Ördög Dezső: jó érzés egészséges ételt adni az embereknek

Ördög Dezső Csíkszeredában született és nevelkedett, majd az érettségi után őt is elkapta a „külföldi láz”, hat évet Magyarországon dolgozott, majd öt évet Angliában. „Abszolút városi gyerek voltam, most már kezdek átformálódni, már csak a csirkékből is kiindulva: három éve még gumikesztyűben fogtam meg a napos csirkét, most már a hetest is meg merem fogni csupasz kézzel” – mondta nevetve, amikor Csíkszentgyörgyön meglátogattuk. Jelenleg mintegy ötven kecske, több mint hatszáz csirke és egy kutya van a portáján. De soha nem tudja pontosan, hogy hányan vannak, mert mozognak erősen – süti el a klasszikus viccet.

Úgy kezdett neki, hogy ez egy nagy kaland, és saját maga kellett (és kell a mai napig is) megtapasztalja ennek a buktatóit, nehézségeit, de ugyanakkor szépségeit is.

„Érdekesen indult. Egy ismerősünk daganatos beteg lett, és azt mondták neki, hogy igyon kanca- vagy kecsketejet. Csíkszentgyörgyön volt egy kecskefarm, felhívtuk kedden, és szombatra már tudtak adni tejet. Mondtam, mekkora buli ez, akkor öt lejbe került egy liter tej, kecskét kell venni. S akkor ezt így el is döntöttem, de éppenséggel nem minden úgy volt, ahogy ez látszott” – idézi fel a kezdeteket.

2016 márciusában beültetett egy területet ribizlivel, mert olvasta valahol, hogy finom a feketeribizli-pálinka. Szeretett volna egy pálinkafőzdét beindítani, de aztán rájött, hogy nem is olyan egyszerű ezt megvalósítani. Visszament Angliába, kiszámolta, hogy mennyi pénzt kell összegyűjtsön ahhoz, hogy a terveit meg tudja valósítani.

„Háromszázezer fontnál jártam, de még nem minden volt kipipálva a terveimből. Rájöttem, hogy erre tíz év sem lesz elég, s akkor kezdtem visszafele venni a dolgokat, és 2016 augusztusában hazajöttem. A pálinkafőzőt egyelőre feladtam. A kecskékkel az elképzelésem egyszerű volt: megveszek egy kecskét, az ad nekem hét liter tejet, hétszer öt harmincöt, tíz kecskével háromszáz ötven lej napjára.

„Mindent magamnak kellett kitapodjak. Azt sem tudta senki megmondani, hogy háromszáz csirkét hogy kell nevelni. Úgy fogtam bele mindenbe, hogy olvasgattam utána, én láttam lovat is az úton, tudtam, hogy van kecske, annak négy lába van, tehát nagyjából tisztában voltam, de rengeteg dolgot nem tudtam. Egy született falusinak alapdolog, hogy az a kecske nem csak eszik, nem csak tejet ad, hanem ganét is termel. Azt el kell vinni, ki kell dobni. Ezekkel én mind úgy szembesültem, hogy most akkor mit kell csinálni, hogy kell ezt, hova tegyem. Nekem az udvarról az az elképzelésem, hogy egy falusi udvar mindig tiszta, télen hó van, nyáron zöld fű. Én ügyeltem a gyepre, de a ganét ki kellett vinni.

Kérdésünkre, hogy miképpen fogadták őt és egyáltalán a „kecskebizniszét” a faluban, kacagva mondja, hogy valószínű fogadások is vannak imitt-amott, hogy meddig bírja. Volt már előtte egy kecsketartó gazda a faluban, ezért neki mindenképp könnyebb ilyen szempontból.

Időközben létrehozta a Kosár Farmot, kérésre vágott csirkét, kecsketejet szállít a városba. „Előneveléssel indult, háromhetes korukig neveltem és eladtam. Aztán jött a kérés, hogy kellene vágott csirke. És akkor ezt is kipróbáltam, elkezdtük vágni őket. A testvérem a »marketinges részleg vezetője«, kiírta a közösségi oldalra, hogy vágott csirke eladó. Huszonnégy óra alatt 170 darabra jött rendelés. Most már havi szinten csináljuk ezt, már márciusban tudtam, hogy májusban mennyi csirkét kell vágni. Valahogy a sors is úgy akarta, hogy nyolcvankilenc volt májusra felírva, és kerek perec nyolcvankilenc csirke maradt meg. Már én is kezdem vágni. Eddig azt mondtam, hogy azt az egy állatot nem vágom le, de most kénytelen voltam én is odaállni. Az egyik szomszédasszony is besegít. A Kosár Farm az enyém, de egyedül ezt nem lehet csinálni. Egész jó kis csapat van a ribizliszedésre, málnaszedésre, tyúkvágásra is megvannak a segítők, szomszéd, barátok, ismerősök, a szüleim, mindenki mozgósítva van. Van, aki segítségbe, van, aki napszámba jön. Ha valahová elmegyek, az állatokat meg kell etetni, ebből a szempontból szerencsém van, itt falun könnyebb ezt így csinálni.”

A 14 áron termő ribizliből tavaly lekvárt, szörpöt és ivólevet készített, idén is ez a terve a terméssel – és még egy kevés pálinka is kijön belőle. A ribizlis mellett tíz ár területen málnát is termeszt. Meséli, amikor kimegyünk a ribizlisbe, hogy úgy vette a töveket, hogy a kertészetben kért ötszáz darab ribizli tövet, és csak annyit tudott, hogy feketeribizlit szeretne termelni. Így öt fajtát is kapott, ma már tudná, hogy melyik fajtával ültesse be a területet.

„A ribizli sok ember szemében hülyeség. De amikor leülünk beszélgetni, hogy a tíz ár ribizliből hogy alakul, s mondjuk pityókából vagy gabonából, akkor mások a vélemények. Már első évben visszafordította a rá fektetett pénzt és energiát” – magyarázza Ördög Dezső.

Hangsúlyozza, meg lehet ebből élni. A tejet értékesíti, amikor készül sajt, azt is. Juhokat is tart az esztenán, onnan is kap sajtot. „Papírforma szerint kijön a matek. Nem annyira gyorsan, mint ahogy én gondoltam, hogy hazajövök, hétfőn megveszem a kecskét és pénteken már a száz lejeket számolom. Annyira nem.

A tejen érződik, hogyan van kezelve, fontos, hogyan csomagoljuk. Egy átlagkereset kijön, igaz, itt nem tizedikén érkezik a fizetés. A látszat ellenére rengeteg pénz kell belenyomni. De eddig még semmi nem maradt a nyakamon, ha kolbászt csináltunk, megvették, ha sajtot, azt is, a tej fogy, a csirkehús fogy, ha juhsajtot kapok az esztenáról vissza, azt is tudom értékesíteni. Gyakorlatilag mindent tudok, csak még kísérletezési fázisban van például az, hogy melyik lesz a legjobb kolbász a kecskéből, ami mindenkinek ízlik.”

A fiatalember rámutat, a házhoz szállítás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Amellett, hogy saját magának osztja be az idejét, kialakul egy direkt kapcsolat a vásárlókkal, ő is tudja, hogy kinek viszi, a vevő is, hogy kitől vásárol. „Legutóbb is, amikor csirkéket szállítottam ki, és kispénzű emberek is vásároltak, láttam, örvendtek neki, mert olyan volt, mint annak idején, a nagyszüleik idejében.

Hozzáteszi: a szabadság miatt is vonzza ez a fajta életmód. Nem kell a metróra, vonatra futni, mint például Londonban, ahol élt. Itt is megvan a napi rutin, feladat reggel és este is, de emellett, ha valami nem készül el ma, elkészül holnap, nem dől össze a világ. Egyetlen dolog lényeges: az állat egyen.

„Hogy a lapit ma szedem össze vagy holnap, nem számít. Egy nagyvárosban, ha egy nap nem dolgoztál, azt megérzed, mert az utazás, lakhatás sokba kerül, mindenre pénz kell. Itt, ha favágás van, összegyűlünk öten-hatan, összevágjuk. Következőben megyünk a másikhoz, itt még él a kaláka-rendszer, az, hogy segítsünk a másikon, és nem mindent pénzzel mérünk. Ez nekem nagyon bejött. Igaz, hogy közben hiányzik a nyüzsgés, de ezt most már Szeredában is meg lehet kapni.

Tervei között szerepel, hogy különböző programokra tudjanak ellátogatni a gyerekek vagy családok a portájára: állatsimogató, közös sajtkészítés stb. Ugyanakkor szeretné, ha egy-két éven belül létrejönne egy Közösségi Kosár jellegű program is, amelynek a lényege, hogy a bevásárlókosárba helyi termékek kerülnének bele – hús, zöldség, gyümölcs – , összekapcsolva a termelőket a fogyasztókkal.