
Egyelőre a teázás iránti igény nem annyira felkapott, mint például Budapesten
Fotó: Pixabay
Egyre népszerűbbek a teaházak. Erdélyi nagyvárosainkban is kedveltek, a színes budapesti felhozataltól azonban még messze állunk. A magyar főváros egyik legismertebb teaházában, a Siriusba kalauzolja el olvasóit a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró melléklete.
2020. október 28., 10:592020. október 28., 10:59
2020. október 28., 18:492020. október 28., 18:49
Az utóbbi években Erdélyben is terjednek a teaházak, de nagy választékról még nem beszélhetünk. Egyelőre a teázás iránti igény nem annyira felkapott, hogy sok vállalkozónak megérje csupán erre szakosodni, ahol a teaválaszték mellett kávézni, illetve gyümölcsleveket tudnak fogyasztani a betérő vendégek.
Budapest belvárosában, a 8. kerületben – nem messze a Magyar Rádió székházától –, a Bródy Sándor utcában van a Sirius teaház, ami több helységből álló, pincelakásszerű, sajátságos hangulatú lokál százféle teával. Mindez egy megrögzött teafogyasztó számára „szem s szájnak ingere”. Amint felüti a könyvnyi kínálatot, a vendég egyből a bőség zavarában szenved. Még egy olyan gyümölcstea kedvelőnek is tudnak újdonsággal szolgálni, aki az évek során minden elérhető változatot kipróbált már. Például a sárgadinnye címszó alatt felkínált teával, amiben volt lédús sárgadinnye, édes ananász és más gyümölcstea-keverék, kiegészítve szőlő, ananász, papaja és mangó főzetével. Az összetételben a sárgadinnye jellegzetes íze volt a perdöntő.
Különben legtöbb gyümölcsteájukat érdekes keverékekként kínálják, amiben a névben szereplő gyümölcs az aromát meghatározó összetevő, miközben a háttérben ott van a többi növény ízvilága.
A teljes cikket a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében találják meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!