingesek, fordítók, pályázatírók, elektromérnökök, de működik ott sportegyesület és kreatív kézműves tevékenység is.

Digitális nomádság

A csíkszeredai Balázs Hegedűs József és felesége alkalmazott grafika szakon végzett a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen 2013-ban, azóta szabadúszóként dolgoznak mindketten. Felesége gyermekillusztrációkat készít, ő technikai illusztrációkat, ikonokat és infografikákat. A jelenleg Budapesten élő házaspár úgy véli, hogy az otthoni munkavégzésnek kétségtelenül nagy előnye a szabadság, az, hogy az ember a maga ura. A kötetlen munkaprogram lehetővé teszi, hogy akkor „vegyenek ki szabadnapot”, amikor csak akarnak. De ugyanakkor ez gyakran hátrány is lehet. „Ahogy Paul Jarvis, egy általam kedvelt szabadúszó megfogalmazta,

A munka mindenhová elkísér, nem lehet, vagy nagyon nehéz teljesen félretenni, mert ez a bizonytalan állapot, amivel a szabadúszás jár, megkövetel egy bizonyos fokú éberséget. A legtöbb projekt időhöz kötött, és ha lejárt, akkor új után kell nézni. Én ezt úgy próbálom orvosolni, hogy olyan klienseket keresek, akikkel hosszú távon együtt tudok működni. Ebben a hónapban kezdtem el dolgozni egy budapesti ügynökségnek, szintén otthonról. Ennek az a nagy előnye, hogy nem nekem kell projektek után »vadászni« különböző freelance oldalakon, hanem folyamatosan kapok feladatokat, viszont ez azt is jelenti, hogy a szabadság sem olyan fokú, mint előtte volt. Egyrészt a határidők is szorosabbak, másrészt nem válogathatok a különböző projektek között. Ez így már majdnem olyan, mint egy bejárós munka, annyi különbséggel, hogy az időbeosztás még mindig jóval kötetlenebb. Nem tudatosan választottam ezt a fajta munkavégzést, inkább belesodródtam, de a jövőben szerintem ez a »digitális nomádság« egyre gyakoribb lesz. Nekem most, hogy már gyerek is van, így megfelel.”