
Rántott süllő csípős szósszal és bőséges citrommal
Fotó: Kisréti Zsombor
A magyar történelem egyik fontos városaként Torda központja elsősorban épített örökségével emlékeztet a letűnt korokra. A szennyezett ipari fellegvárból turistavonzó centrummá átalakuló településen a város egyik legjelentősebb vendéglátó egységébe kalauzolja el olvasóit a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró melléklete.
2021. február 03., 12:252021. február 03., 12:25
A sóbányához és a Tordától pár kilométerre fekvő Tordai-hasadékhoz érkező turistaözön hatására fellendült a tordai vendéglátás. Tucatnyi kisebb panzió, vagy magán szállásadó rendezkedett be a turisták fogadására, a tavaly berobbant koronavírus-járvány azonban sok kisvállalkozó számítását keresztülhúzta.
Az éttermek a tavaly tavaszi kényszerbezárást követően, az év többi szakában 30 százalékos kapacitással működhettek. Ahogyan a város legelegánsabb vendéglátóhelye, a Potaissa szálló és étterem is, amelynek tulajdonosa szintén a tordai sóbányát működtető cég.
Az étterem csúcsdesszertje, a mazsolával töltött sült alma
Fotó: Kisréti Zsombor
A 47 ezres lélekszámú városkában a magyarság részaránya a rendszerváltás óta drasztikusan lecsökkent. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 3900 személy vallotta magát magyarnak, így nem meglepő, hogy az elszórványodó kisvárosban alig akad olyan étterem, ahol a pincérek szájából magyar szót lehetne hallani, vagy a vendég magyar nyelven is olvashatna étlapot. Az igényes kiszolgálást és a jó minőségű gasztronómia felhozatalt kínáló Potaissa étterem sem kivétel,
A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!