Mítoszromboló évgyűrűk: dendrokronológiai kutatások Erdélyben

– vázolta a régész. A módszer azért szerencsés, mert sugár irányban több méretet le lehet venni, s ki lehet küszöbölni a fák oldalirányú növekedéséből származó torzulásokat.

Fontos a tölgyek esetében egyrészt a külső évgyűrű, illetve a szijács, az utolsó néhány évgyűrű, mivel gyakran előfordul, hogy a rönköt lebárdolják, elveszik az utolsó évgyűrűt, de ha van szijács, akkor a keltezés intervallumát szűkíteni lehet.

hisz lehet látni, hogy az utolsó gyűrű a tavaszi vagy őszi pásztából származik-e. Összehasonlításul a régészek által használt másik módszer a C-14, a karbon-izotópos keltezéssel vannak olyan minták, amelyekkel akár 150 éves intervallumot lehet meghatározni, ez a nagyon régmúlt esetén nem olyan nagy probléma, de a középkorral foglakozó régészként már nagyon nem mindegy, hogy egy minta a 14. század végéről vagy a 16. század elejéről származik-e.

De következzen most néhány, a Dendrolab csoport kutatásainak alapjait képező erdélyi műemlék dendrokronológiai vizsgálatának története.

A székelyderzsi unitárius templom

Székelyföld egyetlen, az UNESCO világörökségét képező műemlékéről sok mindent állítanak az írott források, a meghatározó vélemény szerint a templom tetőszerkezete a szász erődtemplomok védelmi szintjére hasonlít, ezért ez egy későbbi másolata lehet a szászföldi emlékeknek.

– hangsúlyozta Botár István

A marosvásárhelyi Vártemplom

„Minket is meglepett, hogy bár egy központi, nagyobb városban, Erdély közepén található, jól hozzáférhető műemlékről van szó, Marosvásárhely legismertebb műemlékéről, senki nem ír mégsem arról, hogy ennek a tetőszerkezete középkori volna” – fejtette ki a régész.

A szerkezet valóban tartalmaz későbbi elemeket, 1602/1603-ban kivágott fákból készítetteket, tehát a nagy pusztítás után valóban javítottak rajta, de a szerkezet zöme középkori. Érdekesség, hogy a két időszakban mennyire eltérő jellegű faanyagot használtak. A kései középkorban, az 1480-as évek elején egy nagy, öreg erdőből származó anyaggal dolgoztak, amelyek közel száz éves mintákat produkáltak. Az 1600-as évek elején egy fiatal sarjerdőből vágták a fákat, amelyek 1558 körül, valószínűleg egy irtást követően, egyszerre indultak növekedésnek. További kuriózum, hogy a 17. századi mesterek, akik a tetőt újjáépítették, megpróbálták lemásolni a 15. századi ácsjeleket.

A csíkszentdomokosi Mária megkoronázása táblakép

Az első olyan munkája a csoportnak, ahol egy műtárgynak az évgyűrűsorát próbálták meg lemérni. „Bár ez a táblakép nem az oltáron van, azért senki nem örülne, ha megpróbálnánk megfúrni vagy leszeletelnénk a végét. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy Bogi egy kis szikével

– ecsetelte a kutató.

– emlékezett Botár István.

A műtárgy korát korábban nagyjából belőtték, a kutatók ehhez keltezésileg nem is nagyon tudtak sokat hozzátenni, mert a külső évgyűrűket levágták, hiszen a készítőknek fontos volt, hogy a rovarkárosodásnak kitett külső részek ne kerüljenek bele az alkotásba. De nem is a keltezés volt a lényeg, hanem az eredet.

a fa olyan helyről származott, amire az ő kronológiájuk nem érvényes, nem az ő dendrozónájukból való – a fák azokon a régiókon belül alkotnak ugyanazon dendrozónát, ahol a csapadék- és hőmérsékleti viszonyok hasonlóak. A második körben a domokosi adatsorokat a saját korábbi, besztercei és szebeni adatsoraikkal hasonlították össze.

Ezek középkori tornyok, hisz van a gótikára jellemző támpillérjük, a szentkirályiban van egy 1562-es harang, ennek itt kellett lennie ebbe a toronyban. Sok toronynál felfedezhetőek gótikus, befalazott ablaknyílások is, elvileg minden együtt áll, hogy középkorinak legyenek ezek az építmények nyilvánítva” – vázolta a régész.

Akkor még Pestre küldték ki a furatokat, ott végezték el a méréseket, a szentkirályi templomnál például kiderült, hogy a tornyon belüli faszerkezet a legkorábbi mérés szerint 1688 utáni, s hasonló eredmények születtek más tornyok esetében is.

„A művészettörténész kollégák ezt egyszerűen nem hiték el, nem bíztak a dendrokronológiában.

Egy 1716-os püspöki vizitáció adatainak összeírásából kiderül, hogy Szentkirályon fa harangláb volt akkor a templomkerítésen kívül (Campanile extra cemeterum), s ugyanezt leírták a somlyói, a mindszenti, a kozmási és a szentléleki és más templomok esetében is, tehát 1716-ban ezeknek még nem volt kőből épített tornyuk” – mondta Botár István.

A somlyói plébániatemplom tornyának nyugati oldalán pedig van egy építési felirat is – Anno Domini 1680 –, de mindenki azt hitte, hogy ez csak egy javítás vagy hasonló esemény alkalmával kerülhetett fel oda. A dendrokronológia viszont bebizonyította, hogy valóban a 17. században, az 1680-as években épült. Ennek ellenére ezt is csak akkor hitték el a művészettörténészek, amikor ehhez is sikerült írásos bizonyítékot találni, méghozzá a csíksomlyói Domus Historiában: ennek tanúsága szerint 1677-ben kezdték el rakni a nyugati bejáratnál található tornyot, s 1683-ban fejezték be.

A gyergyószárhegyi barokk oltár

Az oltár mögött található két tartóoszlop. Egy felújítás alkalmával jártak ott a kutatók, s az egyiknek az alsó végéből vettek mintát. Önmagában a keltezésről itt nem derült ki nagy újdonság, művészettörténeti megfontolások alapján lehet tudni, hogy ez a típusú oltár a szőlőfürtökkel, angyalkákkal meg egyéb csicsás, barokk díszítéssel nagyjából a 17. század közepéről, második feléből származhat. Ezt a dendrokronológiás keltezés megerősítette. A kutatók számára attól fontos ez az eset, mert pár év múlva, amikor visszamentek, már nem találták meg a fa oszlopnak azt a részét, ahonnan a mintát vették, kivágták és vassal helyettesítették, így már nem lehetne ezt az oltárt ilyen módszerekkel keltezni.

A sepsiszéki templomok

Történeti födémszerkezetet kerestek a dendrolabosok Sepsiszéken idén tavasszal, felkeresve minden templomot, s miután szisztematikusan bejárták az összeset, megtalálták a legrégebbi szerkezetet, a bodokit, amelyhez 1526-ban vágták ki a faanyagot. Háromszéken két tényező tüntethette el a középkori emlékeket, az Ojtuzi-szoros közelsége, ahonnan számtalan idegen betörés érkezett, amelyeknek rendszeresen elszenvedői voltak, illetve közel vannak a vráncsai földrengészónához is.

A szebeni evangélikus templom

Azt hihetnénk, hogy egy ilyen templom, mint a szebeni, tele van kutatóval, meglepő, hogy a műemlék építéstörténete csak felületesen ismert, fogalmaz Botár István. Az épület több, egymástól elkülönülő szerkezetből áll, a legrégebbi részen 1392–1393 illetve 1394–1395 telén kivágott fákból, jegenyefenyőkből készült. De több olyan gerendát is találtak a szerkezetben, amelyek látható módon másodlagos felhasználásúak, egy korábbi szerkezetből származnak,

így biztosak lehetünk benne, hogy a mostani építmény helyén kellett állnia egy korábbinak.