Ledönteni a whisky körüli sztereotípiákat

Csaba bevallja, pár éve még maga sem volt a skót alkohol rajongója, de miután megkóstolt pár különlegességet, rájött, hogy a whisky nem egyenlő azzal a néhány mainstream márkával, ami jelen volt a piacon. „Az elterjedt márkák mindenütt ott vannak már évek óta, de aki igazán meg akarja ismerni a skót whiskyt, az nem azokat kóstolja. Ez olyan, mint a gyorskajálda vagy egy jó étterem összehasonlítása. A mainstream márkák gyors megoldások, mindenhol meg lehet kapni őket. A skót whiskynek azonban számtalan fajtája és ízvilága van, szakértők szerint is szélesebb az ízvilága, mint a bornak. Ha valakinek nem jön be egyik, érdemes megkóstolnia a másikat. Ráadásul vannak kifejezetten női whiskyk is, amelyek kevésbé füstösek, lágyabbak, nem tőzeggel égették a gabonát, hanem forró levegővel szárították és itatták át” – magyarázza Borsos Csaba, akinek

Borsos szerint azonban egy minőségi skót whiskyt meg lehet venni két jófajta bor árából, ráadásul a whisky nem az a kategória, amiből együltében egy üveggel iszik meg az ember. „Nem a mennyiségi, hanem a minőségi és mindenképp a felelősségteljes italfogyasztást szeretnénk népszerűsíteni, ami nyilván nem csak a whisky esetében kéne igaz legyen” – teszi hozzá. A whiskykóstolókkal is ez a céljuk: bár egy-egy ilyen rendezvényen hetvenfajtát is meg lehetne kóstolni, de azt nem bírná az ember, éppen ezért egyfajta zsetonrendszerrel azt kóstolják meg, amihez kedvük van. A whiskykóstolók mellett nemsokára whiskybár is lesz az egyik marosvásárhelyi kávézóban, ami azt jelenti, hogy 30-35 típusból lehet válogatni, ez pedig igen szép szám az átlagos három-négy helyett.

Aki pedig úgy képzelné az ital helyes fogyasztását, ahogy azt az amerikai filmekből látta, az nagyot téved. A skót whiskyt hivatalosan nem egy jellegtelen lapos pohárban szolgálják fel, hanem egy Glencairn nevű pohárból, amely egy szabványosított, 115 mm magas, 175 ml űrtartalmú, többnyire ólommentes kristályból készült pohár, amelybe általában 50 ml whisky kerül. Az amerikai filmekből ismert lapos pohár inkább a bourbonöknek, az amerikai whiskeyknek való, ráadásul a skót whiskyt nem is jéggel isszák, ahogy azt még Charlie is megénekelte népszerű slágerében.

S ha már ennyit beszéltünk erről az italról, érdemes azt is megtudni, hogyan készül. A skót whiskyt csak akkor lehet skót whiskynek, azaz scotchnak hívni, ha Skóciában készült, és minimum három évig és egy napig tölgyfahordóban érlelődött, szintén Skóciában. Borsos Csaba röpke gyorstalpalójából kiderül, hogy először megszárítják a gabonát, majd forróvízben pácolják, pépesítik. Ekkor a malátázáskor felszabaduló enzimek a pépet cukros lévé alakítják. Ezután lehűtik, élesztőt adnak hozzá, és erjedni hagyják. A végeredmény egy 5-7%-os szesztartalmú, nyers sörhöz hasonló állagú folyadék lesz, a cefre. A skót whiskyt általában kétszer párolják le, majd tölgyfahordóba teszik, akkor még olyan színű az alkohol, mint a víz. A jól ismert színét a hordótól kapja az ital – magyarázza Borsos Csaba, miközben egy egészen sötét, 34 éves whiskyt mutat, ami azt jelenti, hogy az az ital nem 34 évvel ezelőtt készült, hanem 34 évig érlelődött a hordóban.

„A skót whisky igazán tiszta ital, nincs benne sem cukor, sem színezék, semmilyen adalékanyag. Az egyetlen dolog, amit hozzáadhatnak, az a karamell színezék, de azt is csak a kereskedelemben nagy tételben gyártott márkákhoz adnak, mert azoknak nincs idejük annyit érni, és szép színt kapni. A füstös ízét onnan kapja, hogy a gabonát tőzeggel füstölik pár napig, úgy szárítják meg” – tudjuk meg Csabától. Hozzáteszi: az amerikai whiskeynek azért van más színe, íze többek közt, mert más az éghajlat, ott meleg van, két-három év érlelés után megvan a színe is és állaga is az italnak, a skót whiskynek több idő kell, mert ott sokkal hidegebb a klíma. A legtöbb nagynevű kevert whiskymárka legalább öt-kilenc évig érlelődik, de tíz év alatt már nem is nagyon tüntetik fel az éveket a termék címkéjén.