Havas sapkánkat leráztuk, s a csípős hidegből beléptünk a marosvásárhelyi Meseboltba. Mintha Mikulás műhelyébe csöppentünk volna, meleg volt, érdekes tárgyak és babák fogadtak, s kellemes zene szólt.
2017. december 06., 15:002017. december 06., 15:00
Igazi mesevilágot rendezett be Erzsébet a maga és mások örömére
Fotó: Haáz Vince
Havas sapkánkat leráztuk, s a csípős hidegből beléptünk a marosvásárhelyi Meseboltba. Mintha Mikulás műhelyébe csöppentünk volna, meleg volt, érdekes tárgyak és babák fogadtak, s kellemes zene szólt.
2017. december 06., 15:002017. december 06., 15:00
Régi szerszámok, táskák, meséskönyvek, nyakláncok, a régi Vásárhelyt és Erdélyt felidéző képek, tárgyak köszöntek vissza a polcokról, falakról. Pedig ez nem a Mikulás, hanem Makkai Nagy Erzsébet birodalma.
Igazi mesevilágot rendezett be Erzsébet a maga és mások örömére
Fotó: Haáz Vince
A Meseboltra először a Facebookon bukkantunk rá, s olyan kíváncsiak lettünk a képek alapján, hogy elhatároztuk: megnézzük, hogy élőben is mesés-e.És melyik nap lehet erre a legalkalmasabb, ha nem a Mikulás érkezését megelőző délután, amikor már kellő módon ráhangolódtunk a csodára és az ajándékozásra.
Makkai Nagy Erzsébet olyan szeretettel fogad, mintha régi ismerősök lennénk. Épp egy bagolyt varr, közben elmeséli, hogy végzettsége szerint mérnök, de volt már kocsmáros, azt is nagyon szerette. 2011-ben
A férje vállalkozása melletti kis helyiségbe elkezdte behordani mindazt, ami számára értéket jelentett.
Gyermekkorára emlékeztették a méhész édesapja szerszámai, amelyeket most is meg lehet csodálni a falon, nagyszülei bútorai, amelyeket megszabadított a felesleges festéktől, hogy eredeti formájukban tudjanak pompázni. Majd úgy érezte, hogy babákat, horgolt nyakékeket, táskákat szeretne készíteni. S bár most is azt vallja, hogy nem tud szabni és varrásban sem kitűnő, munkája nyomán érdekes és szép mesefigurák keltek életre.
Édesanyja csodálkozott, hogy nekifogott babákat készíteni
Fotó: Haáz Vince
„Édesanyám, akit nagyon szeretek, s aki most már nincs mellettem, azt mondta, hogy gyermekkoromban soha nem babáztam, és csodálkozott, hogy nekifogtam babákat készíteni. A babák előtt az első báb egy zsiráf volt. Az első anyuka, aki meglátta azt, mondta, hogy az Eiffel-toronyhoz hasonlít, a vele levő gyermek pedig azt, hogy mégis inkább zsiráf, mint torony. Nem adtam el azóta sem, őrzöm itt az üzletben, s ha rákérdeznek, elmesélem, hogy mi a története”.
Nemcsak azzal a zsiráffal van úgy Erzsébet, hogy a szívéhez nőtt, és alig-alig akarja elengedni, hanem minden pillangóval, bagollyal, babával, de még a táskákkal, nyakékekkel és a régi Vásárhelyt idéző dobozokkal is. Hiszen mindeniket ő készítette, s kicsit magáénak érzi.
A könyvek különleges világa is beköltözött ide
Fotó: Haáz Vince
„Ahogy telt az idő, a babák, állatfigurák, és régi tárgyak mellé meséskönyvek kerültek, majd a régi Vásárhelyt és Erdélyt idéző régi fényképek, történelmi könyvek és két, Vásárhelyen kevés helyen forgalmazott borászat kitűnő nedűi is. Hiszen a játékok, könyvek, a mesevilág és a múltidézés mellé illik egy kicsi finom bor.
– mondja Erzsébet, aki kérdés nélkül azt is bevallja, hogy a betérő és visszatérő látogatók, vásárlók rá szoktak kérdezni, hogy meg lehet-e élni ebből az üzletből, s ő mindig azt válaszolja: belőle nem, de általa lehet élni.
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Fotó: Haáz Vince
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!