Meseház a tájba simulva: beváltotta a reményeket a szalmabála-épület

Azt mondja, a mínusz tizenöt Celsius-fokos téli hidegben kétnaponta kell tüzet gyújtani, egy tél alatt mintegy három méter fát tüzelnek el. Ez pedig – jegyzi meg – igen kevés, ha azt nézzük, hogy egy átlagos házban ugyanennyi idő alatt legalább tizenhat méter fát tüzelnek el. És akkor e pontnál érdemes szót ejteni a kályháról is, ami a házigazda külön büszkesége. A skandináv mintára épült tömegkályhát Attila készítette, belseje samott-téglából épült, téglaburkolattal, mintegy három-négy tonna anyag felhasználásával. Különleges égési technikájának köszönhetően kitűnő hatásfokkal égeti el a fát, a hő elraktározódik a tömegbe, nagyon kicsi a ház hővesztesége – magyarázza. Ami a rágcsálókat illeti, náluk sem bukkan fel több, mint a szomszédban, igaz, macskákat tartanak – jegyzik meg nevetve. Ha be is került rágcsáló a házba, az a nyitva hagyott ajtón, ablakon jutott be. Attila nem látja reális veszélynek a rágcsálókat, ha be is jutnának a bálába, ott nincs mit egyenek. Előtte egyébként egy öt centis vakoltat kellene átrágjanak, de ki látott még egeret vakolatot rágni – kérdezi nevetve.

A hasonló cipőben járók – azaz szalmabálából építkezők – vagy csak csupán érdeklődők szívesen tekintenek be a csomortáni házba, ezért is gondolkodott el a házaspár akár nyílt napok szervezésén, lehetőséget nyújtva az érdeklődőknek arra, hogy szétnézzenek, kérdéseket tegyenek fel.

Előkerült régi technikák

Attilát – mint szavaiból kiderül – régóta foglalkoztatja a szalmabálából való építkezés, az internetről, könyvekből tájékozódott a témáról, tanult. Aztán a végső lökést Észtországban egy workshopon kapta meg, s mindamellett, hogy ott már szalmaházat is látott, minden felmerülő kérdésére megkapta a választ.

„Még így is sok apró részlet van, amit egy építkezés során meg kell oldani, hiszen nincs két egyforma ház. Mindenki valamilyen szinten a saját elképzeléseit beleépíti. A mi házunk például nem szabványos forma, kör alakú, ezt tulajdonképpen a tapasztással sikerült kivitelezni, ugyanis az alap nyolcszögű lett” – magyarázza.

„A modern építőanyaggal minden gyorsan készül, a régi technika viszont nem erről szól, például ki kell várni az agyag kiszáradását, nem köt meg gyorsan, mint a cement. Ezért csináltam én meg, mert rájöttem, hogy ezt nekem senki sem fogja megcsinálni. Ez a technika tulajdonképpen egy olyan vidéken született meg, ahol nem volt sem fa, sem kő, viszont bőven volt szalmabála. Bálából már templom is épült, Európában a század elején készült el az első szalmaépület” – magyarázza.

Lázárék zöldtetős háza majdnem tökéletesen belesimul a környezetbe. A váza faszerkezet, reciprok tetőszerkezettel, azaz a szarufák egymáson támaszkodnak körkörösen, s mivel a közepén üres tér maradt, itt három rétegű hőszigetelő ablak van, kívül pedig vastag, edzett üveg. Hasonló megoldás van a manzárd részen is. A ház alapja gumi és kavics, a falak háromszáz szalmabálából készültek, a bálákat mogyorófabottal rögzítették egymáshoz, erre jött a kívül-belül öt-öt centiméteres agyagtapasztás, majd a meszelés. Egyébként nemrégiben a házhoz még két helyiséget toldtak, a kamra és a tároló földzsákos technikával épült. Ez azt jelenti, hogy a zsákokat mintegy hatvan százalékban agyaggal és homokkal töltötték meg, ebből rakták ki a falakat, a zsákokat szögesdróttal rögzítve egymáshoz. Költséghatékony megoldás, hiszen az alapból kiásott föld került a mintegy ezer darab zsákba.

Régi és új egy helyen

A körülbelül nyolcvan négyzetméternyi alapterületű lakás belső elrendezése, berendezése is figyelemre méltó, sokszor ámulatba ejtő. Lenyűgöző, ahogy a meleg, barátságos nappaliba a tetőtéri ablakon beáramlik a fény. A nappali szomszédságában kapott helyet a házaspár hálószobája és a fürdőszoba, melynek a földbe süllyesztett kád és egy több mint százéves, újrahasznosított vakablak adja meg a különleges varázsát.

Falépcsőn jutunk fel a manzárd részre, a tizenkét éves Nóra és a nyolc éves Barnabás birodalmába. Itt szintén tetőtéri ablakon kap a szoba természetes fényt, de különleges megoldás a gyerekszobában és a ház más részén is a falba beépített ötvenliteres, vastag üvegű boroskorsó. Ezek is fényforrásként működnek, viszont nem lehet átlátni rajtuk. Mónika büszkén mutatja, amint végigkísér a házon, hogy itt-ott fellelhető egy, az 1800-as évekből megmaradt gyergyóalfalvi parasztház egy-egy eleme. Onnan kerül ki a kamra ajtaja, a fürdőszobában polcként funkcionáló vakablak, vagy a gyerekszobában az elbontott ház tornáca.

Az ablakon kitekintve pedig a ház mellett egy kis tavon nyílik a tavirózsa, zöldell a fügefa, a császárfa, a kis kivibokor, a rengeteg fűszernövény, a szőlő. Mint a mesében.