Nem csak terepen van elemében: Mitsubishi Pajero Pinin

Akinek az ezredfordulós Suzuki Vitara túl kommersz, annak a Toyota RAV4 mellett egy igazi típus jöhet számításba: az olasz Pininfarina formatervező által rajzolt Mitsubishi Pajero Pinin. Mindhárom autó kivételes terepjáró képességekkel bír, ilyen szempontból talán a Vitara a legjobb. Az első generációs – Pinin-kortárs – RAV4 külseje picit talán nőiesebb annál, mint amit a négykerekű hegymászóktól elvárnak a vadonba kalandozó férfiak, így nem csoda, hogy sokan teszik le a voksukat a hasábformával szétverhetetlenséget sugalló Pinin mellett.

Terepre rövidet

A nagy hasmagasságú, de hosszú, gyakran platóval is ellátott népszerű terepjárókhoz képest az ötajtós Pajero Pinin – van még kurtább, háromajtós kivitel is – egy agresszív törpe benyomását kelti, legnagyobb előnye a viszonylag rövid, 2450 milliméteres tengelytávja. Nemcsak a bukkanókon, hanem a nagyobb – de nem kiálló szikladarabokkal tűzdelt – akadályokon is nevetve túllendül, és ha olyan helyre jutna a vezető, ahonnan nincs tovább, a kis fordulóköre miatt szinte „helyben” megtérül. Azzal viszont számolni kell, hogy a hasmagasság „mindössze” húsz centiméter – ennél még a Dacia Dusteré is pontosan egy centivel több.

Aggodalomra nincs ok, nyomvályús, puha talajú úton, járhatatlannak tűnő havas utakon megállíthatatlan az utánozhatatlanul jó összkerékhajtási rendszernek köszönhetően. A Mitsubishi saját fejlesztésű, Super Select elnevezésű rendszerénél manuálisan kapcsolható csak hátsókerék-, majd összkerék-hajtás, illetve difizár, végül pedig felező, a tereptől függően. Az ötfokozatú kéziváltó első sebességfokozata nagyon rövid áttételezésű, pont emiatt csak extrém esetekben, reménytelennek tűnő szituációkban van szükség a felezőre.

Aszfalton sem esik kétségbe

A hobbiterepjárók egyfajta elődjének tekinthető Pinin aszfalton sem ijed meg. Az elől MacPherson, hátul merev tengelyes, hosszanti kitámasztókkal és spirálrugókkal támogatott futómű kifejezetten komfortos, teljesen elviselhető körülményeket teremt a vezetőnek és utasainak. A magas test és rövid tengelytáv kötelező velejárója egyrészt a fokozott oldalszél-érzékenység, de ez a kombináció az egyenesfutásra sincs túl jó hatással.

Lehetne biztonságosabb

Balesetnél leginkább a Pininnel „találkozó” gyalogosok vannak bajban az EuroNCAP korabeli töréstesztje szerint. A kockaforma eleve nem kedvez a gyalogosvédelemnek, ezen az értékelési részen majdnem pont nélkül maradt a terepjáró, aztán kiderült, hogy ha „egy bizonyos szögből, egy bizonyos felületdarabon” zuhan a motorháztetőre a szerencsétlen járókelő, van esélye a túlélésre. Kicsivel jobb csak a helyzet frontális ütközés esetén: nemhogy az A-, hanem a B-oszlop is megroggyan ilyenkor, és ezt még az alapfelszereltséghez tartozó két elülső légzsák sem tudja ellensúlyozni – főleg, hogy a vezető oldalán a pedálok és a kormánykerék is eléggé a sofőr felé mozdul. A magasabb építésnek köszönhetően a legjobb védelmet oldalütközésnél nyújtja a gép.

Van étvágya

A kétliteres, soros négyhengeres, közvetlen befecskendezéses, hengerenként négyszelepes szívómotor 129 lóerőt présel ki magából 5000-es percenkénti fordulatszámnál. Alacsony fordulatszámon enyhén nyomatékszegény, így nem is sértődik meg, ha pörgősebb üzemmódban használódik. Érdekesség, hogy az üzemanyag típusát jelző GDI felirat nem dízelt jelöl, hanem a Gasoline Direct Injection, azaz a közvetlen benzinbefecskendezés rövidítése.

Az összkerékhajtási rendszer pluszsúlya és összetettsége ellenére a Pinin meglepően jól gyorsul, bár autópálya-tempónál már érezhetően – no meg hallhatóan – erőlködni kezd a motor, ami az üzemanyag-fogyasztásra sincs jó hatással: nem nehéz 12-13 literes átlagot kihozni ilyenkor. Nem csoda, hogy van, akinek egy teletank – 53 liter – csak 400 kilométerre elegendő.

Ha csomagtér kell, akkor ötajtós

Belevaló összkerekes járműként a pótkerék az ötödik (csomagtér)ajtón kapott helyet, mélyre elhelyezve, máshol nem is nagyon jutna hely. Elöl tágas a Pinin, és szép, egyszerű, de átgondolt – noha mai szemmel elavultnak tűnő – a vezetői tér, csak a szükséges gombokkal és kapcsolókkal, hátulra már „passzírozni” kell az utasokat. Az ötajtósba maga a bejutás egyszerű, a háromajtós kialakításúnál már kínszenvedés, a visszafogott tengelytávnak köszönhetően azonban mindkét változatban kevés hosszában a hely. Az üléssornak sok esetben jobb csomagtartó funkciót adni, tekintve, hogy maga a poggyásztér alaphelyzetben 358 literes – a rövidebb Pininé ráadásul csak 165 liter.

– vagyis a Pininnek hiába vannak inkább terepjárós génjei, az egyszerű személyautókhoz szokott sofőrök is hibátlanul megtalálják a helyüket benne. Ebből a szempontból messze túlszárnyalja úgy a Vitarát, mint a RAV4-et.

Mitsubishi Pajero Pinin 2.0 GDI 129 LE (2003)