
Babgulyás marhahússal – inkább pörkölt, mint leves
Fotó: Kisréti Zsombor
Új sorozattal jelentkezik az Erdélyi Gasztró: étterem-mustrára indulnak, hogy feltérképezzék és bemutassák az erdélyi éttermeket. Olyan helyeken vadásznak gasztronómiai élményekre, amelyek nem feltétlenül szerepelnek a hivatalosan elismert gasztronómiai fórumokon. Azt, hogy hová tértek be elsőként, megtudhatják a Székelyhon napilap szerdai gasztronómiai kiadványában.
2020. február 19., 11:532020. február 19., 11:53
Ha van jellegzetesen erdélyi magyar étterem Kolozsváron, az egyértelműen az Unitárius Püspökség több évszázados, felújított épületében üzemelő bisztró, az 1568.
Neve a 452 évvel ezelőtt Tordán kihirdetett vallásbékére emlékeztet – olvasható a lapban. A bisztró megnevezésnek is szerepe van a gasztronómiai „műfaj” megválasztásában, hiszen a 19. századra visszanyúló éttermi kínálat a korabeli „gyorséttermeket” igyekezett megkülönböztetni a hagyományosan elegáns és tágas vendéglőktől.
Sajtszószos édesburgonya
Fotó: Kisréti Zsombor
A bárányburger a bárányhús újszerű kínálata
Fotó: Kisréti Zsombor
Persze az 1568 nem a szó rossz értelmében vett gyorsétterem – amelyekből ma már Kolozsváron is Szamost lehetne rekeszteni –, hanem olyan vendéglő, amely jó minőségű alapanyagokból kínál az átlagos éttermi időnél rövidebb idő alatt felszolgált ételeket. Tény, hogy a bisztró műfajában megszokott vendéglőkhöz képest a kolozsvári magyar étterem elegánsabb lokál, ugyanakkor a viszonylag kis helyen elhelyezett asztalok szűkössége a gyorséttermekkel rokonítja.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!