Korababák: egy maroknyi élet

– eleveníti fel Judit a születés pillanatait. Az édesanya gyermekeit csak másnap láthatta, közülük Viola volt súlyra a legnagyobb, ő 1 800 grammal született, Dávid 1 500-zal, András pedig mindössze 800 grammos volt. A fiúk inkubátorba kerültek, lélegeztetni kellett őket – meséli Judit. Számára szívbemarkoló volt az inkubátorban fekvő aprócska csecsemők, a csipogó gépek, szondák, csövek látványa, és a helyzetet még az is nehezítette, hogy akkor, ott, nem volt, aki a kérdéseire válaszoljon. Aztán kiderült, az alig 800 grammos András agyvérzést, agykárosodást szenvedett születéskor, a másfél kilós Dávid jól van, de még annyira fejletlen, hogy szüksége van az inkubátoros létre.

Kórházból kórházba

Viola hamar az édesanyjához került, nála az jelentett gondot, hogy aluszékony volt, nem nagyon akart enni. „A szoptatás nem működött jól, hiszen Viola is jól kellett volna lakjon és a fiúknak is kellett volna maradjon még anyatej. Ahhoz, hogy egy anya hármas ikreket etessen, kell még egy ember, aki segíti. Most már utólag látom, hogy ez nem egy személyes feladat volt. Én ugyan tanácskoztam egy szoptatássegítővel, ő adott is ötleteket, de kórházi körülmények között kivitelezhetetlen volt. Két hét után Dávidot is mellém adták, Andráshoz pedig jártam etetni három óránként az intenzív osztályra. Be kellett rendezkednünk a hosszas kórházi létre...” – mondja. S bár az édesapa is a család mellett volt, mikor tehette, látogatta őket a kórházban, nehéz időszak volt ez az életükben. Mivel Viola és Dávid jól fejlődtek, végül másfél hónaposan őket haza lehetett vinni. Andrásnak maradnia kellett. Mint Judit meséli,

„Nem volt egyszerű otthagyni Andrást, de meg kellet hozni ezt a döntést. Hetente mentünk látogatni hozzá, én vittem a pici dobozokban a fagyasztott anyatejet, amiből minimális mennyiséget fogyasztott. Két-három millikről jöttek a jelentések, alig egy kilós volt. Sajnos menet közben májelégtelenség is kialakult nála, Jászvásárra vitték kivizsgálásra, műtétre. Ez utóbbira végül nem volt szükség, a jászvásári Cuza Voda Kórházban egy nagyon jól felszerelt intenzív terápiás osztályra került, ahol kezelték. Aztán én is elmentem hozzá hosszabb időre, hogy megtanítsam enni, mert addig szondán keresztül etették. Beköltöztem egy egyetemista bentlakásba és onnan jártam három óránként etetni.

– eleveníti fel Judit.